Cover 2 - Tampa 2 nálunk?

 

Ezen írás és a fórum kommentek alapja is egy cikk, mely az Iggles Blitz oldalon jelent meg, és azt boncolgatja, mennyire lenne elképzelhető, hogy jövőre Cover 2 felállásban állnánk fel, hasonlóan, mint az elmúlt évben például az Iowa Hawkeyes. Ha ez megtörténne, vagy akár egy Tampa 2 szerű alapvédelmet használnánk, akkor természetesen nagy változás következne be az idei vagy még a Jim Johnson korabeli védelmeinkhez képest. Mindkettő védelem alapjairól (illetve az egész zónázásról) Döme írt egy nagyszerű stratégia cikket anno (ezt érdemes átolvasni, vagy legalábbis a Cover 2 és Tampa 2 fejezetet); illetve az Eagles fórumban a bowl.hu-n ulpianus kommentjeit is érdemes böngészni.

 

Februárban kérdezték még Juan Castillot, mely védelemhez hasonlót szeretne megvalósítani, amire ezt válaszolta: „A Bears védelméhez. Szeretem, ahogy a védőfalukat használják, illetve az egész sémájukat. Nem bonyolítják, nem próbálnak új és új felállásokat. A védőfaluk folyamatosan támadja a backfield-et, úgy ahogyan én is szeretném magunktól. Illetve mi is ezt akarjuk majd elmondani magunkról: gyorsak, fizikálisak és biztosak.” De nézzük akkor, milyen is a Chicago védelme:

 

Lovie Smith, a Bears jelenlegi főedzője még a ’90-es évek végén LB edzőként dolgozott a Tampa Bay csapatánál Tony Dungy és Monte Kiffin kezei alatt. Itt tanulta meg a Tampa 2 védelmet, melyet játszik a csapatával jelenleg. A fent említett írásokban a Tampa 2 és a Cover 2 különbsége le van írva elég érthetően, de kiemelném még egyszer, a fő eltérés a két séma között a középső LB helyzete, szerepe (hátrébb áll, mint Cover 2 esetén, ezzel annak egyik gyenge pontját pont kiküszöböli). Előbb lássuk a Cover 2-t, majd ebből lépünk át a Tampa 2-re.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 De mit is csinál a Cover 2? Az egész területet felosztja 5 kisebb, elsőbb zónára, illetve 2 mély, de nagy zónára. Értelemszerűen minden zónába jut egy-egy játékos, aki felelős is ezért. Az első zónákért a két CB és a 3 LB a felelős (alapvető felállásokról beszélünk, sablon 4-3-ról), ők körülbelül 7 yard széles zónákat őriznek. A pálya hátsó, nagyobb részét pedig a 2 safety osztja el. (Természetesen ennek aztán vannak továbbvitelei, ahol már máshogy néz ki a pálya felosztása, de ez az alap.) A védőfal elsődleges feladata ilyen védelem esetén a folyamatos támadás, nyomást kell gyakorolni az irányítóra minden passz kísérlet során, illetve a középső futásokat azonnal meg kell fogni, ezáltal a RB előbb-utóbb kénytelen lesz kifelé, a szélső LB-ek és CB-ek zónái felé futni. Ebből adódóan a LB-ek feladatai is látszanak, segíteni kell a futások levédekezését, segíteni kell a megnyíló lyukak betömését, mindezt oly formában, hogy a rövid passzok levédekezése is az ő feladatuk. A középső LB pedig már a cover 2 esetén is kissé megkülönböztetett, ő olvassa a játékot, és ha kell, azonnal kissé hátrébb húzodik, ezzel besegítve a 2 safetynek, hiszen az egész védelem egyik gyenge pontja a 2 safety és MLB zónáinak határa. A két CB-nek gyorsnak kell lennie mindenképpen, de ez általában a posztjukból adódóan is alapkövetelmény, akik az elkapók szélső útvonalait követik le, de nem hagyja el a zónáját, csak ha látja, hátrébb vagy beljebb egy zónába több ember is jutott, és az övének közelében sincs senki. Futás esetén pedig azonnal indul a RB irányába, segíteni azt megfogni. A két safety pedig ugye felosztja a pálya hátsófelét, amit le kell védekezniük. Ehhez elengedhetetlen a gyorsasság, hiszen relatívan nagy terület ellen védekeznek, illetve szükség esetén fel kell lépni segíteni a CB-nek egy-egy zóna telítődése esetén, valamint a boxon átjutó futásokat biztosan le kell szedniük.

 

A leírás és a kép alapján is könnyen látható, hogy több gyenge pontja van a Cover 2 védelemnek, ezek sárgával jelölve is vannak az előző képen. Értelemszerűen egy jó offense, egy jó irányítóval, ha nem érkezik kellő nyomás, akkor megtalálja azonnal ezeket a pontokat. Ezért is kiemelten fontos a D-Line hatékonysága a Cover 2 esetén. De sok esetben még ez sem elég, mert egy gyors WR a szélen szinte másodperc töredéke alatt képes kijutni a pár yardos CB zónából, és megállni hook szerűen a safety zónája előtt, messze az embertől. Ha netán még a RB vagy TE bármelyike az adott corner felé indul, akkor teljes lehet a baj, és stabil 10 yardot tud hozni a támadósor. Az pedig tudjuk, hogy elég minden edzőnek. A másik nagy lyuk, amit már említettem is, a középső LB mögötti terület, ahol a két safety zónája érintkezik. Ráadásul a támadókoordinátorok szeretnek olyan játékot hívni, ahol két elkapásért felelős játékos útvonala ezen a részen keresztezi egymást. E lyuk ellen jött létre kezdetben a visszahúzódóbb LB, majd később Dungy-Kiffin és Lovie Smith vezetésével a Tampa 2 védelem. Az egész Tampa 2 alapja a középső LB, aki hátrébb áll fel, mint alapesetben, ezzel e lyukat betömi, és a két safety jobban összpontosíthat a szélekre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Mindkét védelemnek gyorsnak és fegyelmezettnek kell lennie, akik emellett gyorsan is olvassák a támadókat. Ezek a védelmek a zónák miatt alig hívnak blitzeket, szinte minden esetben „csak” a 4 falember támadja a backfieldet. Nem szükséges, hogy a LB emberfogással meg tudjon fogni egy slot elkapót vagy TE-t, de határozottan és biztosan kell szerelniük. Ha pedig blitz van, akkor szükséges, hogy a CB fel tudja venni az így kieső egyik zónát. Ezért fontos az olyan CB, melynek nem okoz gondot egy-egy kitáguló, akár boxba nyúló zóna. Valamint a már említett futás ellen is jónak kell lenni. De amúgy, ha megnézitek, a legtöbb szereléssel álló CB, általában mindig Cover 2 vagy Tampa 2 alapú sémában játszik. A legideálisabb, ha a gyorsasága mellé egy corner fizikális is, és jammelve a vonalon tudja tartani elkapóját. Természetesen, ahogyan ulpianus is írta, ha van egy játékosod, aki teljesen rendszeridegen, és butaság lenne beleerőltetni, akkor hozzá kell igazítani a rendszert. De ez nagyon nehéz.

 

Itt látható egy hosszú videó a tavalyi Bears – Eagles találkozóról, melynek első felében többször is lehet látni, hogy az ő Tampa 2 szerű alapfelállásuk hogyan veri meg Vicket, miért eredménytelen, ha kimozdul a nyomás elől a szélre.

 

 

1:52-nél láthatunk egy tökéletes Tampa 2 visszaállást, amikor elsőnek az egész védelem blitzet mutat. Szinten az egész Bears a vonalon sorakozik, de a snap pillanatában a CB-ek az elkapókkal visszahúzódnak, illetve a 3 LB is. Látszik, hogy Vick keresi az üres területet, de megindulni sem tud, mert a nyomás alatt összeomlik a fal. 5:58-nál pedig láthatjuk, hogy milyen az, ha egy QB megtalálja azt a pontot, amikor be lehet dobni a 2 safety és MLB közé a labdát. Brent talán legszebb TD-ja volt idén. Ezen a linken pedig látható egy másik, rövidebb videó arról, ahogyan a Bears Tampa 2-es védelme működik.

 

Tehát ilyen a Bears védelme. Most lássuk azt a védelmet, amire Tommy Lawlor, az Iowa-s cikkében utalt. Azaz a Hawkeyes Norm Parker féle védelmét. Aki esetleg nem olvasta volna Lawlor írását, vagy csak nem érti, annak egy kiemelt rész:

„A védekező koordinátoruk neve Norm Parker, és ő az egyik kedvenc edzőm. Norm egyszerű védelmet alkotott: többnyire Cover 2 szisztéma szerint áll föl, 4-3-as rendszerben, ahol a fal One Gap-et használ. Szereti a könnyedebb falembereket, akik a legkisebb résen is áthatolnak és lerombolnak mindent a backfielden. Az egész rendszerének az alapja az egyszerűség, és hogy ehhez kellő gyorsaság, helyzetfelismerés párosuljon. Ismerős, igaz?

2007 – 36. engedett yardban és 12. kapott pontban (több mint 100 csapatról beszélünk).”

 

A Hawkeyes és a Bears védelme nagyon hasonló. Cover 2/Tampa 2, gyors, agresszív játékosok, jó szerelők, labda centrikusak. És mindegyik védelem elég sikeres. Az elmúlt években több Iowa találkozón is lehetett figyelni, milyen jól teljesít Pat Angerer, Tyler Sash, Amari Spievey, Christian Ballard, Adrian Clayborn és EJ Edds. Itt egy rövid videó róluk, nézzétek meg, és megértitek:

 

 

Azt hiszem, ennyi magyarázat elég, miért nem rossz a Cover 2 vagy Tampa 2 alapú védelem. De ugyebár a mi védelmünk az elmúlt időszakban még Sean McDermott irányítása alatt is Jim Johnson rendszerét játszotta. Persze, nem annyira sikeres. JJ rendszere alapvetően más, nem is kicsit. Még 2006-2007-ben kezdte el használni a védelmünk a 2 gap-et (2 gap és 1 gap közötti különbségről még írtunk mi is draft előtt, itt olvasható), illetve ezzel együtt a védőfal felfogása akkor az volt, hogy előbb a futásokat fogjuk meg, és ha nem jönne futás, akkor van csak pass rush. Ez egyben azt jelentette, hogy a falnak jól kell olvasnia a támadófal mozgásából, hogy mi a várható játéké az offense-nek. Persze, JJ rendszerében mindezt kiegészítette az egyik legtökéletesebb zone blitz, ami 4-3 alatt létezett. Szinte olyan volt az ő védelme, mint Dick LeBeau-é 3-4-es rendszerre. De míg JJ sikeres hívta és kellő időben a blitzeket (körülbelül a játékok 30-40%-ban), addig Sean McDermott néha már túlzásba vitte ezt (41%), illetve akkor is rosszul alkalmazta (persze, ki vagyok én, hogy egy NFL védőkoordinátor szakmáját megkérdőjelezzem). A liga átlag egyébként körülbelül 33%, mármint a blitzeké. De ez a Cover 2 vagy Tampa 2 szerű védelemmel együtt megváltozna, ott körülbelül minden 5 játéknál van blitz csak átlagosan. Annak is nagy része a CB-től jön. Mondjuk idén amilyen sikeres blitzelt néha nálunk pár OLB, nem is baj, hogy nem ők mennek majd.

 

Jöhet a jogos kérdés, ha ennyire nagy a két rendszer között a különbség, akkor egyáltalán a mi játékos keretünk alkalmas lenne-e a váltásra?

A védőfal eddig sem volt gyenge, belőlük várhatólag Washburn még többet hoz ki, így nem kell aggódnunk Trent Cole, Antonio Dixon, Mike Patterson, Brandon Graham négyes, kiegészítve a cserékkel mindegyik szisztémában jó pass rusher lenne.

Linebacker poszt már sokkal kérdésesebb, talán a legnagyobb talány. Elképzelhető lenne egy következő felállás: Moise Fokou (erős oldali LB), Jamar Chaney (középső LB – Bradley valószínűleg ideálisabb lenne Cover 2/Tampa 2 esetén Mike szerepkörre, mivel nagyobb, futás ellen is jobb passz ellen is, ha egészséges. De ő FA, így számoljunk Chaney-vel, akit én nagyon kedvelek, elég sokat mutatott szezon végén. Fejlődnie kell passz ellen, de futás ellen már felveszi versenyt Bradley-vel. Ami hátrány vele szemben, hogy kissé lassú erre a posztra, ami zónázó képességét elégé befolyásolja.), Keenan Clayton (gyenge oldali LB – mostani rendszerben stabil csere lenne, de egy zónára épülő védelemnél ő tökéletes lehet a Will posztra. Nehéz megblokkolni, gyors és képes nagy játékokra, ami zónánál kimondottan előny. Illetve az se hátrány, hogy NCAA karrierje alatt is hasonlóan, kissé hibrid szerepben játszott a LB és safety között. A kérdés vele szemben, hogy vajon képes-e már kezdeni másodévesként.). Ugyanakkor elmondható, akiket az idei és tavalyi drafton a LB sorba draftoltunk, mind olyan játékosok, akik inkább érzik otthonosan magukat zónázó védelemben, mint egy alapvetően agresszív, blitzre épülő sémában.

Cornerback posztot tekintve a sémaváltás nem befolyásolna senkit, hiszen Asante Samuel mellé minőségi, kezdő ember még kellene, ha csak Curtis Marsh nem egy eddig titkolt szupersztár. Lindley tökéletes csere már, belőle 1-2 éven belül kezdő is lehet, Hanson pedig nickel szerepbe be tud állni már most is.

A safety párost nézve megállapíthatjuk, hogy Nate Allen bizakodásra adott okot, és neki a legnagyobb negatívuma a több elkapót nem megfelelő levédekezése, de ezt sémától függetlenül meg kell tanulnia. Az újonc Jarrett pedig egy tökéletes Cover 2/Tampa 2 rendszerbe illő SS, aki képes zónázni, de fel tud gyorsan lépni a futás megállítására, nagy ütésekkel képes demorizálni is az ellenfeleket. Érdekes, hogy Reid a draft után többször is elmondta, Jarrett megszerzése kulcskérdés volt, nagyon akarták, nem érdekelte őket, hogy akár később is elérhető lett volna… Netán a sémaváltás miatt kellett? Vagy csak simán tudták, hogy Mikell megy…

 

Tehát alapvetően a keret nem rossz, de mindenképpen szükség lenne erősítésre, ha Cover 2 szerű védelemre akarnánk váltani. (Na, nem mintha csak akkor kéne új ember, ha sémaváltás lesz.) Eddig boncolgattuk már, kik lehetnének ideális FA jelöltek, de most vizsgáljuk meg őket úgy, hogy kik illenének az új, lehetséges rendszerbe?

CB: Jelenleg olyan ember kellene, aki egy-az-egy ellen sikeres lehet, de ez ezzel változna, fő jellemzője innentől a jó zónázó képesség lenne. Ettől persze még egy Asomugha beleférne valahogyan ebbe a rendszerbe, mint ahogy a Raiders is olyan playbook-ot és védelmet alkalmaz, mely rá is van építve (mint ahogy tudtam meg ulpianus-tól ezt is többek között, és itt is köszönöm a sok segítséget). De persze, ez nem csak az Oakland esetében van így, minden csapat úgy alakítja a playbook-ját, hogy illeszkedjen a játékosállományhoz. Aki meg nem, az nem sikeres csapat, ez biztos. Na, de vissza, a FA CB kérdéshez. Tehát tudjon zónázni, és az se baj, ha képes az emberét a line of scrimmage-ra ragasztani. A második igaz pl. nagyon Aso-ra, de az első annyira nem, ő is hajlamos eltűnni, ha folyamatosan két elkapó tartózkodik zónájában.  Ezek alapján az én jelöltjeim, akik ideálisak lennének a legnagyobb hiányposztunkra (ár-értékben vizsgálva): 1. Johnathan Joseph (Bengals) 2. Nnamdi Asomugha (Raiders) 3. Richard Marshall (Panthers).

LB: Az erősítés ide is elférne, szinte mind a három posztra, ha csak Bradley nem marad, akkor a Mike talán rendben van. Legnagyobb név mindenképpen Chad Greenway (Vikings) lenne, de ő franchise taget kapott, kérdés, ez a lockout után érvényes lesz-e. (Mekkora előrelépés lenne ő Fokou-hoz képest, te jó ég!) Rocky McIntosh (Redskins) se lenne rossz a gyenge oldalra, bár ő inkább szerelő, mint zónázó, ettől függetlenül elboldogul ott is. Szintén a gyenge oldalra van még egy jelölt, Manny Lawson (49ers), aki egy-egy szélső oldali LB blitz esetén is hasznos lenne (2 éve 6.5 sackig jutott), emellett biztos szerelő.

DL: Alapvetően az egység jó, de azért várhatólag Washburn-nek is vannak kívánságai, illetve, mivel a drafton nem érkezett senki, Reid pedig imád új embert a védőfalba szerezni, így elképzelhetetlen, hogy ne legyen itt valami tranzakció. A három esélyes szerintem: 1. Albert Haynesworth (Redskins – Igen tudom, csalódás volt az álomszerződés óta, de Washburn alatt lett sztár, kölcsönösen kedvelik egymást, tehát, ha olcsón megszerezhető, akkor jöhetne, ráadásul ismeri Jim One Gap szisztémáját) 2. Ray Edwards (Vikings – idei éve nem volt a Vikingeknek a legjobb, de ettől függetlenül ő jó évet zárt. Jó bal oldali DE, ahova pedig nekünk Graham mellé kellene valaki, főleg, ő is ki tudja mikor térhet vissza) 3. Jason Babin (Titans – az ő neve is gyakran elhangzik, ha lehetséges célpontokat keresünk, köszönhetően, hogy korábbi játékosunkról van szó, aki Washburn keze alatt 1 év alatt sztár lett; de ez a mínusz is mellette, mert nem titkoltan nagy pénzt akar; de esetleg egy 3-4 éves szerződéssel nem is lenne rossz, főleg, ha tartja formáját tavalyról)

S: Mikell, ha megy, akkor minőségi csere kell Jarrett mögé, de ennyi.

 

1. One Gap a védőfaltól. 4 ember folyamatos nyomása a backfieldre. Az egész védelem sikerességének ők a kulcsa. Ez itt meg még hatványozottabban igaz, mint alapesetben.

2. Több zóna, kevesebb blitz. Jóval kevesebb.

3. Szinte minden esetben mélyebben állnak fel a safetyk, mint most, körülbelül 15 yardra a LOS vonaltól.

3.a. Tampa 2 esetén a Mike LB is mélyen hátrahúzódik, sokat zónázik, szinte mindig, az elsődleges playmaker pedig a Will LB lesz.

4. Jó zónázó CB-k kellenek, akik biztosan szerelnek és futás ellen is hatékonyak.

5. A két safetynek nagy teret kell felügyelnie, fegyelmezettebbnek kell lenniük, fontos az összhang kettejük között.

6. Nagy játék nem törheti meg a védelmet. Zóna miatt potenciálisan nagyobb esély van egy-egy nagy játékra, de Cover 2/Tampa 2 ellen általában sokkal hosszabb drive kell egy-egy ponthoz.