Tegnap kissé kiveséztük a 1 Gap rendszer lényegét, mely a védelmünk javulásához vezethet, előtte szó volt az inkonzisztens LB játéról, amelyen szintén változtatni kell a következő esztendőre. Mai részben a 3., egyben valószínűleg legnagyobb problémával fogunk foglalkozni, a jobb oldali CB szerepével. Nézzük, milyen megoldások lennének jók a gondunkra.
A legkézenfekvőbbel kezdem, amiről már írtam ebben a cikkben korábban is:
Mindannyian tudjuk, mennyire jó játékos, mindannyian tudjuk, mennyire jól jönne a mi csapatunkba is. Tény, számomra az lenne az álomszerződés, ha sikerülne megszereznünk. De sajnos nem vagyok abban maximálisan biztos, hogy a szakmai stáb is így gondolja. Mert biztos, hogy Vick és Jackson szerződésének módosítása elsőbbséget fog élvezni, ráadásul a fiatalítási hadjáratunkban egy 30 éves játékosnak óriási szerződést adni, nem biztos, hogy a legjobb ötlet. Főleg, hogy úgy gondolhatja a csapat, Asante Samuel már elit játékos, nem kell mellé még egy. De örülnék, ha tévednék… Most ezt a témát nem is szeretném tovább taglalni, inkább vázolnék pár lehetséges, más megoldást. Nem a fő free agent-ekkel kezdeném (egyébként véleményem szerint a top 5 CB a piacon ők lesznek: Aso, Brent Grimes, Johnathan Joseph, Champ Bailey, Richard Marshall), hanem egy másik szabadügynökkel: Josh Wilson-nal, Baltimore-ból:
Josh Wilson alacsony termetű (178 centiméter, 86 kilogramm), főleg zónázásban jó corner, akitől nem szabad soha elvárni, hogy a felé menő futásokat stabilon, minél gyorsabban szerelje. Zónában is legtöbb esetben rosszul indul a nagy elkapók ellen, de kiváló altetikummal és fizikummal rendelkezik, ami ellensúlyozza a hiányzó centimétereket. Maryland egyetemen 4.2-es 40 yardot futott, ami tökéletesen leírja a sebességét, azt hiszem. Képes akár nickelként is felállni (úgynevezett 3. CB, sok elkapós felállás esetén), ami főleg akkor jönne jól, ha egy fiatalabb játékos beérne, mehetne be középre. Mellette szól, hogy jó KR (újoncként volt pl. egy 89 yardos TD visszahordása), ami nálunk mostanság eléggé érdekes poszt. Korábban Seahawk volt, most egy évig Raven, ez alatt a 4 év alatt közel 10 interception, 150 szerelés, 2 sack került a neve mellé. Várhatóan azonnal kezdő lenne nálunk.
Most pedig lehetséges megoldások a draft által:
Jimmy Smith, CB – Colorado
Fantasztikus méretekkel rendelkezik, 188 centiméteréhez közel 91 kilogramm társul. Biztosan záró védőként ismerhettük meg a Colorado színeiben, aki senki ellen nem adja fel. Jó példa volt erre, amikor a sokkal esélyesebb Oklahoma ellen léptek pályára, és Landry Jones, irányító a termelékeny támadósorral maga mellett nem tudott passzt végrehajtani Smithen. A legtöbb jó elkapót kettőzni szokták a csapatok, azaz a CB-nek besegít valamelyik safety általában. Nos, Smith esetén nincs erre szükség, fantasztikusan tudja követni az emberét, mint egy pióca, illetve ha arra kérik, képes a line of scrimmage-n tartani jó „lökésekkel”. Ebben természetesen közrejátszik, hogy igazán fizikális védő, aki futás ellen is hatékony. Nem szerez sok labdát ellenben, hiába vannak hosszú karjai, nagy kezekkel, általában nem olyan pozícióból követi az emberét. De az elkapást nagyon ritkán engedi megcsinálni, az elmúlt évben 11 sikeres passzt hajtottak végre az ő emberével az irányítók. A lábmunkáján kellene még alakítani, az egyetemi szinten ugyan jól megtanulta a mozgásokat, de ez később lehet kevés lesz. Saját iskolája felmérésén 4.35 alatt futotta le a 40 yardot, tehát nem a leggyorsabb játékos, de jobb mozgásra lehetne állítólag még profibb edzőkkel bírni, ami a sebességét is növelné. Gyengesége talán pont ez a lábmunka, illetve nem igazi playmaker. Nem a leghangosabb játékosok közé tartozik az öltözőben sem, inkább csendben végzi a dolgát. Kóser életet él, szerényebb játékos se sok van nála. Nevén nagyot dobott az is, amikor a Georgia elkapója, az idei draft egyik legjobb elkapóját szedte le a pályáról, AJ Green-t.
Brandon Harris, CB – Miami
Egy kicsit túlértékelt játékosnak tartom, illetve ennek tudható be véleményem szerint, hogy jelenleg minden mock őt írja szinte hozzánk, mint a class harmadik kimenő cornerét. Tényleg jó játékos volt az egyetemen, de egyelőre még nem mutatott semmit, ami igazolná, hogy a profik között is az lesz (na, persze egyik NCAA játékos sem…). De például a Walterfootball egyenesen a class egyik legjobb shutdown cornerének titulálta (Peterson, ugyanmár…). Értelemszerűen ez nem alaptalan, alig lehetett róla hírt hallani idén, szinte nem is volt passz az ő oldalára. De ebben azért nagy szerepe volt a Miami pass rush-ának is, szerintem. Holtversenyben a 8. legtöbb sack, azért nem semmi. Emlékszem, milyen hangos volt néhány oldal, hogy Harris a Pittsburgh ellen leszedte teljesen Jon Baldwin-t. Pedig valójában a Pitt támadófala akkor körülbelül, mint egy szita, úgy működött, amitől az irányítójuk meg is zavarodott. Természetesen, azért Harris is jó volt. Az alábbi videóban láthatjuk a teljesítményének rövid összefoglalóját, mindig ki emelik a play előtt őt.
Láthatjuk, volt olyan, amikor Baldwin eléggé Harris mögé tudott kerülni. Az egész meccset látva pedig többször is olyan érzésem támadt, ha a Miami pass rush nem tudott kellő nyomást gyakorolni a QB-ra, akkor Harris verve volt. A bowl meccsen pedig Michael Floyd csinált néha bolondot Brandonból.
Egy ilyen bevezető után jöjjön egy hasonló írás róla is, mint Smith-ről. Méreteivel igazából nincsenek gondok, 180 centiméter, 88 kilogramm, 4.40 alatt futja a 40 yardot, egy ideig atletizált is a Miami-ban. Nagy plusz még, hogy soha nem volt gondja sérüléssel. A technikáján ellenben még sokat kell dolgoznia, a videóban is volt egy jelenet, amikor jön a futó felé, miközben ő hátralépett a zónájába, majd a blokkoló játékost nem tudta megkerülni, ezzel yardokat engedve a futónak. Ennek ellenére az egyik legjobban zónázó védő idén, ha a lábmunkája javulna, talán a legjobb is lehetne. A kezeit se igazán használja jól a LoS-en, de ebben fejlődés figyelhető meg nála hétről-hétre szinte. Ami mindenképpen mellette szól, hogy nagyon csapatorientált játékos, rengeteget tud dolgozni, hajtani, ami a profik között rendkívül fontos. A futás ellen sem rossz, Sheldon Brown szerű kissé. Ami még ellene szól, hogy nem igazi playmaker, nagyon kevés labdát vadászott le egyetemi pályafutása során.
Aaron Williams, CB – Texas
Őt is sokszor emlegetik már hozzánk. Méretei jók: 185 cm, 88 kg, 4.4-es 40 yard. De ami ebből nem látszik, és igazán fontos fizikai tulajdonsága, fantasztikusan hosszú kezei vannak, óriási „fesztávolsággal”, amivel simán el tudja takarni az elkapót vagy elütni a labdát. A 4.4 nem mutatja sebességét sem igazán, gyors játékos, aki egyetemi szinten képes volt bárkivel lépést tartani. Összességében közel ideális paraméterei vannak, egy kis súly és sebesség még nem ártana, valamint kicsit nagyobb atletikum, akkor már verhetetlen lenne. Azt gondolnánk ezek után róla, hogy tökéletes emberfogó, de nem. Ő elsősorban zónázó védő, mint Asante Samuel. De adottságai miatt egy jó edző simán tökéletes emberfogót hozhat ki belőle. Ebből a szempontból már Austin-ban sem volt rossz a helyzete, technikailag képzettebb, mint a fentebb említett két fiatal játékos, köszönhetően Will Muschamp-nek. Hasonló programmal a háta mögött érkezik a profik közé, mint Cedric Griffin, Earl Thomas, Aaron Ross, Michael Huff, Nathan Vasher, Quentin Jammer. Az idei drafton talán Curtis és Chykie Brown mondhatja majd még el ezt magáról. Nem a legjobb ütköző, de ettől függetlenül mer ütközni, csak nem igazán tudja jól, gyorsan levinni a futókat például. A negatívumai ennek megfelelően kitalálhatóak, amik egyben hasonlítanak Asante Samuel hibáira is. Nagyon agresszívan tudja támadni a labdát, sokszor jól olvassa le előre az elkapó útvonalát, akár kettős irányváltással is, de képes óriási szabadterületet is ez által hagyni maga mögött. Néha vissza szokott akkor is esni kissé a teljesítménye, ha nem találja a játékát, nem jön össze egy elütés vagy hasonló, illetve sok dropolt interception-je is van. De nagy plusz, hogy a speciális egységben nagyon jó, 3 blokkolt rúgása is van.
Brandon Burton, CB – Utah
Burton megint egy olyan ember, aki fizikálisan nagyszerű corner. 188 centi és 85 kilo, körülbelül 4.4-es ideje van 40 yardon neki is, hasonlít is külsőleg Smith-re, Williams-re: nyurga, hosszú kezekkel. Persze, a Utah színeiben nem játszott olyan ellenfelekkel, mint a Texas, de nem is kapott akkora edzői képzést, mint Williams, így nagyobb fejlődési potenciált látok benne. Futás ellen is hasonlóan bátor, mint Aaron, de ő jobban leviszi súlypontját, jobban meg is állítja a futót. Ráadásul neki is van 2 blokkolt rúgása. Ő tényleg egy olyan játékos, akiben minden megvan, csak kicsit fejleszteni kell, és tökéletes, NFL kész CB. Talán a zónázása még a legrosszabb, de ez se mondható rossznak természetesen. Képes futni nagy lépésekben, ezáltal tartva a nagyobb elkapók sebességét, képes kisebben, amikor az elkapó is kisebb. Be tud robbanni a backfieldre is néha, illetve képes nagyon mélyen hátrahúzódni. Tényleg a kérdés csupán annyi, zónázás területén mit lehet belőle kihozni, ezért rizikós húzásnak érezném tőlünk, de nem bánnám alapvetően.
Johnny Patrick, CB – Louisville
Van egy óriási igazság, ami a draft előtt egy játékos értékét nagyban meghatározza: a benne rejlő potenciál. Ez Patrick-ban megvan nagyon is, de nem szembetűnő, ezért lehet kissé sleeper, és maradhat benne középső körökre is esetleg, de legalábbis a második kör végéig. Korábban játszott elkapót, illetve 4 különböző védelmi koordinátor keze alatt is nevelkedett, várhatólag mindkettő jelentős hatással volt rá (volt, aki safety-nek képzelte el pl.), ezért benne van, hogy egyelőre kiforratlan. De az már most is látható, hogy nagyon atletikus, jó labdaérzéke van, és megfelelő méretei vannak (182 cm, 86 kg, 4.4 40 yardon). Mint egykori WR elképzelhető, hogy milyen ügyességgel tudja leszedni a labdákat, amiben segítségére van a jó zónázó képessége, és hogy a levegőben jól tud küzdeni a marhabőrért. Talán a legfizikálisabban játszó CB az idei class-ben és óriási küzdő is egyben. Képes gyorsan mélyen hátraszaladni, és ott kiszedni a gyorslábú elkapókat, valamint képes nagy ütéssel megállítani a futást is. Mentálisan is rendben van, tehát jó választás lehet szinte bárki számára, de nem feltétlen tud kezdő lenni az első héttől kezdve, mivel technikáján még sokat kell dolgozni, magasan ütközik, lábmunkája hátrálás közben kérdéses, kettős mozgással nagyon gyorsan megverhető, mivel csípő fordulásai lassúak kissé. De egy-két év múlva igazán jó játékos lesz, de a pályán kívüli balhéit is el kell hagynia, nyáron anno erőszakosság miatt tartoztatták le.
Ez volt a mai rész, holnap folytatjuk a védelmet, áttérünk a nagy hangú játékosokra, illetve egy-egy újabb lehetséges draftolható játékost is röviden bemutatunk.