Portré: Julian Vandervelde, OG (Iowa)

 

Julian 1987. október 7.-én született Davenport-ban, Iowa államban Cynthia és John Tobin gyermekeként. Ez az állam 3. legnagyobb települése a maga közel 100 ezer lakosával. A város leghíresebb képviselője eddig az NFL-ben Roger Craig, aki 3 Super Bowlt is nyert Montana oldalán futóként. Középiskolás éveiben, a Davenport Central HS-ban (Roger Craig is idejárt, de híres öregdiák még Jim Jenson is) már csapatkapitány volt a foci csapatban, ahol játszott támadó- és védő falembert is, illetve esetenként FB-t. Ekkor Matt Werdon keze alatt nevelkedett. Természetesen, emellett más sportágakban is kipróbálta magát, mint ahogyan minden átlagos amerikai gyermek. Baseball-ozott, nem is rosszul, tagja volt 2000-ben egy csapatnak, mely megnyerte a területi, majd állami bajnokságot is. Emellett birkózott eredményesen, juniorként például 24 győzelme mellé mindössze 4 vereséget szenvedett el, amivel az állami döntőbe került (mindössze 32 birkózó jutott be korcsoportonként). Felbukkant az atlétika pályán is, súlylökés versenyszámban, ahol mind junior, mind senior évében az állam legjobbja volt. Sportolói sikereit látva, kérdezhetjük, honnan volt mindenre ereje, ideje. Jó kérdés, nem tudom, de azt igen, hogy nem csak sportban, tanulásban is kiemelkedett, melyet jól jellemez, hogy végzősként minden kb. „Jó sportoló, jó tanuló” díjnak megfelelő elismerést begyűjtött az államban. Egyébként megjegyzem, Iowa nem egy kis állam, közel 3 millió lakosa van. Ezek alapján ítéljük meg, milyen középiskolás diák volt Julian. A sok sportág mellett térjünk még kicsit vissza a focihoz, hogy megérthessük, miért ezen az irányon folytatta karrierjét. Junior évében a területi konferencia második, senior évében pedig az első csapatába került be, valamint ekkor az egész állam második csapatába is beválasztották. Pedig végzősként 5 hetet ki is hagyott, így is 4 sackkel zárt. Előtte évben pedig 41 szerelést és 12 sacket ért el a védelemben. Nem szeretett volna messze kerülni ezek után a szülői háztól, így az Iowa Egyetem ösztöndíját fogadta el.

 

Első évében redshirt-öt kapott, így a bemutatkozására 2007-ig kellett várni. Az egy év alatt természetesen képezték, már csak egy posztra, a támadófalba, G-nak. A tavasz során 2007-ben ugyan még csak a 2. számú jobb oldali G-nak tartották, de a szezon első meccsén ő kezdett már a Northern Illinois ellen, ahol jó teljesítményt is nyújtott (nagy szerepe volt 250 futott yardban). Következő héten, hazai pályán is kezdhetett a Syracuse ellen, megint jól teljesített, 35-0-ra nyertek is. A harmadik héttől aztán teljes lett iránta a bizalom, a támadósor minden egyes játékánál fenn volt a pályán, ennek ellenére kikaptak az Iowa State elleni rangadón. Ezután egy sérülés miatt 2 hetet ki kellett hagynia, de a Penn State ellen megint minden játék során fenn volt. Innentől kezdve pedig többnyire már kezdett, de ha nem is, akkor is ő volt a legtöbbet fenn a RG poszton. A Western Michigan elleni szezonzárón pedig első szerelését és kiharcolt fumble-jét is megszerezte az egyetemen egy elvesztett labda után. Az év végén bekerült azon sportolók közé a Big Ten-ben, akik a pálya mellett az iskolapadban is jó teljesítményt nyújtanak.

 

2008-ban előrébb lépett, a tavaszi edzések alatt már megosztva ő volt az első számú vakoldali G, a 4. héttől kezdve pedig végig kezdő volt már, melyben közrejátszott, hogy azon a bizonyos héten minden játékban fenn volt és a támadósor jól haladt (407 total yard). Év végén aztán Bowl mérkőzésre is eljutott, a South Carolina együttesét verték meg 31-10 arányban az Outback Bowl során. A szezonba kiegyensúlyozott volt, ugyanakkor bosszantó hibái akadtak. A tanulás ekkor is jól ment neki, újra academic All Big-Ten csapatba került, illetve bekerült e részen a legjobb nemzeti csapatba is. Harmadévesként újra visszakerült a jobb oldalra, ahol a 12 találkozóból 8 alkalommal kezdett, egyszer pedig a LG poszton is kezdő volt. Karrierje talán legjobb mérkőzését játszotta az Ohio State ellen, ugyan 27-24 arányban hosszabbítás után kikaptak, de Vandervelde minden játék során fenn volt, és szinte nyomást sem engedett az irányítóra, de az egész fal csak egy sacket engedélyezett amúgy is. Év végén a csapat jó teljesítményének köszönhetően az Orange Bowl-ra mehettek, ahol 24-14-re verték a Georgia Tech-et, köszönhetően a 403 szerzett támadó yardnak. A szezon végén harmadszorra is „akadémiai focista” lett a Big Ten-ben, illetve az ESPN az országban a második ilyen csapatba választotta.

 

 

Elérkeztünk végzős évéhez, ahol mind a 13 találkozón kezdő volt LG-ként, sőt a szezon második felében egy meccs kivételével mindegyiken az összes offense play során a pályán volt. Az év és az NCAA karrier zárása a Missouri Tigers elleni Insight Bowl keretén belül érkezett, ahol ugyan minden játék során a pályán volt, de többször is megzavarták, a csapata pedig a támadósor impotens játékának köszönhetően vereséget szenvedett 27-24 arányban. Az év során ennek ellenére Vandervelde jobban játszott, mint előtte bármikor, ezt jelzi a szokásos tanulói díja mellett az, hogy mind a média, mind az edzők a konferencia második legjobb csapatába választották. Elődöntős lett a  William V. Campbell Trophy szavazáson, melyet minden évben az a végzős diák kap, aki a pályán, az iskolapadban és a közösségi életben is kiemelkedőt nyújt. Összesen a 4 év alatt 37 mérkőzésen volt kezdő, hol a jobb, hol a baloldalon G szerepkörben. Erősségei közé tartozik a robbanékony, gyors játéka, amin látszik a korábbi D-Line, valamint FB szereplés; ennek megfelelően a Combine során a leggyorsabb 3-Cone Drillt teljesítette az OG-k között 7.46-os idővel, de 40 yardon is 7 századdal maradt el a legjobb G-tól. Súlypont emelkedését is kiemelték a szakértők, de erre szüksége van, mert a maga 1.88 méteres magasságával kicsi. Erős alsótesttel rendelkezik, agilis, jó egyensúllyal, testkontrollal. Ha a játék megkívánja, jól tör át a védőfalon, és üt ki egy-egy LB-t. Magas a foci-IQ-ja, de nem meglepő, egyébként is él tanuló. Kissé rövidek a kezei, amit néha ráadásul rosszul is használ, a blokkjai is lehetnének határozottabbak, illetve a játéka fizikálisabb. Néha képes teljesen eltűnni, nagyon alacsony intenzitással is játszani. Elég sok apróbb sérülése volt. A fejlődési lehetőséges is elég alacsonyak benne, de az intelligenciája miatt megér egy próbát.

 

Az iskolát angol szakon végezte el, 3 különböző nyelven (beszél tökéletesen, szeret golfozni, egyre több sikerrel. A foci pályán saját elmondása szerint nem ismer vereséget, folyamatosan küzd, hogy első számú játékos legyen a posztján. Hű keresztény, nagy álma, hogy egy napon Nagasaki-ba menjen, segítsen felépíteni egy iskolát a korábban (a 2. világháború során) lebombázott területesen, és angolt tanítson ott. Imád énekelni, és tud is, tavaly márciusban, amikor Barack Obama elnök a kampuszra látogatott, ő énekelte el a tiszteletére a himnuszt (alább videón látható ez). Nyaranta egy karaoke klubban dolgozott, énekesként. Ahogy mondta, ha nem a foci ösztöndíjat választja, akkor egy énekes pályára való ösztöndíjat fogadott volna el, ilyen ajánlata is volt. Kedvenc száma a Stevie Ray Vaughan’s: Pride & Joy. Rengeteg jótékonysági programban vesz részt, Iowa-ban a McDonald’s által alapított Ronald McDonald ház egyik önkéntese, segíti az Alzheimer kórban szenvedő emberek mindennapi életét, árva otthonokba jár motiválni gyermekeket. Az Iowa-n az ő feladata volt még a rengeteg interjúadás is, mivel nagyon jól kezeli a sajtót (is).