Lezajlott a második nap is a New Yorkban tartandó idei játékos börzén, de egyelőre mi még az elsőnél maradnánk kicsit. Tegnap ugyanis a délután folyamán Danny Watkins, az első körös választottunk megérkezett Philadelphiába, előbb rövid ideig egy tűzoltóságon járt, majd helyi idő szerint 16:30-tól történt a bemutatása. Természetesen nyilatkozott is a 26 éves úriember, ezt olvashatjátok az alábbiakban.
Hogy élted meg a draft napját? Nem is tudom leírni, mennyire izgatott voltam. 24 órán keresztül tartott a „show” szinte, az előkészületekkel, a választásokkal. Nem történt igazából semmi, de mégis nagy élmény, hogy ott lehettem, az pedig megtiszteltetés és kiváltság, hogy Eagle lehetek.
Milyen volt az eddigi napod Eagle-ként? Reggel felkeltem, majd találkoztam az edzőkkel és Mike Vickkel, aki csak azért jött el, hogy megismerkedjünk minél előbb, vele beszélgettem, hallgattam a tanácsait, javaslatait. Óriási élmény volt, rengeteg dolgot tanultam ennyi idő alatt már tőle, nagyon várom a közös munkát, úgy gondolom, készen állunk rá.
Mit mondott neked Vick? Sok minden szóba került, első sorban az NFL játékos lét, az Eagle lét, a foci szeretete, de kérdezett a tűzoltós éveimről is.
Mik a közeljövőbe a tervek, hogy készülsz az első NFL edzésre? Nem tudom igazából, milyen különleges dolgot kellene csinálnom, azt se tudom, hogyan alakulnak a következő napok. De ha lehetőségem lesz rá, akkor minden reggel az első utam ide fog vezetni, a cipőmmel és sisakkal együtt, majd dolgozni fogok azon, hogy még jobb formában mehessek az első edzésemre. De amíg a lockout helyzet bizonytalan, addig Waco-ban (Texas állam – szerk.) készülök, hogy formában legyek, illetve fel szeretném venni minél több itteni sráccal a kapcsolatot.
Élvezed a draft körüli felhajtást? Igen, bár nem volt sokáig tervben, hogy New Yorkban követem a helyszínen a kiválasztást, de így alakult. Az én draft partym inkább lett volna pólós, farmeres otthon a családommal, barátaimmal. De most itt ülök, és igazából úgy érzem magam, mint Tom Cruise J De hangoztatom továbbra is, ez megtiszteltetés és kiváltság.
Hogyhogy végül elmentél New Yorkba? Nos, korábban az életem nagy részét önkéntes tűzoltó állomásokon töltöttem, és adodott a lehetőség, hogy a show előtt elmehetek a FDNY épületéhez, ez pedig nagyon vonzó volt számomra. Illetve beszéltem pár korábbi társammal, akik szerint ez lehetőség az önkéntes tűzoltók számára, érdekes lehetek itt. Valamint a családommal korábban soha nem jártunk a keleti parton, ezért egy kirándulással megfűszerezve eljöttünk.
Milyen volt a fogadtatást ma a tűzoltóságon? Tudod, éppen ma is volt egy lehetőségem, hogy a Philadelphia Tűzoltóságra ellátogassak, illetve a már említett FDNY épületéhez is pár napja. Mindkettő helyen ugyanúgy fogadtak, széttárt karokkal, mintha 10-20 éve együtt szolgálnánk nap, mint nap. Mehetsz bármelyik városba, mindenki testvérként fogadja a másikat. Nagyon jó érzés volt. De a várost is gyönyörűnek találom.
Mennyire volt nehéz döntés a futball karriert választani, amikor az edződ javasolta? Nem volt nehéz egyáltalán, mindig is kedveltem a csapatsportokat, többen is játszottam. Azt sem akartam, hogy Butte évek alatt ne csináljak a tűzoltósás mellett semmit, valami másra mindig szükségem van, és gondoltam, miért ne próbálhatnám meg a focit.
Milyen voltál akkoriban? Sokkal soványabb, körülbelül 275 font. (Jelenleg 310 körül mozog – szerk.)
Hogy emlékszel az első edzésedre? Inkább a legelső mérkőzés maradt meg bennem. Igazából az nem is volt rossz. De az első edzésekről is emlékszem, hogy az edzőim nagyon kedvesek és segítőkészek voltak végig, teljesen a szárnyuk alá vettek, megtanították az alapokat, a sémákat.
És mi történt az első meccseden? Voltak hibáim, de arra is emlékszem, hogy az irányítójuknak kellett párszor kimozogni a zseb másik oldala felé. Bár szinte megijedt, amikor meglátott. J
Mondtál is neki valamit? Nem, ez egy játék. Csak jól érezzük ilyenkor magunkat.
Mennyi idő telt el az első edzésed és mérkőzésed között? Kettő hét.
Volt olyan pillanata a mérkőzésnek, amikor nem tudtad mit csinálsz? Nem, nagyon jól éreztem magam végig, szórakoztató meccs volt. De ha csapatban dolgozol, ez mindig így van. Egyszerűen a közeg magával ragad, és egyre jobb leszel észrevétlenül. Így volt a jégkorongban és a rögbiben is.
Akartál focizni középiskolában is? Nem. A British Columbia-ban, ahol felnőttem mindenki hokizott, az offseason során meg rögbiztünk. Alig volt szinte pár foci csapat csak arrafelé.
Milyen poszton játszottál jégkorongban? Kezdetben védő voltam, de a karrierem második felében, talán mondhatom így, „bandita” voltam, aki a keményebb pillanatokban volt jégen.
Mi volt a benyomásod a Howard Mudd-dal való találkozás után? Csupa jó, várom már a munkát vele és az edzői stábbal.
Mi lehet a titka, hogy ilyen kevés focimúlttal is ilyen könnyen megy neked ez a sportág? Tudod, sokan kérdezik ezt tőlem, és csak arra tudok gondolni, hogy sok köze van a hokihoz. Ott okosan kell korcsolyázni visszafelé hátrálva védekezéskor, itt is hátraléphetek a falban, de védve a kaput, irányítót. Aztán, ha megvan a korong, akkor megindulhatok, test a test ellen dolgozok, mint, amikor futónak nyitok utat. De gondolom a rögbiben szerzett atletikusság is jól jön a focihoz.
Miért kezdtél el érdeklődni gyerekként a tűzoltók felé? Az az igazság, hogy egy ürügy volt, hogy kijöhessek az iskolából, és csak lóghassak valahol. Mert sokkal jobb a tűzoltóságon ülve tanulni, mint a matek órán. Aztán ott találkoztam egy csomó sráccal, akik mind segítőkészek voltak végig. Emlékszem, este, amikor hazaértem, csak annyit mondtam a szüleimnek: „Figyeljetek, tűzoltó leszek!, mire ők: „Oké, fiam.”.
Hány éves korodban volt ez? 16. Akkor neki is álltam egy junior tűzoltósági programnak.
Ha visszagondolsz az előző napra, mi jut eszedbe? Hogy ez tényleg megtörtént?! Alig hittem el. Amikor ágyba kerültem, és elfeküdtem, átgondoltam az eddigi életem, és mosolyogva jutottam el odáig, hogy semmit nem bántam meg. Se a tűzoltóságot, se a késői foci karriert, semmit.
És mit csináltál tegnap a draft és az alvás között? Pár FDNY sráccal és a családommal voltam. Ettünk egyet, és beszélgettünk a várható jövőről.
A korod és tapasztalatod mennyit fog érni itt szerinted az NFL-ben? Én már éltem a valós világban, dolgoztam keményen, rendes műszakban. Ez is csak egy hivatás, amiben sikeres akarok lenni!
Nekem nagyon szimpatikus a srác, nagyon érett, józan gondolkodású, aki igazi csapatember.
A bejegyzés trackback címe:
https://philly.blog.hu/api/trackback/id/tr882866460
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.