Howard Mudd az egyik legelismertebb támadófal-edző a futball világában. 1999 és 2005 között összesen négy olyan szezonhoz segítette Edgerrin Jamest és az Indianapolis Colts csapatát, amelyben a kiváló futójátékos 1500 futott yard felett teljesített az alapszakaszban. 2011-ben rövid pihenő után Andy Reid hívására visszatért az edzősködéshez, hogy átvegye a védő koordinátorrá avanzsált Juan Castillótól csapatunk támadó falát. A hatás nem váratott sokáig magára, mivel 2011-ben - nem kis részben neki és az általa edzett támadó falnak köszönhetően - LeSean McCoy 1300 futott yard feletti szezont zárt és 17 futott TD-vel megdöntötte Steve van Buren sokáig megdönthetetlennek tartott rekordját. Most ismerkedjünk meg a Mudd által is tanított zone blocking sémával amely a csapat futójátékát sikeressé tette.
Ahhoz, hogy a zone blocking koncepcióját megértsük, a legegyszerűbb kiindulópont, ha először megkülönböztetjük a másik fő blokkolási sémától a man blockingtól. Man blocking esetén – mint a neve is mutatja – minden támadó falembernek egy meghatározott védőjátékost kell blokkolnia. Ez nem hangzik bonyolultnak, de a valóságban nagyon is az. Ugyanis a védők sokféle felállást alkalmazhatnak, ezért ez sokféle variáció megtanulását igényli a támadó falemberektől. Az egyes playeken belül ráadásul több különböző lehetőség is adódhat a védők felállásától függően, ezért a falembereknek minden playhez meg kell tanulniuk azokat a szabályokat, amelyek alapján meg tudják határozni, hogy egy bizonyos felállásnál melyik falembernek melyik védőt kell blokkolnia. Ráadásul a védők sokszor nem egyszerűen a velük szemben lévő lyukat vagy embert támadják, hanem cseleket, stuntokat alkalmaznak, ami nagyon összezavarhatja a betanult blokkolási sémát és negatív yardos játékokhoz vezet.
A zone blocking az emberezés fenti problémáira válaszul született, azzal a céllal, hogy amennyire lehet, leegyszerűsítse a blokkolás szabályait, és csökkentse a negatív playek számát. A zone blocking esetén a támadó falemberek nem egy előre betanult minta alapján, meghatározott embert blokkolnak, hanem a playtől függően egy meghatározott területre, zónára koncentrálnak és ott hajtják végre a blokkokat. A falemberek kettesével, hármasával dolgoznak össze és tisztítanak meg egy adott területet, sokszor duplázva az ellenfél védőjét. A zone blocking egyik jellemzője, hogy megpróbál kettőzést létrehozni valamelyik védőfalemberen, majd az egyik blokkoló leválik és tovább halad a kijelölt zónában, hogy blokkolja az ott érkező játékost, általában linebackert. A másik szembetűnő tulajdonsága ennek a blokkolási sémának, hogy egy blokkolókból álló fal létrehozására törekszik abban irányban amerre a futás menni fog. A man blocking koncepciója szerint, ha minden támadófalember sikeresen blokkolja a kijelölt védőt, akkor kialakul az előre meghatározott rés a védőfalban, ahol utat nyitnak a futó számára. Ezzel szemben a zóna blokkolásnál inkább csak a terület és irány van meg, amerre utat akarnak nyitni. Mindebből az is következik, hogy zone blocking esetén a támadófalemberek nem tudják pontosan előre, hogy adott védelmi felállás esetén kit fognak blokkolni, ehelyett a zone blocking szabályait alkalmazva a védelem felállását olvasva döntik el, hogy adott esetben ki kit blokkol. Ehhez természetesen nagy szükség van a támadófalemberek közötti összeszokottságra.
A zone blocking fal mögött játszó futónak meg kell tudnia látnia azt a helyet, ahol a védőfalban törés keletkezik és bevágni a résbe. A zone blocking esetén a futások szinte mindig ún. „one cut” futások, azaz a futónak egy irányváltást kell végrehajtani a LOS-en, vagy az után. Ha nem lát megfelelő folyosót a falban, akkor még mindig van lehetősége visszavágni a play irányával ellentétes oldalra, mert gyakran előfordul, hogy a védők teljesen eltolódnak a play irányába, és nyitva hagyják a cutback lehetőségét. A zone blocking futásokat 2 típusra szokás osztani: inside és outside zone futásokra. Inside zone esetén a futás a két offensive tackle közötti területre irányul. A blokkolók mozgása ez esetben inkább a védők vertikális elmozdítására irányul. Outside zone-nál a futás az offensive tackle-ön kívüli területre irányul, és a blokkolók arra törekednek, hogy – tipikusan ún. reach blokkokat alkalmazva - a futás irányában elzárják a területet a védők elől. Tehát ilyenkor a támadófalemberek mozgása inkább horizontális, azaz a line of scrimmagel párhuzamos.
Gyakran szokták emlegetni, hogy a zónablokkolás relatíve kisebb, agilis támadófalembereket igényel. A fentiek alapján már nyilvánvaló, hogy miért van ez így. A sok mozgásos blokkolási séma, és az, hogy minden falembertől elvárják, hogy fel tudjon lépni a második szintre, vagy, ha szükséges a harmadikra (secondaryba) és ott blokkoljon, a nagy testű 330-350 font tömegű játékosoknak nehezen teljesíthető. Nálunk is jól megfigyelhető volt, hogy gyakorlatilag 1 év leforgása alatt eltűntek a csapatból a nagytestű támadó falemberek (Nick Cole, Max Jean-Gilles, Winston Justice, Jamaal Jackson) és felváltották őket a 300 font körüli, agilisabb játékosok (Evan Mathis, Jason Kelce, Danny Watkins). Jason Peters azért maradhatott, mert méretéhez képest kivételes atletikussággal rendelkezik.
Mielőtt a zone blocking alapvető szabályai bemutatásra kerülnek, két alapfogalommal kell megismerkednünk: „Covered” támadófalembernek nevezzük a falembert, ha vele szemben, a teste két külső pontján belül teljesen vagy részben egy védőfalember helyezkedik el. „Uncovered” támadó falember az, akivel szemben nincs védőfalember.
A play elindítása előtt minden falembernek 3 körülményt kell megvizsgálnia:
-
Az ő oldalára irányul-e a futás vagy a másik oldalra?
-
Van-e vele szemben védőfalember, azaz covered vagy uncovered?
-
A fal belseje felé elhelyezkedő falember társam (azaz a tacklenél a guard a guardál a center) covered vagy uncovered?
A fenti kérdésekre adott válaszok alapján a falemberek feladatai a következők szerint alakulhatnak.
Ha a falember oldalára megy a futás és
- a falember és a play oldali társa is covered, akkor csak magára számíthat és egyedül kell megcsinálnia a blokkot. Ez gyakorlatilag nem különbözik az emberezéstől.
-
a falember covered és a belső oldalán helyezkedő társa uncovered, akkor a két falember összedolgozik és kettőzik a covered falember védőjét. Majd az egyikük leválik a blokkról, és blokkolja a futás irányában helyezkedő linebackert. Ha a védőfalember az uncovered falemberhez közelebbi lyukat támadja, akkor a covered falember válik le, ha a védőfalember az uncovered falembertől távolabbi lyukat támadja, akkor az uncovered falember válik le.
Ha nem a falember oldalára megy a futás és
- a center covered, a guard uncovered, akkor a guard és a center fogja kettőzni a centeren helyezkedő védőt, majd a fent ismertetett szabály alapján az egyikük leválik a blokkról és a play irányában helyezkedő legközelebbi linebackert blokkolja.
- a center uncovered, akkor, a center a play irányába helyezkedő legközelebbi védőfalembert blokkolja. A center mellett a nem-play oldalon helyezkedő guard pedig, függetlenül attól, hogy ő covered vagy uncovered a play irányában helyezkedő legközelebbi linebackert blokkolja, azaz lényegében azt a területet zárja le, ami a play oldalra elmozduló center helyén keletkezne.
- a tackle-lel szemben, vagy rajta kívül helyezkedik a védőfal legszélső embere, akkor a tackle nem őt, hanem a play irányában helyezkedő legközelebbi védőfalembert blokkolja, ez általában az a védőfalember aki a guarddal szemben helyezkedik. (Emlékkezzünk az előző pontokra, ez a guard vagy a centeren lévő védőt blokkolja, vagy egy linebackert.)
Ha tight end is van a támadófal szélén, akkor ő is részt vesz blokkolásban a zónablokkolás szabályai szerint. Gyakori húzás Howard Mudd részéről, hogy a play oldalon helyezkedő TE egy ún. trap blockkal (a fal mögött párhuzamosan mozogva húz át a másik oldalra) kiveszi a játékból a védőfal nem play oldalon helyezkedő legszélső emberét, aki a fent ismertet szabályok szerint egyébként blokkolatlanul maradna (hisz a másik oldalra megy a játék). Ebből is látszik, hogy a man blocking és a zone blocking elemei bizonyos szinten kombinálhatóak, hiszen ez esetben a TE egy specifikus feladatot hajt végre (blokkold a védőfal szélső emberét), ami a man blockingra jellemző.
Végezetül nézzük meg, hogy fest egy zone blocking play a gyakorlatban.
Az első képen láthatjuk a snap előtti helyzetet. 2. és 10 szituációban vagyunk, ezért a Cowboys védelme passzra számít, és ennek megfelelően dime felállásban, 6 DB-vel, 2 védőfalemberrel (Ratliff #90, Coleman #98) és 3 linebackerrel (Spencer #93, Brooking #51, Ware #94) áll fel. A támadó falemberek közül három uncovered falember is van: Herremans (#79), Kelce (#63), és Peters (#71). Láthatjuk, hogy a támadófal helyezkedése megtévesztő a védelem számára, mert a két OT ún. 2 pontos állásban (2-point stance) van, azaz egyik kezük sem érinti a földet. Ez a kezdőállás akkor jellemző a támadófalemberekere, ha passzjáték következik.
A snap után láthatjuk kialakulni a párokat. A futás a támadófal bal oldalára irányul. A play irányában lévő covered guardnak Mathisnek (#69) a zone blocking szabályai szerint a belső oldalán helyezkedő uncovered társával, azaz Kelcével (#62) kell összedolgoznia. Ez a szabály 1-1-ben hagyja az uncovered Peterst (#71), aki automatikusan a play irányában álló első linebackert, azaz Ware-t blokkolja. A playel ellentétes oldalon álló uncovered tackle Herremans (#79) a play irányában helyezkedő legközelebbi falembert, Ratliffet blokkolja. Watkins (#63)- aki covered – tesz egy nagy lépést a play irányába, de nem tud kilépni a blokkból, mert Ratliff egyenesen őt támadja. Ideális esetben Watkins kibújhatott volna a blokkból és célba vehette volna a play irányában helyezkedő legközelebbi ellenfelet, aki valószínűleg Brooking lett volna. Látható a képen, hogy a tekintete sem egyenesen a védőfalemberre esik, hanem a linebacker irányába néz.
A handoff után McCoynak több lehetősége is adódik, hogy melyik kialakuló lyukat válassza: az A és a B lyukra irányuló futás (2 és 3) a leginkább valószínű. Van lehetőség arra is, hogy a tackle vonalán kívül, a pálya külső része felé vegye az irányt (1), de mivel ez egy inside zone play, erre akkor kerülhetne sor, ha a belső futási lehetőségeket lezárná a védelem. Végül mindig ott van kisegítő lehetőségként a cutback lehetősége a playel ellentétes irányba (4), mivel a védelem már elkezdett eltolódni a play irányába. Brooking (#51) reagál a támadófal és a running back mozgására és elindul a B lyuk irányába.
McCoy jól olvassa a játékot, és az „A” lyukon kialakuló rést választja, amely fedezetlenül maradt. Látszik, hogy Mathis igyekszik leválni a blokkról, hogy a vele szemben lévő linebackert blokkolja. Mielőtt Mathis befejezhetné a blokkot, Brooking még vissza tud fordulni a play irányába, de mivel már kimozdult a pozíciójából, csak karjával tud a résen átvágó McCoy után kapni.
Brooking egy karral nem tudja megállítani a futót, a 25-ös számú Frank Walker pedig túlfut a résen, így esélye sincs szerelni a felgyorsuló McCoyt.