Szavazattok a legnagyobb Eagle-re!

 

Az utolsó játékos, aki a támadó és védekező oldalon is szerepelt, aki a beceneve szerint játszott (Beton Charlie – offseason során pedig betonhoz szükséges anyagok értékesítésével foglalkozott), az 1949-es draft első számú választottja, a kemény és megállíthatatlan Bednarik (14 év alatt összesen 3 találkozót hagyott ki), nyolcszoros Pro Bowl választott, ötszörös All Pro, az Eagles 50-es éveinek centere, LB-e. Tagja volt két bajnokcsapatunknak (1949, 1960), Hall of Famer. Két híres szerelése van, Frank Gifford-ot úgy kiütötte, hogy 18 hónapig nem tudott újra játszani, valamint a Packers ellen az 1960-as döntőben az utolsó szerelést ő hajtotta végre Jim Taylor-on, majd rajtafeküdt egészen addig, míg lepörgött az idő.

 

Ismerhetjük a szívéről, a hangjáról, a több mint 10 éven át tartó kemény ütéseiről. 13 szezonon (1996-2008) keresztül volt az emocionális vezére a csapatunknak, az egész liga egyik legkeményebb ütközője, a nagy játékok megvalósítója. Hétszeres Pro Bowl résztvevő, háromszoros All Pro választott Eagles mezben, az egész NFL történelem 5 legtöbb sackjét gyűjtötte a DB-ek között. Egyike azon 3 játékosnak, akik karrierük során elérték a 35 interceptiont és 20 sacket is. Összesen nyolcszor járhatott Hawaiin All Star meccsen (egyszer a Broncos mezében), mely holtversenyben a harmadik valaha volt legtöbb. Nem lehet nem szeretni őt!

 

Talán az egész NFL egyik „legfigyelmenkivűlhagyottabb” játékosa a futók között. Ne tévesszenek meg a számai, évenként maximum 10-11 meccsen lépett csak általában pályára, az alatt érte el ezeket. Hall of Famer játékos, aki nyolc szezonja alatt négyszer lett a liga legjobb futója, minden alkalommal vezette a ligát futott TD-ok számában, az első játékos, aki sorozatban háromszor volt a legjobb futó (1945-1947 között). Minden idők legtöbb futott yardjával a háta mögött vonult vissza egy térdsérülés miatt, de így is tagja volt a kétszeres bajnokcsapatnak, jelentős szerepben (1948-ban ő futotta a mérkőzés egyetlen pontjait, 5 yardos TD-t ért el; 1949-ben a döntőn 196 yardig jutott).

 

Az NFL talán legjobb DE-je, aki valaha játszott az egész ligában, „Minister of Defense”, aki azóta már Hall of Famer és karrierjének nagyobbik részét Phillyben töltötte (összesen 8 évet, 1985-1992 között, majd Packers-höz ment). 15.5-ös sack átlaggal rendelkezik évekre lebontva, egyszer sem ért el 10-nél kevesebb „zsákolást”. Ő kapta a legelső év védője címet a ligában 1987-ben, amikor 12 meccs alatt ért el 21 sacket (ha nem csonka a szezon, valószínűleg ő lenne a legeredményesebb sackelő egy év alatt, így másféllel lemaradt). Buddy Ryan legfélelmetesebb tanítványa, nyolc itt töltött szezonja alatt hatszor lett All Pro, karrierje során pedig a liga második legtöbb sackjét szedte össze.

 

Bár megítélése jelenleg még kétes, de talán a legjobb franchise irányító, aki a csapatnál valaha megfordult. Legnagyobb negatívum mellette, hogy soha nem nyert Super Bowl címet a városnak, de a Sasokkal öt alkalommal jutott el az NFC döntőjéig, négy alkalommal pedig megnyerte a csapattal az NFC East csoportját. Hatszoros Pro Bowl résztvevő, aki a legtöbb passzkísérlettel, legtöbb sikeres passzal, legtöbb TD passzal és legtöbb győzelemmel áll az összes valaha nálunk megfordult irányító közül. Tette mindezt úgy, hogy már a draftolása során kifütyülték, ellene volt egy időben Terrell Owens csapattársként és a fél város.