Az elmúlt két forduló kapcsán állandó téma volt Michael Vick kiegyensúlyozatlan játéka és hibái. Jó játékokat követtek megmagyarázhatatlan olvasások és dobások, amelynek eredményeként irányítónk két forduló alatt 6 interceptiont dobott, ami egy fél szezonnyi termésnek is bőven „elegendő” lenne. Hála a védelem helytállásának, ezekből az eladott labdákból az ellenfelek eddig nem sok pontot tudtak szerezni, így Mike egy-egy győztes driveval jóvá tudta tenni korábbi hibáit. Most nézzünk meg néhány jellemző playt, amellyel komoly fejfájást okozott az eddigiek során.
A Browns elleni meccsen elkövetett első labdaeladása már sok mindent előrevetített a későbbi borzalmakra nézve. A bajok azzal kezdődnek, hogy az ellenfél 4 emberrel is komoly nyomást tudott gyakorolni a támadófalra. King Dunlapot befelé veri meg az embere, így azonnali veszélyt jelent az irányítóra. Vick reakciója, hogy kimenekül a zsebből, ami ezúttal jó döntés, mert a másik oldalról is jön a nyomás, és a zseb rohamosan zsugorodik. Így hát kibújik a zsebből bal oldalra, ami neki előnyösebb balkezes játékos lévén. A képen is látható, hogy mi az ilyen menekülés hátránya: az irányító elveszíti a támadófal nyújtotta védelmet, és azonnal magára húz 3-4 védőt. A támadófalemberek ilyenkor már alig tudnak segíteni, mivel a play úgy volt tervezve, hogy a Qb a zsebből fog dobni, így az OL arra törekszik, hogy a zsebet védje, azt pedig nem tudják követni (mivel hátrafelé nem látnak), hogy irányító még a zsebben van-e vagy nem. Ezért mire észreveszik, hogy az irányító már nincs a zsebben, addigra már elmennek mellettük a védők, akik – mivel szemben vannak vele – látják és gyorsan követik az irányító mozgását.
Ezután jön a rossz döntés, és a rosszul kivitelezett dobás Vicktől. Olyan mozdulattal dobja el a labdát, amiből nagyon nehéz pontos passzt adni: oldalra és hátrafelé ugorva, úgy, hogy egyik lábával sem támaszkodik a földön. Ideális esetben a passzoló-mozdulatban az egész test összehangoltan mozog, a lábmunkának nagyon fontos szerepe van a pontosságban. Ráadásul a mozgásával ellentétes irányba, azaz jobb-felé passzol, ami mindig veszélyt hordoz magában.
Mind Celek (#87), mind Avant (#81) közelében vannak védők, viszont McCoy (#25) egy rövid 5-and-in útvonalat fut, ami pont azért lett kitalálva, hogy segítsen a bajba került irányítónak. Vick mégis a nagyobb játékot választja és ahelyett, hogy a teljesen üresen álló McCoynak passzolna. Celek irányába kockáztat meg egy passzt, aki mögül lendületből érkezik a védő, és elhalássza a labdát. Más kameraállásokból látszik, hogy Celeket célozta, és nem McCoyt dobta túl, bár a kifacsart dobómozdulat miatt az utóbbi sem lenne elképzelhetetlen.
A Ravens elleni meccsen az előbbihez nagyon hasonló jelenet zajlott le, ezúttal a vörös zónában. Ezúttal a támadófal egy háromemberes passrusht nem tud megoldani, és ismét Dunlap engedi a nyomást, ismét belülről. Vick reakciója az előbbihez hasonló, csak most jobb fele mozog ki a zsebből, mert arra lát üres területet. Az előbbi esethez hasonlóan láthatjuk, hogy az OL haszontalanná válik, és az irányítónak menekülnie kell a védők elől.
Megismétlődik a korábbi helyzet: Vick oldalra mozogva visszafelé passzol. Most viszont jobbra mozogva bal kézzel bal felé passzol, ami talán még az előzőnél is veszélyesebb.
A passz a végzóna hátsó részében helyezkedő Clay Harbor irányába száll, de a Ravens védője Bernard Pollard egy szép vetődéssel elhalássza a passzt. A legjobb megoldás talán az lett volna, ha Vick kifut oldalra. De ha mindenképp passzolni akar, akkor inkább a két védő közé, a jelölt területre, vagy az endzone sarkába dobhatott volna, ahol vagy eléri Harbor a labdát, vagy incomplete passz lehetett volna. Vick javára kell írni, hogy később már jól megoldott több ilyen helyzetet is. Leginkább a Maclinnek adott TD-passza az emlékezetes, amikor hasonló oldalra mozgás után találta meg az elkapót a végzónában.
A korábbi két esetben a támadófal is okolható a nyomás miatt, ami Vicket rossz dobásba hajszolta, de a következő esetben kizárólag az irányító a hibás.
Ezúttal a támadófal szépen megállította a Browns védőfalembereit, Vicknek bőven van helye és ideje dobni. Talán ez a nagy nyugalom zavarhatta meg Mikeot. A Browns linebackerei zónát védekeznek, szemük az irányítón van, és olvassák a tekintetét. Vick végig Harbort (#82) nézi, ami megkönnyíti a zónázó védők dolgát. Harbor egy hook routeot fut, ami nagyon hatékony a zónavédekezés ellen, mert arra irányul, hogy az elkapó a zónák közötti területre kb. 10-15 yard mélységben befutva visszaforduljon, és visszafele mozogva kapjon egy biztonságos passzt.
D’Qwell Jackson (#52) leolvassa játékot és megindul, hogy elvágja a passz útját, de mindez kevés lenne, ha Vick időben eldobja a passzt. Látható, hogy Jackson még messze van Harbortól, amikor ő már fordul vissza. A passzt ekkor biztonságosan meg lehetett, és kellett volna dobni.
Vick érthetetlen módon több mint 1 másodperccel később engedi el a passzt, amikor már Jackson és Ford is közel van a célponthoz. Jackson elüti a passzt, Ford pedig elkapja, így lesz egy viszonylag egyszerű passzból, eladott labda.
De ne csak rossz dolgokról szóljon a cikk. Nézzünk meg egy olyan passzjátékot, ami többször is nagyon jól működött mindkét idei meccsen.
A támadók klasszikus felállásban vannak: 2 WR, 1 TE, 1 RB, 1 FB. A Brownsnál 1 safety van mélyen, a másik safety TJ Ward a LOS-hez közel helyezkedik. A játék lényege, hogy egy playaction után, Celek (#87) egy flag routeot futva bejut arra a „curl”-nek nevezett területre, ahonnan DeSean Jackson (#10) egy deep post routtal elviszi a cornerbacket.
A snap után egy playaction következik, ami egy pillanatra megtorpanásra készteti a zónázó linebackereket. A tervnek megfelelően az emberező Joe Hadent Jackson elviszi a mély zónába. Amikor észlelik a passzjátékot az erős oldali linebacker a flat-zóna felé indul, a középső linebacker pedig a hook zónába.
A playaction által okozott pillanatnyi megtorpanás azonban elég volt, hogy Celek bejusson a curl zónába, és a linebacker pedig lépéshátrányba kerüljön. Vick jól olvassa a játékot, és a pontos passzt ereszt meg a linebacker és a safety közötti területre Celekhez, akit csak a first down megszerzése után sikerül szerelni.
Tavaly sok gond volt Vick mély passzaival is, reméljük ez idén másképp lesz. A Ravens ellen DeSean Jacksonnak adott 50 yardos passz mindenesetre tanítani való volt.
A deep fade route megdobása egy cover-2-t védekező csapat ellen az egyik legnehezebb feladat egy irányítónak. Pl. Nick Folesnak talán csak ezzel a route-tal voltak gondjai az előszezonban. Jelen esetben a Ravens Cover-2-man-t védekezett, azaz a cornerbackek embereztek, mögöttük 2 mélyen zónát védő safety helyezkedett el. Jimmy Smith kb. fél lépéssel lemaradva Jackson belső válla felől védekezik, a mély zónából érkező Ed Reed pedig a Jackson elé dobott passzra vadászik. Ebben a helyzetben csak egy olyan hely van, ahova Vick úgy dobhatja a passzt, hogy az ne jó eséllyel az ellenfélnél landoljon: az elkapó külső vállát kell megcéloznia. Ha egy kicsit az elkapó mögé megy a passz, akkor a cornerbacknél köt ki, ha az elkapó belső válla felé száll, akkor a keresztező safety csípheti el. Vick tökéletesen végrehajtotta a passzt, reméljük még sok ilyet láthatunk a szezonban.