A BGN oldal írása alapján így a draftra hangolódván úgy döntöttem mi is végig futunk Reid játékos börzéin. Elsőként az elmúlt 11 draft első körös Eagles pickjeit nézném át, illetve mindenkit értékelnék 1-től 10-ig egy skálán. Az értékelésbe elsősorban a profi ligában bemutatott teljesítmény, ennek ideje, illetve mennyire volt minőségi a választás számít bele. Értelemszerűen az egy a legrosszabb, a tíz a legjobb kapható érték. Vágjunk is bele:
1999. 1/2: Donovan McNabb, QB – Syracuse
Az egész franchise történetének egyik, ha nem a legjobb választása. 11 évig vezette a csapatot többnyire sikeresen, de a kudarcok se rajta múlottak. Igaz, a médiát nem kezelte, főleg kezdetben jól Phillyben, de ebben a városban nehéz is jól kezelni, mint ahogyan a szurkolóknak is megfelelni. Eagles mezben elért eredményeit, rekordjait felsorolni felesleges, ismerjük. 1999-ben sokan kifütyülték őt a választáskor, mindenki Ricky Williams-t várta, de kevesebb, mint két alatt bebizonyosodott, hogy Andy Reid jól döntött, amikor az újjáépülő franchise stafétabotját Donovan kezébe adta. 10/10
2000. 1/6: Corey Simon, DT – Florida State
Reid imádja a falembereket az első körben, különösen a védő oldalon. Ráadásul hiányposzt is volt egy olyan középső falember, aki az irányítóra is oda tud érni. Fantasztikusan robbant be, rögtön egy 9.5 sackes újonc évvel kezdett. Sokáig szinte minden videó úgy kezdődött az Eagles-nél, amikor élete legelső profi snapje során azonnal sackelte a Dallas sztárját, Troy Aikman-t. 5 évig volt a csapat tagja, ez alatt megjárta a Super Bowl-t, a rengeteg NFC döntőt, ezalatt 32 sacket jegyzett. 2003 után ugyan még franchise tag révén maradt, de 2004 után nem sikerült a hosszú távú szerződés, így a Colts-hoz igazolt, ahol aztán 13 mérkőzésen egyetlen zsákolása se lett, 2006-ban már pályára se lépett, végül 2007-ben a Titans-nél 4 meccs erejéig még szerelést húzhatott, utána azonban maradt a visszavonulás. Futás ellen lehetett volna kissé jobb is, de amiért idekerült azt hozta, stabilitást és pass rusht adott a falnak. Értékét lerontja a rövid karrier és utána történő visszaesés, így 8/10.
2001. 1/25: Freddie Mithcell, WR – UCLA
Sokáig, amíg nem ástam magam bele a 2000-es évek első felébe, azt hittem FredEx egy fantasztikus elkapó, hiszen ahogy meghallottam, olvastam a nevét, kapásból a híres 4&26 ugrott be. Aztán elkezdtem visszanézni a szezonokat, a meccseket, hozzá olvasva a híreket is, amennyire manapság lehet visszamenőleg. Ebből két dolog jött le, FredEx nem is olyan jó elkapó, illetve a személyisége Terrell Owens szintű, ami nem bók. De TO legalább jó éveket is hozott. Egyrészt pici volt, ami nem lenne nagy baj, ha DeSean Jackson szintű sebessége lenne. De nem volt. Hiába játszott négy éven keresztül szinte minden találkozón, legjobb évében is 35 elkapása lett 498 yardért, ami egy első körös elkapótól nagyon kevés. Ráadásul mérete és sebessége miatt TD veszélyes se volt, 4 év alatt összesen 5 darab hatpontos játéka volt. Visszatérve az én múltnézős részemhez, amikor elérkeztem az Eagles újkori egyetlen Super Bowl-jához, olvasgattam előtte nyilatkozatokat. Freddie Mitchell közölte az ESPN-nel, hogy ő nem ismeri a Pats secondaryt, csak a számaikat, de mindegy, mert úgyse fogják tartani. Mondani se kell, hogy a mérkőzésen szinte semmit nem alkotott, sőt a találkozó után TO-ban és D-Mac-ben kereste a hibát. (Egyébként Bill Belichick egyszerűen csak kislánynak nevezte később FredEx-et a személyisége miatt.) Pár hónap múlva a csapat kirakta, majd Kansas-be került, ahol szeptember elején küldték el. Egy évvel később bepróbálkozott a Dallas-nál, ahol nem kapott szerződést, mint ahogy a Browns-nál sem. 2007 elején még a kanadai fociligában is járt, ott se maradt meg. Végül belátta, hogy más területre kell eveznie, éttermet nyitott, mire befutott volna, elkapták drog birtoklásért. Nem került börtönbe, de az étterem csődbe ment. Később is rengeteg botránya, balhéja, rendőrségi ügye volt, ezek a mai napig kísérik, bár a cellát megúszta még. Ami pedig még fájóbbá teszi a választását, a Colts 5 pickkel később húzta be Reggie Wayne-t… 4/10
2002. 1/26: Lito Sheppard, CB – Florida
Draftolásakor nem igazán lelkesedtek odakinn a szurkolók, de utólag ő is Andyt igazolta. Kétszer járhatott Hawaii-n a Pro Bowl keretén belül, bár elit cornerback azért sosem volt. Amiért azért keserű lehet a szájízünk, hogy nem a legsérülésmentesebb karrier az övé. Pont emiatt is érkezett Asante Samuel jó pár évvel később, mert Lito nem tudott egészséges maradni. A legjobb évét 2004-ben futotta, ekkor 5-ször is labdát szerzett, melyből 2-t TD-re vissza is hordott. Bár statisztikailag 2006-ban még jobb volt, 6 labdaszerzés, igaz egy 1 TD, mutatott játék alapján én a Super Bowl-os évének adnám a best címet. Meg kell említeni, hogy kettő 100+ yardos visszahordott TD-ja is van, mindegyik a Dallas Cowboys ellen. Ez rekord, senki nem hordott vissza még előtte kettő 100+-os yardot interceptiont. A második, a 2006-os külön emlékezetes, 7 ponttal vezetett az Eagles, amikor a Dallas már szinte a célterületünkön volt. Lito azonban leszedte Bledsoe passzát, és 102 yardot futott vele, amivel a különbség 14 pontra nőtt, ezzel meglett a győzelem, és vele együtt az NFC East trónja. 2007-ben jelentkeztek a sérülés gondok nála, aminek eredményeképpen nyáron érkezett az említett Samuel. Ennek ellenére még maradt, igaz már csak Sheldon Brown cseréjeként. A Cardinals elleni NFC döntő elvesztése után nem sokkal a Jets-hez igazolt, egy ötödik körös pickért. Egy év után távozott, azóta Minnesota-ban van, egyre kevesebb játéklehetőséggel és sikerrel. Eddigi karrierje alatt 302 szerelést és 19 interceptiont mutatott be. Az adott évi classből ő volt ott akkor a legjobb választás. 8/10
2003. 1/15: Jerome McDougle, DE – Miami
Feltrade volt a San Diego csapatával érte, hogy szinte három dolog miatt emlékezzenek rá. Egyrészt, volt egy nagy sackje Eli Manning-en, másrészt a Steelers az utána következő pickkel kiválassza Troy Polamalut, de ami még fontosabb: oltári sérülékeny és peches. De menjünk azért végig a karrierjén. Rögtön az előszezon alatt lesérült, aminek következtében összesen nyolc meccset ki is kellett hagynia, 2004 előtt is összeszedett egy kisebb sérülést, ez miatt egy, majd a szezonban megsérült a térdére, az miatt 4-szer volt maródi. 2005-ös szezon se indult jól neki, egy pisztolyos rablás során megsérült (meglőtték), mint áldozat természetesen. Azonnal helikopterrel kellett kórházba szállítani, és az egész évet ki is hagyta. 2006-ban térhetett vissza a pályára, ahol ugyan az első két héten még inaktív volt, de utána a védelem egyik hatékony tagja volt pass rush terén. Persze, azért megmutatta személyiség problémáit is, a Buccs ellen kritikus helyzetben sackelte mínusz kilenc yardért a QB-ét, de a sima levitel helyett rántani akarta, facemask, így kaptak 15 yardot, majd dühből belerúgott a sárga zászlóba is, újabb 15. Ezzel a Buccs eljutott egy 62 yardos mezőnygólhoz, amivel meg is nyerték a találkozót. 2007-ben az előszezon során aztán újra megsérült, ki is hagyta az évet. 2008-ban az edzőtábort még nálunk töltötte, de az utolsó keretszűkítésnél elvérzett. Másnap a Giants szedte fel, ahol 4 találkozón kapott szerepet, majd elküldték. Tehát kijelenthetjük, hogy a potenciál ott volt benne, amikor egészséges volt veszélyes pass rusherként mutatkozott meg, de porcelánbaba volt. 3/10
2004. 1/16: Shawn Andrews, OT – Arkansas
Újabb év, újabb feltrade, ezúttal azonban sikeresebb pick, de a sérülésveszély megint jelentkezett. Meg kell jegyezni, hogy OT-ként van számon tartva, de mindig is OG-ként volt használva. Rögtön a legelső profi mérkőzésén eltörte a lábát, így az egész szezont (Super Bowl-ostúl) ki kellett hagynia. A következő évben már pályán tudott lenni, sőt kezdett is minden mérkőzésen, nagyszerű játékot nyújtva. A következő évben is minden meccsen játszott, nagyszerűen védte McNabb-et, ez miatt kapott egy 7 éves szerződést hosszabbítást az addigi szerződéséhez, illetve karrierje első Pro Bowl meghívója is megérkezett. A rájátszás alatt ugyan megsérült, de a 2007-es szezonját nem veszélyeztette, ahol szintén fantasztikus volt, újabb Pro Bowl meghívót kapott. 2008-ban aztán pszichológia gondjai támadtak, dekoncentrált lett, meg is sérült, ugyan nem került IR listára, de a harmadik fordulótól nem lépett egyszer sem pályára. 2009-ben a nyári felkészülés alatt megint megsérült, az első héten sem lépett pályára, utána pedig ment IR listára. 2010-es szezon előtt aztán elküldte a csapat. A Giants kötött vele hatéves szerződést, ahol újra LT poszton próbálgatták idén. Eagles-ös évei alatt 10.75 sacket engedett, 16 büntetést szerzett, és amikor tudott játszani, mindig kezdett is. Nem tökéletes választás, de 8/10.
2005. 1/31: Mike Patterson, DT – USC
Nem sokan vártak a védőfalba picket a 2005-ös draft során, de Reid mindig is kiemelten kezelte a védőfalat, főleg a közepét (látni fogjátok a következő választásokban is). Első szezonjában szeptember végén lett kezdő (Darwin Walker, az addigi kezdő lesérült), de Walker felépülése után visszakerült az elsődleges rotációba. December elején aztán Reid a baloldali DT-nek nevezte meg, mint kezdőt, ahol már évekig maradt is. Rookie éve után a szakértők az egyik legjobb újonc védőfal játékosnak választották. Rá is érdemelt, hiszen 38 szerelésével az egész Eagles D-Line legjobbja volt, illetve az általa elért 3.5 sack több mint bármelyik Eagles DT-é vagy újonc DT-é a ligában. 2006 elején várhatólag az egész karrierjének legemlékezetesebb momentumát hozta össze, egy saját 2 yardos vonalon elejtett labdát felkapott és 98 yardos return TD-t szerzett a 49ers ellen. Egy héttel később kapott is egy 7 éves szerződéshosszabbítást, amit jelenleg is még tölt. Ugyan sack-ek számában nem mindig a legjobb (2007-ben 4, 2006-ben 3.5, idén 2, két alkalommal 1.5, illetve egyszer fél sackig jutott), de a védelem stabil tagja, Bunkley párjaként a liga egyik legjobb DT-párosa voltak. Dixon felbukkanásával azonban neki is újra elő kell vennie magát. 8/10
2006. 1/14: Brodrick Bunkley, DT – Florida State
Ebben az évben már annyira nem volt meglepetés a DT pick, bár sokan Haloti Ngata-t jósolták ide, annak ellenére, hogy ő inkább NT (az is lett később a Ravens-ben). Lehet, el is vittük volna, a de Hollók elénk tradeltek kettővel, és vitték Ngata-t, így mi húztuk az elvileg elérhető legjobb DT-t, Bunkley-t. Nem indult jól a kapcsolata a szurkolókkal, ugyanis augusztus elejéig nem írta alá a szerződését, így nem is edzett a csapattal igazán. Végül 6 évre kötelezte el magát. Első évében még nem is tudott kezdő lenni, de másodévesként már Patterson párja lett, amit rögtön egy 3 sackes teljesítménnyel honorált. 2008-ban és 2009-ben is kezdhetett minden találkozón, de folyamatosan estek vissza a számai, bár tény, Patterson-nal fantasztikus párost alkottak, többek között nekik is betudható a 2008-as NFC döntőig való menetelés. Idén aztán az 5. héten megsérült, nem is tudott utána már kezdő lenni. Mivel nekünk nagy hiányposzt volt a DT akkor, és a class elég rövid volt azonnal bevethető játékosok terén, így Reid jól döntött, mint ahogyan 3 nagyon jó évet is zárt Bunkley. De szerintem több is lehetett volna belőle. 7/10
2007-2008. Nem választottunk az első körben.
2009. 1/19: Jeremy Maclin, WR – Missouri
Utoljára McNabb választásánál lettek a szurkolók annyira izgatottak az első körben, mint 2009-ben. Igaz, ekkor kizárólag pozitív értelemben. Több helyen is lehetett olvasni, hogy a 19. helyen való behúzása steal, nagyon nagy üzletet csináltunk vele. Egy kis feltrade volt érte, 2 helyet mentünk fel, mely egy hatodik körbe került, de megérte, maximálisan. Szeptember végén kezdhetett először, Curtis sérülése miatt, két héttel később pedig megszerezte első, illetve második elkapott TD-jét is a Buccs ellen. Az évet végül 4 TD-vel zárta 55 elkapásból, ami 762 yardot ért. Tehát, mondhatjuk, letette a névjegyét is. Idén pedig aztán még emelt a lécen, tökéletes párja DeSean Jackson-nak. 36 yard híján 1000 yardot kapott el, illetve 10 elkapott TD-je a legtöbb idén a csapatból. Sokak szerint még az összes potenciál ki se jött belőle, tehát még jobb is lehet. 2 elkapó ment ki előtte, Darrius Heyward-Bey (Raiders) és Michael Crabtree (49ers). Egyedül talán a kérdés az lehet csak, hogy a 22. helyen választott Percy Harvin nem lett volna-e jobb, de szerintem a betegségei miatt nem. Így ez a pick nálam jelenleg 9/10, de pár év múlva lehet 10/10 lesz.
2010. 1/13: Brandon Graham, DE – Michigan
Jelentős felugrás volt érte, 11 hely, mely egy 3. és egy 6. körös választási jogba került. Ennek megfelelően hatalmas hype vette körül már az első percektől kezdve, mindenki azt várta, hogy a Cole-Bunkley-Patterson fal negyedik tagja érkezik, és jelentős nyomás fog mostantól helyeződni az irányítókra a baloldalról is. Ez miatt sajnos csalódás volt a bemutatkozó éve, de korántsem kell őt temetni, mert a 13 szerelés, 3 sack és 2 kiharcolt fumble nem rossz, illetve szokták mondani, hogy egy DE-nek több idő kell átállni a profi ligára. De van egy nagy baj, méghozzá a sérülése. Nagyon komoly sérülést szenvedett az év végén, melyből általában egy év a felépülés, azaz akár kihagyhatja az idei szezon egy nagy részét, mely már komolyan befolyásolná megítélését, teljesítményét. A legelsőnek választott DE volt a drafton, pár év múlva meglátjuk, nálam egy 6/10-es, mert sérüléséig mutatott azért már pár dolgot.
Összességében 7.1/10 lett a mérlege, ami nem rossz 10 elsőkörös pick alapján. 2 nagy hiba van, Mitchell és McDougle, de a többi pick legtöbb esetben helyénvaló. Kijelenthető, hogy általában nem a legnépszerűbbnek tartott picket, sőt posztot választotta, illetve szeret mozogni nagyon az első körben felfelé, de a döntések őt igazolják. Sok csapat örülne ilyen első köröknek.
A bejegyzés trackback címe:
https://philly.blog.hu/api/trackback/id/tr552816800
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.