A szokásostól eltérően ezen a vasárnapon nem lép pályára a Philadelphia Eagles. A sasoknak ugyanis hétfőn(magyar idő szerint, kedd hajnalban) lesz fellépésük, New Orleansban, a Saints vendégeként. A Hétfő Esti Rangadón tehát két, csalódott csapat fog megmérkőzni. Egyik leszálló ágban (Eagles), a másik felszállóban (Saints). A győzelem mindkét fél számára létfontosságú, a rájátszásba jutás szempontjából. Öldöklő küzdelemre van kilátás, amit egész Amerika, és Magyarország is figyelemmel követhet majd. A tovább gomb megnyomása után egy kis háttéranyag olvasható a mérkőzéshez. Jó szórakozást!
New Orleans Saints
1966. október 21. én a kongresszus engedélyt adott az NFL és az AFL egyesülésére. Ez nem csak azért fontos, mert a ma is létező ligát ennek a határozatnak köszönhetjük, hanem azért is, mert ennek köszönhetően alakulhatott meg a New Orleans Saints csapata is. Mégpedig egy louisianai képviselő Hale Boggs nevű ember segítségével, aki barátját David Dixont ajánlotta Pete Rozelle, NFL komisszár figyelmébe. Dixon már régóta szeretett volna egy csapatot magának a ligában, és ezzel az egyesüléssel, most valóra válthatta álmát.
A Saints 1967. szeptember 17-én lépett első ízben pályára, a Tulane Stadionban, mégpedig a „When the Saints Go Marching In” című dal megszólalása közepette. Ez azért fontos, mert pont ezért választották a szurkolók a Saints nevet csapatuknak is. Első szezonjaikban nem túl sok sikerélmény érte őket. Azonban 1970. november 8.-át mindenképpen meg kell említenünk. A Detroit Lions elleni mérkőzésen ugyanis, egy máig is élő NFL rekord született. Tom Dempsey a Saint rúgója 63 yardról értékesített egy mezőnygólt, amit később Jason Elam , Sebastian Janikowski, és David Akers is sikeresen abszolvált, de ennél távolabbról még senkinek sem sikerült. Dempsey teljesítménye azonban kimagaslik e nevek közül. Nem, csak azért mert ő volt az első, hanem mert ő lábujjak nélkül érte el ezt a teljesítményt, egy különleges cipőben játszva.
A Saint 1975-ben költözött be a, csapat máig is otthonául szolgáló Superdome-ba, ami az évek során 6 Super Bowlnak is otthona volt. 1979 újabb fontos dátum. Ez volt ugyanis az első olyan szezon, aminek a végén nem negatív, hanem 8-8-as mérleggel zártak a szentek. Ezután sok hosszú, és sikertelen év követett. 2005-ben Louisiana és a Saints is a pokolban érezhette magát. A Katrina hurrikán elképesztő mértékű pusztítást végzett a térségben, a Superdome is megrongálódott, és az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, minthogy a footballal foglalkozzanak. A Saints tehát nem játszhatott saját városában, és talán nem is volt kedvük igazán játszani. A szezont 3-13-as mérleggel zárták, Jim Haslett edzőt pedig elküldték. Aztán eljött 2006. A város összeszedte magát, a Superdome-ot felújították, a szentek pedig, mindent elkövettek, hogy az embereket kirángassák az elmúlt időszak rémséges képeiből. Érkezett a csapathoz Sean Payton edző, Drew Bres irányító, és Reggie Bush, Heisman győztes futó is. Az egész állam fellelkesült a dolgok alakulása láttán, és a csapat feltámadt. 10-6-os mérleggel zárták a szezont, és megnyerték az NFC South csoportját. A jó szereplés okán, rögtön az NFL elődöntőjébe kerültek, ahol a Philadelphia Eaglesel kerültek szembe. A végén hatalmas csatában, és Andy Reid rossz döntései nyomán végül 27-24-re megverték a Sasokat, ezzel bejutva a konferencia döntőbe. Itt azonban az elképesztő erőkből álló Chicago Bears védelem, Rex Grossman asszisztálásával véget vetett a remek szereplésüknek. 2009-ben azonban már nem volt vita. A New Orleans végig menetelt a szezonban, 13-3-as mérleggel zárva az alapszakaszt, majd a rájátszásban sem találtak legyőzőre, így készülhettek az Indianapolis elleni Super Bowlra. Peyton Manning és társai ugyan nagyon küzdöttek, de a Drew Brees vezetett támadók, és az extrát nyújtó védelem a Saints malmára hajtotta a vizet. Végül 31-17 arányban a New Orleans örülhetett.
2010-ben és 2011-ben folytatták remek szereplésüket az alapszakaszban. Előbb 11-5-ös, majd 13-3-as mérleggel zártak. A rájátszásban azonban most nem tudták ezt a teljesítményt hozni. 2010-ben a Seattle az első körben, 2011-ben a San Francisco a második körben búcsúztatta őket.
Az idei szezon előtt azonban hatalmas botrány alakult ki a csapat körül. A részletekbe most nem mennék bele. Akit érdekel, az ITT elolvashatja.
A Saints váratlanul gyengén kezdte a szezont. Sorozatban 4 vereséggel nyitottak, a Redskins, a Packers, a Chiefs és Panthers is meg tudta verni őket. Az ok nem a támadó oldalon keresendő, hiszen ők a négy meccsen, átlagosan 27,5 pontos átlagot értek el. A probléma a Steve Spagnulo vezette védelemben van. A szentek védekezésben ugyanis tök utolsók. Sem passz, sem futás ellen nem képesek igazán védekezni. Az irányító támadásában sem nyújtanak kiemelkedőt. 13 sackel a 22. legjobb csapat. Igaz ez még így is 4-el több, mint amit a Sasok ez idáig elértek. Emellett még 3 interceptiont és 6 fumblet sikerült kiharcolniuk. Az elmúlt időszakban némileg javult a csapatuk, előbb a Chargers, majd a Buccaneers ellen is nyertek, aztán múlt héten a Denver látta el a bajukat. Ha az Eagles javítani akar a támadójátékán, akkor a Saints a legideálisabb ellenfél. Viszont, a védelmet össze kell szednünk, mert a Drew Brees irányította támadók, egyáltalán nem ideális ellenfelek, egy olyan csapatnak, amit a Falcons ellen láttunk.
Meccstörténelem
27 találkozón csapott össze a két alakulat az elmúlt évtizedekben. A Saints korábbi gyenge szerepléseit látva nem meglepő, hogy ebben a párharcban az Eagles áll több győzelemmel. Szám szerint 16-al. Ha az elmúlt 10 összecsapást vizsgáljuk, akkor 7-3-ra a Sasok a jobbak, viszont ha az Andy Reid érát nézzük, akkor 3-3-ra módosul a mérleg. Legutóbb, 2009-ben, a második héten találkoztunk velük, a Lincoln Lincoln Financial Fielden. Akkor Drew Brees esélyt sem hagyott az Eaglesnek, és 311 yardot , 3 TD-t és 1 interceptiont passzolva vezette győzelemre az övéit, a Kevin Kolbal felálló hazaiak ellen. Kolb egyébként 391 yardot, 2 TD-t és 3 interceptiont ért el a meccsen.
Philadelphia Eagles
Hitét vesztett csapat, hitelét vesztett edző, fejüket vesztő játékosok, csapatukat vesztő szurkolók. Ez az eredménye a múlt heti Atlanta Falcons elleni meccsnek. Kiábrándítóan játszott a csapat, amin a győzni akarásnak sem látszott igazán a szikrája. Todd Bowles bemutatkozása védelmi koordinátorként pocsékra sikerült, hiszen az eddig egészen jól teljesítő védelem, az idei legrosszabb teljesítményét nyújtotta, az ő irányításával. Ami pozitívum lehet, az a támadó fal fejlődése volt. A Dunlap-Mathis-Reynolds-Herremans-Kelly összetételű egység, kivételesen a meccs nagy részében tudta tartani a sólymok védő falát. A vereség után rögtön felröppentek a hírek, miszerint a következő meccsen Nick Foles lesz a kezdő irányító. Történt ez pont akkor, amikor Michael Vick játéka nem adott okot a váltásra. Egy újabb átgondolatlan döntésre vártunk tehát. Az után hét közepén Andy Reid bejelentette, hogy hosszas mérlegelés után, mégis Vick marad a kezdő. Az irányító pedig ezen felbuzdulva rögtön összehívott egy öltözői értekezletet, amelyen csak játékosok vehettek rész. Részletek természetesen nem derültek ki arról, hogy mik hangzottak el, csupán annyi ismert, hogy a csapat rutinos játékosai (Vick, Avant, Maclin, Jenkins, Cole, Ryans és DRC) szólaltak fel. Remélhetőleg sikerült megbeszélniük a dolgokat, és a belső problémákat tisztázni, mert a hátralévő mérkőzések egyikén sem lesz esélyünk ilyen játékkal, amit az elmúlt időszakban nyújtott a csapat.
A recept papíron egyszerű. Az első támadásunkból pontokat kell elérnünk, míg a New Orleanstól nem szabad kapunk. Ez a kezdés lenne talán a legfontosabb most. Persze ez még nem garancia a győzelemre, de adna egy kis önbizalmat a játékosoknak. A támadó falnak legalább a múlt heti teljesítményt kell hoznia, és akkor úgy érzem támadásban nem lesz gond. LeSean McCoy fickándozhat, Jackson és Maclin pedig eddig is kihozták a helyzetből a legtöbbet. Michael Vick pedig talán újra vigyázni fog a labdára, és nem hozzuk magunkat hátrányos helyzetbe. Persze ehhez Marty Moornhinweg és Andy Reid is kell majd, mert ha továbbra is ilyen rossz játékokat hívnak, akkor igyekezhetnek a srácok, ahogy csak tudnak, nem jutnak előbbre. Gondolok itt a kevés futójátékra, amiknek 80%-a középen megy, vagy a red zone szituációkban látott tanácstalanságra. Ezek mind olyan dolgok, amiket könnyen orvosolni lehetne, egy kis kreativitással.
Védő oldalon a leginkább elkeserítő, a védő fal munkája. Hiába van Babin, Cole, Jenkins, Cox. Egyszerűen semmire sem jutunk. Az a legelkeserítőbb, hogy egyelőre nem látszik fény az alagút végén. Kilátástalanul gyenge a pass-rush. Mike Patterson (DT) hosszú idő után újra pályára léphet majd, de nem várhatjuk egy több hónapot kihagyó játékostól, hogy megoldja a gondokat. Már pedig Brees ellen a leghatásosabb módszer az, ha folyamatosan a földön tartják, és nyomást gyakorolnak rá. ő is képes hibázni, de ki kell kényszeríteni. A nélkül nem fogunk nyerni most sem. Nnamdi Asomugha lenne a következő, akit említenék. Ő kilóg ebből a csapatból. Hátrafelé. Olyan szintem lassú, és körülményes, hogy az mindenki számára szembetűnő már. Aki nem így gondolja, az nézze meg Julio Jones múlt heti TD-jét. Todd Bowles nem tudom, mit szeretne megvalósítani, eddig még nem derült ki, de ha még egy ilyen produkcióval rukkolnak elő, akkor vele szemben sem lesznek türelmesek a szurkolók.
Itthon az összecsapást, a Sport 2, november 6.-án, 02:30-tól élőben, este 19:00-tól pedig felvételről adja, valamint a Sport 1 szintén ezen a napon 15:00-tól ismétli.