Bár az NFL alapszakasza csak szeptember második hétvégéjén veszi kezdetét, de az egyetemi futballban már egy héttel korábban megkezdik a tétre menő meccseket a csapatok. Ezért, aki unja a sokszor érdektelenségbe fulladó előszezon meccseket, annak felüdülés lehet egy várhatóan izgalmas NCAA mérkőzés a Clemson és az Auburn egyetem csapatai között. Ráadásul a mérkőzésen számos olyan játékost figyelhetünk meg, akik várhatóan 1-2 év múlva már a profik között fogják kezdeni a szezont.
A Georgia Dome egy korábbi Clemson mérkőzés alkalmával.
Bár régi riválisokról van szó (1899-ben játszottak először), a két csapat majd 40 éves kihagyás után 2010-ben találkozott újra alapszakasz mérkőzésen, mikor is a szezonban bajnoki címig menetelő Auburn hosszabbításba torkolló meccsen diadalmaskodott. A tavalyi alapszakaszban összejött a visszavágás a Clemsonnak, nem is akárhogy, mivel a Death Valleyben, több mint 80.000 hazai szurkoló biztatása mellett 38-24 arányban diadalmaskodtak a bajnoki címvédő felett, megszakítva ezzel az Auburn 17 meccses veretlenségi sorozatát. Idén semleges helyszínen, az Atlanta Falconsnak otthont adó Georgia Domeban fog összecsapni a két alakulat, és várhatóan az előző évekhez hasonlóan izgalmas meccset fog produkálni a tigrisek csatája.
Az ACC konferencia címvédője felemás szezont zárt tavaly. Remekül kezdték az idényt, meggyőző támadójátékot produkálva az első nyolc fordulóban nem találtak legyőzőre, és begyűjtötték az Auburn, a Virgina Tech, és a Florida State skalpját is. Ezt követően azonban nagyot döccent a szekér, és meglepő vereségek következtek a Georgia Tech és az NC State ellen. Tulajdonképpen a Wake Forest elleni utolsó másodperces mezőnygólnak köszönhették, hogy a konferencia döntőben pályára léphettek, ahol viszont korábbi önmagukat idézve magabiztosan verték a Virginia Tech gárdáját, immár másodszor az idényben. A szezont záró mérkőzésükön megsemmisítő, 70-33-as vereséget szenvedtek a West Virginiától az Orange Bowlon, ami elég keserű szájízt adott az egyébként eredményes szezon befejezésének.
A Clemson támadósora a tavalyi szezonban remekül működött, 33 pont felett átlagoltak a támadók. A támadó koordinátorként mindössze 2. évét kezdő Chad Morris keze alatt idén is remek legénység fog dolgozni skill pozíciókban, mivel a kulcs játékosok közül egyedül a kiváló tight end Dwayne Allen távozott a profik közé. A támadásokat a harmadik évébe lépő irányító Tajh Boyd fogja vezetni, aki tavaly 33 passzolt TD-vel a 8. legjobb volt az FBS-ben, ráadásul futással is tud veszélyeztetni. Boyd versenyben lesz az ACC legjobb irányítója címéért, ami nem is meglepő, ha olyan elkapónak passzolhat, mint Sammy Watkins. Watkins tavaly elsőévesként robbant be, és rögtön átlépte az 1200 elkapott yardot, emellé 12 TD szorgoskodott össze a fiatal elkapó, aki bármikor képes egy nagy játékkal fordítani a meccs állásán, és nem mellékesen tehetséges visszahordó is. A legjobb meccse tavaly pont az Auburn ellen volt, amikor 10 elkapásból szerzett 155 yarddal és 2 TD-vel keserítette az ellenfelet. Azonban idén az Auburnnek nem kell aggódnia miatta, mivel a holtszezonban meggyűlt a baja a törvénnyel, ezért Dabo Swinney főedző felfüggesztette az első két mérkőzésre, így vasárnap hajnalban sem fog pályára lépni. Távollétében a szintén remek elkapóra DeAndre Hopkinsra fog nagyobb szerep hárulni, akinek az eredményeit kissé elhomályosította Watkins ragyogása, pedig maga is jó játékos. Most megmutathatja, hogy akkor is képes jó teljesítményre, ha Watkins nem vonja el a védők figyelmét. Mellette olyan tehetséges fiatal elkapók juthatnak több lehetőséghez, mint a másodéves Charone Peake, Marvatis Bryant és Adam Humphries.
Futó poszton sem kell szégyenkeznie a Clemsonnak, a senior évére visszatérő Andre Ellington személyében kiváló futójátékosuk van, aki bármikor képes egy hosszú futással ellógni a védők elől, és ha jó meccset fog ki, akkor vele szinte megállíthatatlan a Clemson támadósora. Ellingtonnal kapcsolatban az egyetlen kérdés, hogy kibírja-e épségben a szezont, ráadásul a holtszezonban bokaműtéten is átesett. Őt mindenképpen frissen kellene tartani, mert amikor tavaly sérüléssel bajlódott, akkor nélküle szenvedtek a támadók. A teher csökkentésében Mike Bellamyra és D.J. Howardra számítanak elsődlegesen.
Dwayne Allen pótlását elsősorban Brandon Fordtól várják a Clemsonnál. A senior játékosnak megvannak a képességei, hogy Allenhez hasonló veszélyes elkapó TE legyen, de neki elsőszámú TE-ként még bizonyítania kell. Az egyetlen, ami megakadályozhatja a támadók tündöklését az a támadófal, ahonnan szintén több játékos távozott az előző szezon után. Különösen a fal jobb oldala tűnik tapasztalatlannak, ezért nagy felelősség fog hárulni a negyedik évébe lépő tapasztalt centerre Dalton Freemanre, hogy összetartsa a fiatal egységet.
Míg a támadósor sok örömet okozott tavaly a Clemson híveknek, addig a védelem sokszor taszította kétségbeesésbe őket. A 10. legtöbb pontot engedték az FBS-ben (tehát 120 csapat közül), és majdnem megakadályozták a csapat konferencia döntőbe jutását, az Orange Bowlon pedig katasztrofális teljesítményt nyújtottak. Ez a produkció a védő koordinátor Kevin Steele állásába került, akinek a helyét a korábbi oklahomai védő koordinátor Brent Venables foglalta el. A feladata - enyhén szólva - nem nevezhető egyszerűnek, mert bár 7 kezdő is visszatér a védelembe, a 4-ből 3 távozó a kezdő védőfal tagja volt, amely az össz-védelem gyengesége ellenére jó egység volt tavaly. A legnagyobb veszteség minden bizonnyal az ACC első csapatába is beválogatott defensive end, Andre Branch, aki ősztől már Jacksonvilleben keseríti az ellenfelek életét. Szintén az NFL-be távozott a megbízható DT Brandon Thompson és DT-társa Rennie Moore is. Helyüket főleg fiatal játékosoknak kell átvenni, akiknek az élére a senior évét kezdő Malliciah Goodmannak kell állni, aki az tavaly 50 szerelésével és 2 sackjével mellékszereplő volt, de idén az egyetlen komoly tapasztalattal rendelkező védőfalember. A védőfal többi játékosa összesen egy sacket sem jegyez eddigi egyetemi pályafutása alatt, ami mutatja tapasztalatlanságukat. A másik DE pozíciót a másodéves Corey Crawford fogja elfoglalni, akit tehetséges játékos, de még bizonyítania kell. A DT posztokon valószínűleg a DeShawn Williams, Josh Watson, Grady Jarrett hármas fog osztozni a snapeken.
A linebacker-sor a tavalyi idényben eléggé leszerepelt, nem tudtak alkalmazkodni Steele bonyolult sémájához, és a futás elleni védelem gyengélkedéséért is nagyban felelősek voltak. Tapasztalatban nincs hiány ezen a poszton, Corico Hawkins és Jonathan Willard is senior évét kezdi, azonban a kiugró teljesítményt mégis inkább a másodéves Stephone Anthonytól várják, aki 5 csillagos recruitként érkezett 2011 tavaszán, és egy-egy playnél már megvillantotta tudását tavaly. A linebackereknek mindenképpen javulniuk kell a tavalyihoz képest, különösen, mert a fiatal védőfal mögött nagyobb felelősség lesz rajtuk.
A secondary hasonló gondokkal küzdött tavaly, mint az LB sor. A tapasztalat viszont itt is megvan, egyedül Coty Sensabaugh cornerbacket kell pótolniuk. Safety poszton három senior is rendelkezésre áll, akik valószínűleg osztozni fognak a játékidőn. Jonathan Meeks hullámzó teljesítményt nyújtott tavaly, és könnyen leveszítheti kezdő helyét, ha ezen nem változtat. Xavier Brewer a tavaly évet még cornerbackként kezdte, később Meeks helyét foglalta el safetyként. Ha továbbra is megbízható teljesítményt nyújt, akkor a védelem egyik erőssége lehet, és ha CB poszton lenne szükség rá, ott is bevethető. A holtszezonban térdműtéten átesett Rashard Hall valószínűleg 3. számú safetyként kezdi a szezont, de így is jelentős játékidőre számíthat, lévén sokoldalú és jó eszű játékos, aki tavaly vezette a csapatot szerelésekben. Nem lenne meglepő, ha év közben visszafoglalná kezdő pozícióját. Corner poszton Baushaud Breelanddal és Darius Robinsonnal kell elsősorban számolni, mindketten képesek ha nem is klasszis, de megbízható játékra. Ha a Clemson meg szeretné védeni konferencia bajnoki címét, akkor a védelemnek mindenképpen előre kellene lépnie (hátra már úgysem igen tudnak). Ebben segíthet nekik, hogy Venables sémája egyszerűbb, mint Steelé volt, ami jót tehet az egyébként több jó képességű játékost is felvonultató védelemnek.
A 2010-es szezon nemzeti bajnoka a tavalyi év során jelentős újjáépítésen esett át, mivel a bajnokságot nyerő csapat szinte minden fontos láncszeme távozott, elég, ha a 2011-es NFL drafton 1/1-esként elkelt Cam Newtonra, vagy a szintén első körben kiválasztott Nick Fairleyre gondolunk. A szezont nem kezdték rosszul, 7 mérkőzésükből 5-öt megnyertek, amelyből a legnagyobb fegyvertény a SEC konferencia elitjéhez tartozó South Carolina legyőzése volt. Azonban az október-november hónapok megmutatták, hogy a csapat nem tartozik a SEC legjobbjai közé: az LSU, Georgia, Alabama hármastól súlyos vereségeket szenvedtek (a 3 mérkőzés összesített pontaránya 41-132 volt). Annak ellenére, hogy sokan az ellenkezőjét jósolták, végül pozitív mérleggel (7-5) zártak, és a Chick-fil-A Bowlon a Virginia felett aratott magabiztos, 43-24-es diadallal megszerezték szezonbéli nyolcadik győzelmüket is Gene Chizik főedző fiai.
Bár a játékosállományban nem volt olyan jelentős mozgás, mint tavaly – 18 kezdő tér vissza idén -, azonban most az edzői stábban történtek nagy változások. A támadó agytröszt Gus Malzahn távozott, hogy az Arkansas State főedzője legyen. A helyét támadó koordinátorként a philadelphiai Temple egyetemen tavaly azonos posztot betöltő Scot Loeffler foglalta el. Tőle elsősorban futásra alapuló, pro-style felé elmozduló felfogást várhatunk, Qb edzőként szerzett tapasztalata pedig várhatóan segíteni fogja az Auburn irányító gondjainak megoldását. A távozó védő koordinátor Ted Roof megüresedett helyére az Atlanta Falcons korábbi védő koordinátora Brian VanGorder érkezett. Rá vár a feladat, hogy a tavaly a SEC egyik leggyengébb védelmének számító egységet ráncba szedje.
Cam Newton távozása tavaly jelentős űrt hagyott maga után, amelynek betöltésére eddig nem igazán sikerült megoldást találni. Tavaly Berrett Trotter játszott a legtöbbször irányító poszton, mellette Clint Moseley és az első éves Kiehl Frazier is lehetőséget kapott, de az ellenfeleknek nem kellett rettegni az auburni légitámadásoktól, a csapat alig több mint 150 passzolt yardot átlagolt meccsenként. Trotter a tavalyi szezon után utolsó évére már nem tért vissza, így a kezdő poszt Moseley és Frazier között dőlt el, a második évét kezdő Frazier javára, aki tavaly országosan a 4. legjobbnak rangsorolt Qb-ként került a csapathoz. Frazier ettől még nem nyugodhat meg, mert rossz játék esetén könnyen a cserepadon találhatja magát a tapasztaltabb Moseley mögött.
Az előző idényben a támadások fő letéteményese a Michael Dyer - Ontario McCalebb futópáros volt, azonban Dyer a csapatszabályok megsértése miatt távozni kényszerült, végül Gus Malzahnt követve az Arkansas Statehez került. Kettejük közül Dyer volt az igazi workhorse, mindkét auburni szezonjában 1000 yard fölé jutott. A kisebb termetű McCalebbtől nem várható, hogy át tudja venni a Dyer által cipelt terhet, inkább a másodéves Tra Masonra fog várni ez a feladat. Mason képes lesz ellátni az első számú back feladatait, McCalebbnél erősebb felépítésű, ráadásul gyors is, bármikor képes egy hosszú futásra. Mason és McCalebb egyaránt jó speciális csapat játékosok, mindketten veszélyes visszahordók. Komoly erősítés a vérbeli fullback Jay Prosch érkezése, aki az Illinois egyetemről jött és nagy szerepe lesz a futójáték erősítésében.
Az elkapó egység jó képességű játékosokból áll, de nincs igazi go-to receivere a csapatnak. A senior évébe lépő Emory Blake az első számú elkapó, aki tavaly sérüléssel is bajlódott, de ennek ellenére 3 meccsen is 100 elkapott yard fölé jutott. Kiváló sebességének köszönhetően nagyszerű mélységi célpont. A másik kezdő poszton úgy tűnik osztozni fog a harmadik évébe lépő Travante Stallworth és a senior évét kezdő DeAngelo Benton. Stallworth alacsony (5’10), de nagyon gyors játékos. Benton pedig annak idején nagy reményekkel érkezett a csapathoz, de nem nyújtott meggyőző teljesítményt, idén utolsó lehetősége lesz bizonyítani. Ha az irányító játékot sikerülne stabilizálni, abból valószínűleg az elkapók is sokat tudnának profitálni. A WR egységnél sokkal fontosabb szerepe lesz a kiváló tight endnek Philip Lutzenkirchennek, aki remek kezű és fizikumú játékos. Nem lenne meglepő, ha ő lesz Frazier első számú támasza és célpontja a passzjátékban.
A tavalyi szezon során újjáalakított támadófal fiatal játékosokból áll, de többen már átestek a tűzkeresztségen és idén további fejlődés várható tőlük. Érdemes lesz figyelni a tanulással töltött redshirt éve után első évét kezdő Greg Robinsonra, aki rögtön a bal oldali tackle pozíciójába fog kerülni. A fal legbiztosabb pontja az elsőévesek All-American csapatába tavaly beválasztott center Reese Dismukes … lett volna, ha alig egy héttel az alapszakasz kezdete előtt le nem tartóztatják, amiért Chizik főedző felfüggesztette, így biztosan kihagyja a Clemson elleni idénynyitót. Az ő helyét a szintén másodéves Tunde Fariyike veheti át a kezdőben.
A védelem nagy erőssége a védőfal lehet, ha a kezdőknek sikerül egészségesnek maradni. A védelem sarokköve a harmadéves Corey Lemonier, aki a játék minden elemében képes domináns játékra. A másik DE poszton valószínűleg két junior Nosa Eguae és Dee Ford fog rotálni. Eguane inkább a futás ellen, Ford – aki a tavalyi év nagy részét hátsérülése miatt kihagyta - inkább az irányító siettetésben volt eddig hatékony. DT poszton Gabe Wright lehet a vezéregyéniség, akinek tavalyi szezonját szintén sérülések nehezítették. Ha idén egészséges marad, domináns teljesítményre lehet képes. Két további másodéves DT Devaunte Sigler és Angelo Blackson is jelentős játékidőre számíthat, akárcsak a junior Kenneth Carter, ha túlteszi magát tavaszi sérülésén.
A linebacker sor legbiztosabb pontja Darren Bates, aki a csapat fő tackle-gyárosa volt tavaly. A többi LB poszt korántsem tekinthető ilyen biztosnak. Középen valószínűleg Jake Holland fog kezdeni, aki tavaly szintén sérülésekkel küzdött, ha egészséges lesz, tőle mindenképpen többet várnak idén. A senior Jonathan Evanst szintén nem kerülték el a sérülések, de a tavasz folyamán jól teljesített, így egyelőre ő tűnik kezdőnek az erős oldalon, míg az elsőéves Kris Frost, aki még kezdőként kezdte a felkészülési időszakot, Bates cseréje lett a gyenge oldalon.
A védelem harmadik vonalában megfelelő tapasztalat áll rendelkezésre. T’Sharvan Bell és Chris Davis stabil CB párost alkot, és a másodéves Robenson Therezie is egyre több játékidőhöz juthat. Az egyik safety poszton a megbízható Demetruce McNealé kezdhet, de a fiatal Jermaine Whitehead könnyen megszorongathatja. Free safetyként Erique Florence tűnik befutónak, aki jó labdaérzékkel rendelkezik és képes lehet nagy játékokra.
Érdekes és szoros összecsapás várható, mindkét csapat hívei reménykedhetnek a győzelemben. Az Auburn elsősorban a védő- és támadófalában, valamint futóiban bízhat. Ha sikerül dominálniuk a Clemson gyengébbnek tartott falait, az jelentős lépés lehet a győzelem felé. A Clemsonnál a remek támadó játékosokba helyezhetik a bizalmat, akik alapos zűrt okozhatnak az ellenfél védelmében, és ha e mellé a Clemson védelem is képes lesz valamennyit javulni - főleg a futás ellen - akkor joggal várhatnak győzelmet.
A tavalyi mérkőzés összefoglalóját az alábbi videóban láthatjátok, míg a teljes mérkőzés megtekinthető EZEN a linken.
A hétvégén érdemes lesz más mérkőzéseket is megtekinteni. Az alábbiakban egy kis ízelítő pár jónak ígérkező meccsből:
Péntek
6:15 Washington State @ Brigham Young TV: ESPN
A Pac 12 csoportból érkező Washington State Cougars látogat a tavalyi szezon előtt függetlenné váló BYU Cougars csapatához. A Washingtoniak új edzővel (Mike Leach) és egy feltörekvő játékoskerettel várják az első heti összecsapást, míg a BYU egy újonnan kinevezett kezdő irányítóval (Riley Nelson) vág neki a szezonnak. Elsőre a BYU tűnik esélyesebbnek, már csak a hazai pálya miatt is, ám a remek passzjátékot játszó Washington, Marquess Wilson elkapó vezetésével, idén meglepetéseket is okozhat az ellenfeleknek.
Szombat
01:30 Tennessee @ North Carlina State TV: ESPN U
A SEC és az ACC konferencia csapatainak összecsapásán a papíron idegenben pályára lépő, de az Atlanta-i Georgia Domeban megrendezendő mérkőzésen, a Tennessee valamivel esélyesebbnek tűnik a Relaigh-i székhelyű Farkas falkánál. Előbbi csapat irányítója Tyler Bray a jövő évi draft egyik legkapósabb irányítója lehet, míg társa, az elkapó Justin Hunter az egyik legjobb a posztján az egész ligában. A védelem tapasztalt játékosokból áll, ám a 3-4-es felállásra való átállás okozhat gondokat a Volunteersnél. Az NC State több kezdő játékosát is elvesztette a holtszezonban. Különösen a védelem gyengült meg, ám a csapat sztár CB-je David Amerson továbbra is rendelkezésre áll. Mellette is vannak azonban még tehetségek a védelemben. Darryl Cato-Bishop (DE), Art Norman (DE) vagy Brendan Bishop(FS) mind nagy tehetségek, akik az elkövetkező évek draftjain előkelő helyen találhatnak gazdára. A támadó egységet a rutinos Mike Glennon (QB) vezeti, aki remekül passzol, és célpontjai is akadnak általában. Szoros mérkőzés várható, és egyik fél győzelme sem lenne meglepetés.
02:00 # 24 Boise State @ Michigan State # 13 TV: ESPN
Az elmúlt szezont mindkét csapat bowl győzelemmel zárta, ugyanakkor a holtszezonban több kulcsjátékosát is leveszítette. Minkét csapatnál új irányító debütálhat majd a kezdőben. A Boise State Kellen Mooreon kívül elveszítette még elsőszámú futóját is Doug Martin személyében, ugyanakkor az elkapók többsége Joe Southwick rendelkezésére áll majd. Támadó oldalon a Michigan State könyvelhet el nagyobb veszteségeket, hiszen Kirk Cousinon(QB) kívül a teljes elkapó sor és Edwin Baker futó is távozott. A védelem az, ami mindkét csapatnál most erősebbnek tűnik. A Boise oldalán a csapategység, míg a Michigan-i oldalon a kiváló egyéniségek, amik remekké teszik ezt a csapatrészt. Szoros mérkőzés várható, rengeteg jövőbeni prospectel. Amelyik kiemelt győz, az előrébb léphet a rangsorban a forduló végén.
18:00 Marshall @ West Virginia # 11 TV: Stream
Vinny Curry volt csapata nem az esélyesség terhével lép pályára a ranglista 11. helyezettjénél Morgantownban, az tény. Ennek ellenére a hazaiak, a Hegymászók nem bízhatják el magukat, hiszen egy nagyon szívós, és fiatal alakulattal találják szemben magukat. A két csapat összecsapása 101 éves múltra tekint vissza, ugyanakkor 101 év alatt mindössze csak 11 mérkőzést sikerült lejátszani. Ez lesz a 12. a sorban. Az eddigi összes derbit a WV nyerte, de két évvel ezelőtt nagyon közel volt a Marshall, az áhított sikerhez. Akkor hosszabbítás után kaptak ki 3 ponttal. Idén rengeteg tapasztalattal és edzéssel a hátuk mögött néznek szembe a sárga-kék sereggel, és ha legyőzni nem is, de megszorongatni meg tudják majd a neves ellenfelet. Utóbbinál Geno Smith irányító és Tavon Austin elkapó számít a legnagyobb névnek, illetve bowl.hu olvasóknak érdemes tudni, hogy ebből a csapatból kerül Seattlebe egy bizonyos Bruce Irvin is.
02:00 #8 Michigan @ Alabama #2 TV: ABC
Az Auburn @ Clemson összecsapás mellett ez a legnagyobb érdeklődéssel várt találkozó ebben a fordulóban.
Az előző évi bajnokcsapat stadionjába nem feltétlenül nyerni jár az ember. A Michigan-i játékosok és edzők azonban ezzel mit sem tőrödnek majd, hiszen Brady Hoke együttese mindenáron a győzelemre törekszik majd. A Denard Robinson vezette támadó egység veszélyesebb lehet, mint valaha, ha a „Cipőfűző” becenevű Robinson nem csak futni fog, hanem pontos passzokat is hajít majd az elkapók kezébe. A tehermentesítésben nagy segítsége lehet majd Fitzgerald Toussaint futó, aki ha jó blokkokat kap, akár touchdownig rohanhat a labdával. Viszont a hazaiak sem ma kezdték ugye a játékot. A Nick Saban vezette Crimson Tide ugyan elveszített idén is néhány kulcsjátékost, ám ez nem fog gondot okozni, hiszen Saban edző szinte kimeríthetetlen tehetségű kerettel dolgozik. A támadó fal akár az NFL-ben is megállná a helyét. A. J. McCarron pedig szinte teljes nyugalomban passzolhat majd Kenny Bell, Kevin Norwood vagy éppen Christion Jones kezébe. remek futja is van a csapatnak Eddie Lacy személyében, aki eddig Trent Richardson árnyékában élt, ám idén biztosan meg akarja majd ragadni a lehetőségét egy későbbi jó draft pozíciónak. A védelem nagy része távozott a csapattól. Egész pontosan 7 kezdő játékos hagyta el a csapatot, akik helyett hasonlóan jó képességű, ám még kevésbé tapasztalt játékosok fognak pályára lépni. Kiemelendő azonban Nico Johnson (LB), Dee Milliner (CB), Robert Lester (SS) és Jesse Williams (NT) akik mind első körös draft tehetségek.
Szerző:
Főmeccs: Szabó Gergely (BleedingGreen)
Rövid beharangozók: Temesvári Zsolt (Shawn84)