Néhány nappal korábban olvashattátok Joe Banner, Jeffrey Lurie, Don Smolenski és Andy Reid sajtótájékoztatójának első részét, a nyitógondolatokat. Most eljött a kérdések ideje.
Mr. Banner! Mi az az új kihívás, amit említett?
Az utóbbi években a munkaidőm nagyjából hetvenöt százalékában más embereknek dirigáltam. Korábban inkább állásinterjúkat tartottam, a marketinget szerveztem, építettem-szépítettem a Novacare Complex-et, és így tovább. Számomra azok a feladatok sokkal nagyobb kihívást jelentettek, sokkal jobban szerettem részt venni a mindennapos ügyekben, mint fentről dirigálni.
Sokkal jobban szeretek olyan összetett problémákat megoldani, amik nem csak az én, de a környezetem minden képességét is igénybe veszik. Remélem, eztán többször találkozom olyan szituációkkal, mint amikkel itt kellett szembenéznünk a kezdetek kezdetén, és természetesen, hogy sikeresen megbirkózom majd az új feladataimmal.
Biztosan nem üzleti indokok eredményezték a döntését?
Nem. Aki ismer, az pontosan tudja, hogy nem szeretek sokáig a fenekemen ülni. Márpedig az elnöki poszt egyre kevesebb aktivitást követelt meg.
Nem gondolja úgy, hogy az évek során fokozatosan csökkent a szerepe a csapat életében?
Azt nem mondanám, hogy csökkent a szerepem, de ami miatt végül is eljutottunk ide, az egy más csapatoknál is megfigyelhető, természetes folyamat. Ha egy general manager nem jártas a fizetési plafon kezelésében és a bértárgyalásokban, értelemszerűen egy abban jártas személy segít neki. Így volt ez Tommal (Tom Heckert), de amikor egy olyan ember lesz a GM, aki ezzel foglalkozott korábban, butaság lenne, ha nem ő felügyelné azt a területet.
Szóval szépen lassan megváltoztak a feladataim, és a munkám sokkal inkább tanácsadásból állt, mint valós végrehajtásból és döntéshozásból. Nagyon sokat dolgoztam így közvetlenül Donnal, aki az itt töltött ideje alatt rendkívül sok tapasztalatra tett szert, és úgy gondolom, zökkenőmentes lesz a váltás.