Fly, Eagles Fly
Fly Eagles fly,
On the road to victory.
Fight Eagles fight,
Score a touchdown 1, 2, 3.
Hit'em low, hit'em high,
And watch our Eagles fly.
Fly Eagles fly,
On the road to victory.
E-A-G-L-E-S EAGLES!
Az Eagles harci dalának születéséhez egészen az 1960-as évek második feléig kell visszamennünk. Nem éppen a legszebb évek voltak ezek a franchise számára. Ahhoz képest, hogy 1960-ban bajnoki címet nyert az Eagles, ráadásul a Lombardi-féle Packers ellenében, az utána következő években szinte csak az volt a kérdés: 3-nál több győzelmet sikerül elérni? Ekkor a csapat tulajdonosa Jerry Wolman lett (1963-ban 5 és fél millió dollárért vásárolta meg a franchise-t). Jerry Wolman amúgy elég aktív szereplője volt ekkor a Philadelphiai sportnak. Amellett, hogy az Eagles tulajdonosa volt, ővé volt a Shibe Park (másnéven Connie Mack stadion), melyet a Philadelphia Phillies használt (ha valaki esetleg nem tudná, baseball csapatról van szó), de előtte játszott itt az Eagles is 15+1 éven keresztül itt. De Wolman-nek ez nem volt elég, 1967-ban pár üzletember társával együtt megalapították a Philadelphia Flyers-t (NHL csapat).
Hiába a több csapat is, Wolman nem igazán élvezte helyzetét, nem volt elég bánat a Sasok gyengébb szereplése, '67-ben még csőd szélére is került, közel 100 millió dollárt vesztett másfél éven belül, így kénytelen volt eladni a társtulajdonosnak a Flyers-ből való részesedését. Majd két évvel később, amikor még rosszabb anyagi helyzetbe került, eladta Leonard Tose-nak 16 millió dollárért az Eaglest. Felmerülhet a kérdés, akkor most miért is írok róla? Igaz, nagy szerepet játszott a város sportágaiban (be is választották a Pennsylvania Sports Hall of Fame-be), de az Eagles-szel nem sokat csinált.
Mégis maradandó nyomot hagyott maga után. Lánya (akinek keresztnevét sehol sem találtam meg), többször kilátogatott apjával a franchise meccseire. Egy Redskins elleni meccsen megirigyelte az ellenfél indulóját, "Hail to the Redskins"-t, majd addig kérlelte apját, hogy legyen az Eagles-nek is egy, míg ő beadta a derekét, és elkészítette a ma is használatos indulónkat. A dalt meccsenként többször is bejátszották, ám a tulajdonos váltás után kezdett feledésbe merülni. Néha-néha pár szurkoló még skandálta, de egyre kevesebben. A köztudatba a jelenlegi tulajdonos, Jeffrey Luire hozta vissza 1994-ben, amikor megvásárolta a csapatot. Minden egyes Eagles touchdown után lejátszotta (mellesleg ő állította helyre a stadion hangfal-technikáját is).
Ám egy apró változtatást eszközölt a dalon, eredetileg a fight-os rész így hangzott: "fight, green and white, score a touchdown". Ő ezt módosította, új verzióban "fight, eagles, fight". Liure így indokolta ezt a döntést: "A csapatnál elkezdődött egy modernizáció, felszerelést és címert is cseréltünk, így már nem tradicionális, egyedüli zöld-fehérek vagyunk, így nem éreztem helyénvalónak". Annyira elterjedt azóta, hogy a városban szinte bárhol megszólalhat, attól függetlenül, hogy Eagles-ös a dal, játsszák a Phillies, a Sixers, a Soul meccsein is. Azóta elterjedt szokás, hogy az adott mérkőzés előtt a rádiók egy kis módosítással játsszák le. Ugyanis, az "and watch our Eagles fly" rész helyén ez hallható: "watch those [következő ellenfél neve] cry!" (pl.: "watch those Cowboys cry!"). Néha-néha felcsendül más-más verzióban is, de ez annyira nem kellemes általában egy Eagle-nek. Ellenfelek szurkolói egy apró kis eltérést szoktak tenni az eredetihez képest. Ők így indítják: "Cry, Eagles, Cry". Valamint több stadionban is felzendült idén Vick ellenesen, mely így kezdődik: "Die, Doggies, Die"