Folytatjuk NCAA ajánló sorozatunkat. Ezúttal két, eddig veretlen gárda csatáját ajánljuk figyelmetekbe a Big12 konferenciából. A West Virginia és a Texas egyetemek csapatainak találkozóján több olyan játékossal is megismerkedhetünk, akiket nemsokára már a profik között üdvözölhetünk.
A Big12 konferencia is több változáson esett át az idei szezon előtt. A távozó Missouri és a Texas A&M helyére a West Virginia és a TCU érkezett, akikkel nem gyengült a konferencia. A West Virginia a széthullóban lévő Big Eastet hagyta ott a jóval erősebb Big12-ért, és arra is van esély, hogy új tagként rögtön a konferencia bajnoki címért legyen versenyben a morgantowni gárda. A Big12 nagyágyúi közé tartozó Texas pedig néhány gyengébb év után idén próbál visszakapaszkodni a trónra.
West Virginia
Azóta, hogy a tavalyi szezon utolsó találkozóján 70-33-es megsemmisítő vereséget mértek az ACC-bajnok Clemsonra az Orange Bowlon, a Hegylakók szekere rendületlenül robog tovább a sikerek útján. Az idény első három mérkőzésén nagyobb megerőltetés nélkül hozták a kötelező győzelmeket. Az előző fordulóban pedig túlestek a Big12-ben való bemutatkozáson is a Baylor ellen, nem is akármilyen meccsen. A West Virginia támadósora ismét megmutatta, hogy mire képes egy gyengélkedő védelem ellen, egy rekordokat döntögető meccsen 70 pontot pakoltak be a Medvéknek. A dolog szépséghibája, hogy a védelem 63 pontot kapott, így a mérkőzés végig szoros maradt.
A Hegylakók támadósora eddig rendületlenül termeli a pontokat a Dana Holgorsen főedző nevével fémjelzett air raid offense-nek köszönhetően. A Holgorsen-féle támadások a játékosok kreativitására, sebességére és a változatos felállásokra épülnek, meglehetősen nagy mozgásteret biztosítva a pályán lévő játékosoknak a playek alakítására. A végzős irányító Geno Smith remekül illik Holgorsen rendszerébe, elképesztő mennyiségben termeli a yardokat és a TD-ket. A tavalyi évben elért 4385 passzolt yardja, 65%-os pontossága és 31 passzolt TD-je is megsüvegelendő, de idén úgy tűnik még ezt is túlszárnyalhatja. Ha így folytatja, az alapszakasz végére átlépheti a 5000 passzolt yardos álomhatárt, és az eddigi 4 meccsen elért 20 TD-jével már a tavalyi termés kétharmadát megtermelte. A passzait pedig 83%-os pontossággal osztogatja. A Baylor ellen több TD passzt (8) adott, mint ahány sikertelen passza (6) volt a meccsen. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy jelenleg a Heisman-trófea legnagyobb esélyesei között tartják számon.
Smithnek az FBS egyik legütőképesebb elkapó gárdája áll a rendelkezésére. A végzős Tavon Austin elsősorban a slotból garázdálkodik, tavaly kis híján 1200 yardot hozott össze elkapásokból, emellett kiváló visszahordó is. A legerősebb ellenfelek ellen is képes volt kiváló teljesítményt nyújtani. Idén ennél is jobban teljesít, 4 mérkőzésen már 560 yardnál és 7 elkapott TD-nél jár. Stedman Bailey igazi mélységi célpont, bármikor képes meglógni az ellenfél védői elől. A Baylor elleni meccsen szinte hihetetlen, 303 yardnyi elkapást és 5 TD-t teljesített. Mellettük érthető módon kissé alulértékelt elkapók Ivan McCartney és J.D. Woods, akik szintén képesek yardokat hozni, ha kell. A Baylor elleni show alkalmával például Woods is 100 elkapott yard fölé jutott.
Ilyen passzjáték mellett kevesebb szerep jut a futóknak, de Holgorsen mester az ő helyüket is megtalálja a támadósorban, különösen, mert kedveli a több backes felállásokat. A mindössze második évét kezdő – és tavaly már tehetségét megvillantó – Dustin Garrison térdműtéte után még nem száz százalékos. Helyette az eddigi meccseken elsősorban a Shawne Alston – Andrew Buie páros cipelte a futások terhét, akik jól teljesítettek, így a csapat több mint 150 futott yardot átlagol meccsenként. Alston sérülés miatt hiányozni fog a Texas ellen, így ismét nagyobb teher fog Buie vállára nehezedni.
A rutinos center Joe Madsen által vezetett támadófal jórészt tapasztalt játékosokból áll akik a Maryland elleni gyengébb teljesítmény után a legutóbbi meccsen összekapták magukat, és elegendő időt biztosítottak Smithnek a passzokhoz és jól dolgoztak a futásoknál is.
Amíg a konferencia-váltást megelőzően szinte biztosra lehetett venni, hogy a támadósor fel fogja tudni venni a versenyt a Big12 legjobb támadó-alakulataival is, addig a védelemmel kapcsolatban jóval több volt a kérdőjel. A 3-3-5-ös felállásról áttértek a 3-4-re, amelynek keretében Terence Garvin a safety posztról került át a linebackerek közé. Rá nem lehet különösebb panasz, 4 meccsen már 31 szerelést és 4 sacket szorgoskodott össze. A védelem összteljesítménye viszont eddig kritikán aluli, különösen passz ellen. Csak a tökutolsó Baylor és a Louisiana Tech nyelt be több yardot meccsenként, mint a Mountaineers védelme. Már az első három meccsen sem remekeltek, de a Baylor ellen szembesülhettek azzal, mi várhat rájuk a Big12-ben, ha nem kapják magukat össze gyorsan. Nemcsak Geno Smith, hanem a Baylor irányítója Nick Florence is sokszor edzésen érezhette magát. Darwin Cook strong safety által vezetett secondary alaposan leszerepelt eddig, pedig a megfelelő rutin is rendelkezésre áll Pat Miller és Brodrick Jenkins CB-k személyében. Free safety poszton a tehetséges elsőéves Karl Joseph kezd, aki megvillant párszor, de vannak nagy hibái is, ahogy ez egy freshmanként a kezdőcsapatba kerülő játékostól várható.
A front-7 futás ellen elfogadható teljesítményt nyújtott eddig, de a védőfalból eddig nem sok nyomás jön az irányítóra. Úgy tűnt a tavalyi szezon végén távozó Bruce Irvin és Julian Miller pótlását nem sikerült jól megoldani. A Baylor ellen viszont javuló teljesítménnyel és 3 sackkel jelentkezett a Will Clarke, Shaq Rowell és Jorge Wright alkotta védőfal. Passrushban inkább a linebackerekre, főleg a korábban említett Garvinra és Josh Francisre lehet számítani. A linebacker sorba is beverekedte magát egy elsőéves játékos, név szerint Isaiah Bruce, aki egyelőre vezeti a csapatot szerelésekben.
Texas
Az austini székhelyű alakulat életében a 2009-es Big12 bajnoki cím és BCS bajnoki döntő után szűkebb esztendők következetek. Legalábbis egy ilyen nívós és nagy hagyományokkal rendelkező csapatnál egy 5-7-es, majd egy 8-5-ös mérleggel és Holiday Bowl győzelemmel záruló idény nem számít sikeresnek. A 15. texasi idényében járó Mack Brown főedző irányításával idén ismét próbálják visszahódítani a konferencia trónját. Három könnyebb meccs után most alaposan felpörög a Horns menetrendje. A múlt héten kezdetnek az Oklahoma State otthonából sikerült elorozni a győzelmet. A hétvégi próbatétel után pedig hazai pályán fogadják majd az Oklahomát az NCAA egyik legnagyobb rivalizálásának számító mérkőzésen.
A szezont megelőzően a legnagyobb kérdés az volt, hogy az előző idényben egymást alulmúló Case McCoy és David Ash irányító párosból képes lesz-e valamelyik a támadósor élére állni. Végül Ash volt az, aki válaszolt a kihívásra, és várakozáson felüli játékkal rukkolt elő. A mindössze másodéves irányítónak minden képessége megvan ahhoz, hogy kiváló irányító legyen belőle. Míg elsőévesként inkább a turnoverek gyártásában jeleskedett, addig idén ez gyökeresen megváltozott. Csaknem 80%-os pontossággal passzol, és mindössze egyszer adta el a labdát, viszont már 10 passzolt TD áll a neve mellett. A múlt héten Stillwaterben megmutatta, hogy ellenséges környezetben is képes meccset nyerő driveot vezetni.
Ash nem támaszkodhat olyan klasszis elkapókra, mint a másik oldalon Smith, de így sincs oka panaszra, mert a texasi elkapó sort is veszélyes játékosok alkotják. Jaxon Shipley, aki már elsőévesként is megvillantotta tehetségét, Ash egyik legmegbízhatóbb célpontja. Korábban szintén az austini gárdában játszó testvéréhez, Jordanhez hasonló atletikussággal rendelkezik és punt visszahordóként is bevethető. A harmadéves Mike Davis jó méretekkel és sebességgel rendelkezik, elsősorban mélységi célpontként szolgál. A végzős Marquise Goodwin elit sebességű játékos. Ő is jó 1-1 nagy elkapásra, és képes futásokkal is veszélyeztetni. A tight end szekcióban az elkapásokat főleg a WR-ből átképzett D.J. Grant hozza, mellette egyre több szerepet kaphat a prototípus tight end képességekkel rendelkező elsőéves elkapó M.J. McFarland.
A futójátékra sem panaszkodhatnak a szurkolók, a Texas running back rotációja majdnem 230 yardot hoz meccsenként. Elsősorban a két másodéves Joe Bergeron és Malcolm Brown cipelik a terhet. Mellettük már elsőévesként is lehetőséghez jut Johnathan Gray, aki a tavalyi egyetemi toborzás legmagasabban jegyzett futójátékosaként érkezett Austinba. Egyre több labdacipelést kap a meccseken, amit eddig javuló játékkal hálált meg. Őket egészíti ki a robbanékony D.J. Monroe, aki már 3 futott TD-vel is dicsekedhet idén. Brown bokasérülése miatt hétvégén nem fog rendelkezésre állni, ezért a többiekre, és a passzjátékra fog komolyabb felelősség hárulni.
A kezdő támadófal rutinos, összeszokott játékosokból áll, annak ellenére, hogy egy senior sincsen a kezdőben. A fal talán legjobb embere a harmadik évében járó Mason Walters, aki sokoldalúságával (centert is tud játszani) és kemény blokkjaival tűnik ki. A fiatal Josh Cochran tackle pedig második évében is megbízhatóan védi Ash-t.
A Longhorns évről-évre erős védelmet szokott a pályára küldeni, ezért joggal várhatták ezt idén is a szurkolók Manny Diaz védő koordinátor egységétől, különösen, hogy több fontos kezdő is visszatért végzős évére. Azonban egyelőre elmaradnak a várakozásoktól, négy meccs után nem remekel úgy a védelem, ahogy számíthattunk rá. Az elmúlt fordulóban az Oklahoma State alaposan megtáncoltatta őket, és ez különösen aggasztó a West Virginia elleni meccs előtt, hiszen a Cowboys hasonló támadó sémát játszik, mint a Mountaineers.
A két kiváló defensive end Jackson Jeffcoat és Alex Okafor nem csak a védelemben, hanem csapatszinten is a legjobb játékosok között vannak. A csapat – nem túl acélos - 9 sackjéből 7-et ők ketten szereztek. Mellettük Cedric Reed és Reggie Wilson nem sok sót esznek meg, de egy-egy játékra ők is jók szoktak lenni. DT-poszton a legtapasztaltabb ember a harmadéves Ashton Dorsey, aki képes az 1-es és 3-as technikán is megbízható teljesítményre. A másik kezdő a fáradhatatlan Desmond Jackson, aki erejének köszönhetően elsősorban a futás ellen jeleskedik. Őket egészítik ki a rotációban a korábban junior college-ből érkezett és kiváló fizikai adottságokkal rendelkező Brandon Moore, és a robbanékony, jó passrush képességekkel rendelkező, futóból átképzett DT, Chris Whaley. Ők négyen elfogadható rotációt alkotnak ezen a poszton, azonban futás ellen akadtak gondjaik. Az elmúlt fordulóban a Cowboys 275 yardot futott ellenük, ebből 199-yarddal Joseph Randle egymaga büntette a Texas védelmet. Mégsem lehet a problémát egyedül a védőfal nyakába varrni, mert a linebeckerektől minimális segítséget kaptak, és az ellenfél okos játékokkal iktatta ki a védőfal erősségeit a játékból.
A linebackerer-sorból két alapember távozott Keenan Robinson és Emmanuel Acho személyében, és pótlásuk nem megy zökkenőmentesen. Hírmondónak Jordan Hicks maradt a tavalyi egységből, aki ráadásul megsérült az Ole Miss ellen, és a hétvégén sem áll rendelkezésre. Így a Steve Edmond vezette fiatal linebackerekre fog várni a kihívás, hogy útját állják Geno Smithék támadásainak. Edmond prototípus felépítéssel rendelkezik, és Hicks hiányában a legjobb játékosa a védelem leggyengébb egységének. Mellette valószínűleg Demarco Cobbs fog a legtöbbet játszani vasárnap hajnalban, a 3. linebacker poszton pedig Kendall Thompson és Dalton Santos rotálhat.
A Horns secondary hagyományosan jól termeli az NFL prospecteket. Kenny Vaccaro a jövő évi draft egyik legjobb safetyje lehet, aki nagy ütközésekre is képes. Adrian Phillips jó eszű és sokoldalú játékos, aki a secondary bármely posztján bevethető. Carrington Byndom tapasztalt harmadéves corner, aki tavaly például Justin Blackmont is el tudta némítani. Szép jövő állhat előtte a profik között is. Quandre Diggs tavaly elsőévesként robbant be a csapatba, és év végén megválasztották a legjobb elsőéves védőjátékosnak a Big12-ben. Idén sem adja alább, már 3 passzt halászott el a szezonban, ráadásul punt visszahordásaival is képes gondot okozni az ellenfélnek. A secondary nagyon jó nevekből áll, de eddig nekik is voltak gondjaik, elég sok szerelést rontanak el, különösen Phillips játszott formán kívül.
Nagyon érdekes összecsapás várható, különösen a Texas védelmének és a WVU támadósorának harca tekinthető ínyencségnek. Eagles-szemmel elsősorban Vaccaro játékát ajánlom figyelmetekbe. Nem lenne meglepő, ha nálunk kötne ki jövőre.
Kezdés: magyar idő szerint 2012. október 7. vasárnap 01:00 óra (TV: FOX)