Néhány nappal korábban olvashattátok Joe Banner, Jeffrey Lurie, Don Smolenski és Andy Reid sajtótájékoztatójának első részét, a nyitógondolatokat. Most eljött a kérdések ideje.
Mr. Banner! Mi az az új kihívás, amit említett?
Az utóbbi években a munkaidőm nagyjából hetvenöt százalékában más embereknek dirigáltam. Korábban inkább állásinterjúkat tartottam, a marketinget szerveztem, építettem-szépítettem a Novacare Complex-et, és így tovább. Számomra azok a feladatok sokkal nagyobb kihívást jelentettek, sokkal jobban szerettem részt venni a mindennapos ügyekben, mint fentről dirigálni.
Sokkal jobban szeretek olyan összetett problémákat megoldani, amik nem csak az én, de a környezetem minden képességét is igénybe veszik. Remélem, eztán többször találkozom olyan szituációkkal, mint amikkel itt kellett szembenéznünk a kezdetek kezdetén, és természetesen, hogy sikeresen megbirkózom majd az új feladataimmal.
Biztosan nem üzleti indokok eredményezték a döntését?
Nem. Aki ismer, az pontosan tudja, hogy nem szeretek sokáig a fenekemen ülni. Márpedig az elnöki poszt egyre kevesebb aktivitást követelt meg.
Nem gondolja úgy, hogy az évek során fokozatosan csökkent a szerepe a csapat életében?
Azt nem mondanám, hogy csökkent a szerepem, de ami miatt végül is eljutottunk ide, az egy más csapatoknál is megfigyelhető, természetes folyamat. Ha egy general manager nem jártas a fizetési plafon kezelésében és a bértárgyalásokban, értelemszerűen egy abban jártas személy segít neki. Így volt ez Tommal (Tom Heckert), de amikor egy olyan ember lesz a GM, aki ezzel foglalkozott korábban, butaság lenne, ha nem ő felügyelné azt a területet.
Szóval szépen lassan megváltoztak a feladataim, és a munkám sokkal inkább tanácsadásból állt, mint valós végrehajtásból és döntéshozásból. Nagyon sokat dolgoztam így közvetlenül Donnal, aki az itt töltött ideje alatt rendkívül sok tapasztalatra tett szert, és úgy gondolom, zökkenőmentes lesz a váltás.
Az utóbbi időben sokat kritizálták. Miért változhatott meg ennyire az ön megítélése?
Nem tudom, nehéz ügy. Az vitathatatlan, hogy megváltozott velem szemben a közvélemény. Az egyik olyan eset, ami nagyon megváltoztatta a megítélésemet, Brian Dakwinsszé volt. Ahogy akkor kezeltem a dolgot, nagyban átformálta a rólam kialakult képet. Amiatt gondolják azt, hogy egyes játékosokkal túl keményen bántam, nem becsültem meg őket. Az engem ért kritikák egy része túlzó, de másik része jogos. Követtem el hibákat.
Mr. Lurie! Mondhatjuk azt, hogy könnyebb lesz így, hogy csak két fő döntéshozó lesz a spotszakmai oldalon?
Azt nem tudom, de kétségkívül ez a tradicionális NFL-berendezkedés: van egy vezetőedző és egy general manager. Máshol az elnök nem szól bele a szerződések és a fizetési plafon alakításába, úgy, ahogy Joe tette. De a mi esetünkben ez volt az ésszerű, hiszen Joe az egyik legjobb ebben a műfajban, és ostobaság lett volna nem kihasználni a képességeit.
Ezek után nagyobb feladat hárul majd Reid vezetőedzőre?
Nem, egyáltalán nem. Andynak pontosan ugyanaz lesz a dolga, mint eddig. Joe eddigi feladatait Howie veszi majd át, de persze ez sem egyik pillanatról a másikra megy majd, hiszen az utóbbi hónapokban egyre jobban kivette részét a különféle tárgyalásokból.
Nem lehetne, hogy Mr. Banner bár lemond az elnöki posztról, továbbra is intézné a fizetési plafon managelését?
Nem. Ahogy Joe is mondta korábban, nagyobb kihívásra vágyik. Valami újba akar fogni. Ráadásul itt van nekünk egy rakás fiatal, tehetséges vezető, akik többre vágynak. Két dolog közül választhatok: vagy elengedem őket más csapatokhoz, vagy én magam adok nekik nagyobb felelősséget. Úgy hiszem, hogy hosszútávon nekünk mindenképpen az utóbbi megoldás a jobb.
Mr. Banner! A jövőben is megmarad a focinál?
Imádom a focit, de nem szeretném csak egy területre lekorlátozni magam. Ha más területen kínálkozik a megfelelő lehetőség, meg fogom ragadni. De azért jó lenne az NFL-en belül maradni.
Érdeklődtek már más csapatok ön iránt?
Az elmúlt huszonnégy órában kaptam pár érdeklődő hívást, igen.
Lurie: Hadd vágjak közbe! Hogyha egy olyan csapattulajdonos lennék, aki nem elégedett a csapata teljesítményével, akkor mindenképpen megragadnám ezt a fantasztikus lehetőséget. Az nem kérdéses, hogy Joe akármivel is folytatja, biztosan sikeres lesz. Sokan az ő korában már a nyugdíjas éveiket tervezgetik, de ő nem ilyen. Hihetetlenül tisztelem őt, és nagyon drukkolok neki.
Az eddigiekből úgy tűnik, nem egy hirtelen döntésről van szó, hanem jó előre eltervezték ezt.
Lurie: Igen, pontosan ez a helyzet. Az elmúlt években Don és Howie is egyre több feladatot kapott. Azt már korábban kitaláltuk, hogy Joe „foci-feladatait” szépen lassan Howie fogja átvenni. Azt viszont csak nem régóta döntöttük el, hogy az üzleti oldalon Don veszi majd át Joe helyét.
Miért éppen most jelentették be mindezt?
Először úgy gondoltuk, mindjárt a liga-év elején bejelentjük, de aztán inkább megvártuk a szabadügynök-roham és a draft végét. Mindig a június és a július a legnyugodtabb hónap, szóval ez tűnt a legmegfelelőbb időszaknak.
Mr. Banner! Mit hagy örökül a városnak, a csapatnak?
Erre szerintem nem nekem kellene válaszolnom. De amire a legbüszkébb vagyok, az maga a csapat, a franchise, amit az évek során felépítettünk. Rengeteg lelkes és szorgalmas emberrel dolgoztam együtt. Akik ismernek, azt mondják, hogy állandóan erről beszélek, de ez így igaz: az egyes csapatok között csak egy dolog tesz különbséget, az ott dolgozók, az alkalmazottak.
Persze ebben nekem is elég nagy részem volt, mert többnyire én döntöttem a személyi kérdésekről, de összesességében nem a személyes hozzájárulásom volt a döntő, hanem az összes itt dolgozó együttes teljesítménye.
Mr. Reid! Egyszerűbbé teszi a helyzetét, hogy eggyel kevesebb döntéshozó lesz?
Ezt nem mondanám. Sokan szeretik felfújni azt a tényt, hogy a foci-kérdésekben enyém a végső szó, de ez azért nem ilyen egyszerű. A csapaton belül mindenkinek van szava, csomó okos emberrel vagyok körülvéve, és szeretem meghallgatni a véleményüket. Most egy véleménnyel kevesebb lesz, ami nem előnyös.
De így könnyebben a saját elképzelése szerint formálhatja a csapatot, nem igaz?
Nézze, az itt töltött éveim alatt a csapat mindig úgy nézett ki, ahogy azt elképzeltem. Azt persze nem mondom, hogy minden évben olyan sikeresek voltunk, mint szerettem volna. Ugye ott van például a tavalyi szezon... de ezekért vállalom a felelősséget. Ez nem azért volt, mert eggyel többen voltunk, vagy kevesebben.
Az biztos, hogy várom a közös munkát Donnal. Szerintem hamarosan újra nagyon sikeresek lehetünk, és a szurkolóink egy nagyszerű csapatot láthatnak a pályán.
Volt olyan döntése, amit Mr. Banner nem akart jóvá hagyni?
Nem. Mind Jeffrey, mind Joe, mind Howie végig mögöttem volt, és én mondtam ki a végső szót. Mármint aminek jó vége lett, azoknál. A rossz döntéseket mind Joe hozta. (nevet) Na jó, komolyra fordítva: minden focis döntést én hoztam, és vállalom értük a felelősséget.
Mr. Banner! Miért nem nyilatkozott mostanában a médiában?
Ahogy Jeff is mondta, már korábban megterveztük, hogy fokozatosan átadom a terepet Donnak és Howie-nak. És nem csak a szakmai oldalon, hanem a nyilvánosság felé is.
Hogyan jellemezné Coach Reid tavalyi teljesítményét?
Kiváló volt.
Mr Lurie! Milyennek látja a csapat jövőjét?
Már-már megszállottan szeretnénk a lehető legjobb franchise-zá válni. Az elsődleges célunk a lehető legjobban kiszolgálni a szurkolókat – éljenek itt a városban, vagy akár több ezer kilométerre –, a pályán és azon kívül is. Szeretnénk, ha a szurkolóink, és a város büszke lenne ránk.
Úgy gondolom, ehhez minden alkotóelem a helyére került. Don már korábban bizonyította, hogy remek megérzésekkel hoz döntéseket. Ma nem lennénk itt, ha nem bízhatnám rá teljes nyugalommal az elnöki teendőket.
Nem szeretem bólogatójánosokkal körülvenni magam. Nem áltatom magam azzal, hogy mindenre tudom a választ. Szeretem kikérni mindenki véleményét, több nézőpontból megvizsgálni a dolgokat. Nagyszerű volt Joeval dolgozni, mert ő mindig őszintén elmondta, amit gondolt. De ugyan ilyen Don, Howie és Andy is. Úgyhogy, igencsak bizakodó vagyok.
És ön, Mr. Smolenski? Hogyan látja a csapat jövőjét?
Szeretnénk bajnokságot nyerni. Szerintem a csapaton belül mindenkit ez a cél motivál. Ehhez kapcsolódik, hogy nem csak nyerni szeretnénk, hanem példaképpé válni az egész ligán belül. Szeretnénk motiválni a várost, a közösséget.
Úgy látom, különleges kapcsolatot ápolunk a szurkolókkal. Rendkívül sok energiát merítünk belőlük. Éppen ezért az eddigi közösségi programjaink rendületlenül folytatódnak.
Mikor értesült az előléptetésről?
Nagyjából egy hete. Meg kell mondanom, vegyes érzelmekkel fogadtam. De, ahogy Andy Reid mondta egyszer, az ilyen keserédes pillanatoknál meg kell próbálni az édesre koncentrálni. Ugyanakkor nagyon régóta ismerem Joet, nagyon sokat dolgoztunk együtt, sokat köszönhetek neki, és az eltöltött évek alatt összebarátkoztunk, úgyhogy nagyon örülök a kinevezésnek, de azért sajnálom, hogy Joe elmegy.
Mr. Lurie! Miért nincs itt Howie Roseman?
Mert ő már évek óta general manager. Számára semmi új nincs ebben a helyzetben. De persze a sajtótájékoztató után bárkinek a rendelkezésére áll.
Mr. Banner! Milyen érzés Super Bowl-győzelem nélkül távozni Philadelphiából?
Hát, azért még itt vagyok! De persze nem jó érzés. Korábban, amikor Jeffrey-nek elmondtam, mit tervezek, csak annyit kérdezett: "biztos vagy benne?". Mélylevegőt vettem, és azt mondtam, igen. Bár nagyszerű eredményeket értünk el, őrületes érzés volt itt lenni, biztosan sokkal elképesztőbb lett volna mindez, ha sikerül megnyernünk a bajnokságot. Az a semmivel össze nem hasonlítható érzés, hogy sikerült, megtettük a városért, a szurkolókért és persze magunkért. De úgy gondolom, idén nagyon jó esélyünk van, talán jobb, mint eddig bármikor.
Kalandvágy vagy fásultság miatt mondd le az elnöki posztról?
Egyértelműen a kalandvágy mozgat. A kihívás teszi élvezetessé a munkám. Szeretem, amikor egy új probléma miatt eláraszt az adrenalin. Persze még nem tudom, mihez is kezdek, csak nagyjából sejtem. Kicsit olyasmi ez, mint amikor reggel felkel az ember, és nem tudja biztosan, mit fog csinálni a következő 10-12 órában.
Mester! Úgy tűnik, nagyon jól együtt tud működni Howie Rosemannel. Miért értik meg egymást ilyen jól?
Valóban nagyon jóban vagyok Howie-val, aki szerintem egy rendkívül okos fickó, nagyon keményen dolgozik, és jól látszik, hogy Joe alaposan kitanította a szakma minden csínjára-bínjára. Szóval ezért jövünk ki olyan jól. De azt azért el kell mondanom, hogy Joe-val is hasonló volt a kapcsolatunk. Sok remek játékost hozott ide már azelőtt, hogy én megérkeztem volna.
Mr. Lurie! Gondolom ha Howie Roseman nem bizonyította volna korábban, hogy képes helytállni, akkor ma nem lennénk itt.
Teljesen megbízunk mind Howie-ban, mind Donban, de persze az még különösen megnyugtató, hogy az utóbbi időben Howie már bizonyította, képes professzionálisan elvégezni minden ráháruló feladatot. Hogy őszinte legyek, Joe-val egy percig sem kételkedtünk abban, hogy Howie remek munkát fog végezni, mint ahogy abban sem kételkedünk, hogy Don is ugyanígy fog eljárni.
Mr. Banner! Érezte már azt akár mentálisan, akár fizikálisan, hogy belefáradt ebbe a munkába?
Sosem. Sőt, éppen azért távozom, mert még ég bennem a tűz, hogy bizonyítsak.