Még január végén indult egy sorozat, mely a véleményem szerinti 10 legjobb Andy Reid – érás mérkőzést rendezi sorba. Ennek első része akkor megjelent a blogon, mely tartalmazta a 8., 9. és 10. helyezetett. Most ez a sorozat folytatódik, újabb 3 találkozóval.
7. 2003. december 15. Eagles – Dolphins 34:27
Ha valaki esetleg még nem érdeklődött sohasem az NFL múltja iránt, azoknak mondanám, ekkor a ’Fins egy jó kis csapat volt. Jason Taylor és Zach Thomas volt a védelmük két vezére, a támadó sort pedig az akkor csúcson lévő Ricky Williams „futatta” győzelmekbe. Jól indult idegenben a találkozó nekünk, előbb egy 59 yardos passzal ért be Todd Pinkston a célterületre, majd Westbrook is befutott egy 21 yardos játék után. Ezután azonban kettő Miami TD következett, és máris egál volt az állás. Aztán ezután jött egy nagyszerű játék tőlünk: Freddie Mithcell, az elkapó passzolt Brian Westbrook kezébe, aki gyönyörűen verte meg Zach Thomas-t, és máris újabb 7 pontot szereztünk. Egy-egy mezőnygól született még, majd a harmadik negyedben Ricky Williams futásával egyenlített a Miami, 24-24. Ezután aztán Buckhalter került elő, aki TD-t szerzett, majd a következő driveban sikerült órát is ölnünk, és mezőnygólt is rúgni. Erre ugyan még volt egy mezőnygólja a Miaminak, de több nem, így a vége hét pontos győzelem ide. Amiért kiemeltem ezt a mérkőzést, a trükkös játék, valamint mi 3 TD-t is szereztünk a Delfinek ellen, akik a korábbi 13 mérkőzésük alatt összesen csak 17-et kaptak. Nem mellesleg, a sikerrel 11-3 lett a mérlegünk, és már 9 meccses győzelmi sorozatban voltunk. Illetve az se elhanyagolható, hogy sokan féltették a védelmünk, hogyan fogjuk meg Rickyt. Nos, megfogni nem sikerült, de mérsékelni igen.
6. 2004. január 11. Eagles – Packers 20:17
Ahhoz a mérkőzéshez jutottunk, amiről már szinte mindenki hallott valamit. Az alapszakaszt 12-4-gyel zártuk, így pihenhettünk a wild card körben, hogy aztán a divízió körben a 10-6-os alapszakaszt záró Packers-t fogadhassuk. Nem kezdtünk jól, sőt kimondottan rosszul kezdtünk, 3 drive alatt se sikerült egy first down-t se elérni. Plusz McNabb-nek volt még egy elejtett labdája is, amit Favre kegyetlenül kihasznált, 40 yardos passzt adott Fergusonnak. Ezután aztán McNabb futni kezdett, egy scramble után 44 yardot szaladva a vörös zónába is értünk, de elfogyott a tudás itt. Jöhetett Akers, aki 33 yardról elrontotta a mezőnygólt (ismerős sajnos…). Favre szép támadást vezetett, aminek a végén megint Ferguson volt a célpont, ezzel máris 14-0 a Sajtfejűeknek. Végre felébredtek az elkapóink is, a második negyedbe fordulva Pinkston egy 45 yardos elkapást hozott, amit Staley 7 yardos elkapásával fejeztünk be hat pontért. Az első félidőben még a Packers egyszer nagyon közel volt a pontszerzéshez, első és gól szituáció volt a négy yardosunkról, de folyamatosan fogtuk őket. 4. és 1-re pedig neki mentek, ahol a RB hibázott, így 14-7 a szünetben. Aztán a harmadik negyedben a Green Bay kétszer is 40 yardon belül volt, de pontok egyszer sem születtek. A mi támadósorunk pedig átaludta a negyedet, kivétel a végét, ahol egy nagy passzal sikerült megint a vörös zónába jutni. A következő játék után McNabb kimozogott a zsebből, majd passzolt és Pinkstont találta meg a sarokban, amivel egál lett, és már a negyedik negyedben voltunk. Erre Brett apó is összeszedte magát, 44 yardos passz Walker-nek, amivel a 10 yardosunkra értek, de nem sikerült tovább menni, csak mezőnygól lett belőle. A mi következő támadásunk elhalt, majd újra a Sajtfejűek jöttek, akik egy közel 6 perces támadás sorozat végén puntoltak nekünk (a 41 yardosunkon voltak és egy yardra a first downtól egyébként). El is kezdtük a támadást az egyenlítésért, előbb Staley révén szereztünk 22 yardot, majd jött egy sack és 2 pontatlan passz, és máris 4&26 volt. (Így már mindenki tudja mi fog történni.) McNabb kiosztott egy 28 yardos lézer passzt középre Mitchellnek, ezzel életbe maradtak a remények. Majd jött egy újabb passz Freddienek, majd Pinkstonnak, és a GB 19 yardosán voltunk. Pár másodperccel a meccs vége előtt aztán Akers 33 yardról nem hibázott, jöhetett a hosszabbítás. Mi kezdhettünk, de semmit nem sikerült előre haladni, így jöhetett Favre. Azonnal nagy játékot akart, jó magas passzt indított, szinte egy alacsonyabb punt is lehetett volna. Pechjére Dawkins ért oda érte, aki leszedte a passzát, és a másik térfélig vitte vissza. Itt már akkora mentális fölénybe kerültünk, hogy mindenki tudta, meg van a dupla vé. Így is lett: McNabb még a 13 yardosig eljutatta a támadósort, majd jött Akers és az NFC döntőjébe rúgta a csapatot. Donovan 248 passzolt yardig és 107 futottig jutott, a túloldalt pedig Green 156 futott yardot szerzett. Ki kell „emelni” a támadófalat is, akik 8 sacket engedtek a meccsen. (A videót tessék végig nézni, érdekes a vége!)
5. 2006. december 25. Eagles – Cowboys 23:7
Óriási karácsonyi ajándékot adott kedvenc csapatunk ezen a napon. Illetve feltették az évre a koronát. Kemény éven voltunk túl, elvesztettük McNabb-et a szezon közepén, Garcia kezdetben nehezen rázódott bele a dolgokba, de mindjárt az első meccse végére olyan comebacket hozott a Colts ellen, hogy csak na. Aztán a meccs előtt ment a verbális adok-kapok, több Dallas-os is utalt rá, hogy esélye sem lesz a csapatunknak. Ennél pedig nagyobb motiváció nem kellett, a védelem fantasztikus volt, sackeltek, labdát szereztek, gólvonalon állították meg őket. Terrell Owens, a leghangosabb kávboj pedig labdába se tudott szinte rúgni (volt egy nagyon csúnya dropja). Garcia a támadósorral meg azt csinálta, amit kell, futatta a csapatot, 42 alkalommal futottunk (ki gondolná a mostani Andyről, hogy ennyiszer is enged egy meccsen), amiből 204 yardot szereztünk (Westbrook egyedül 122-öt). Jeff pedig passzolt emellé 238 yardot, és megmutatta, milyen az a West Coast Offense QB. Nem mellesleg, a győzelemmel átvettük a csoporton belül a vezetést, amit már meg is tartottunk az utolsó héten a Falcons ellen. Ja, és Jerry Jones pályáján tettük mindezt.
Címkék: history packers dolphins cowboys off season