A következő írásra régóta rászeretném szánni magam, de nem vagyok biztos benne, mennyire lesz tényleg értelme. A téma a legjobb Eagles a 2000-es években. Elég sok meccset láttam visszamenőleg, illetve 2004 óta már aktívan figyelem a csapatot, így talán azért van valami esély, hogy értelmes lesz. De íme, legjobb Eagles a 2000-es években:
QB – Donovan McNabb
1999-ben az első kör második pickjével került a csapathoz. Fél éven belül kezdő lett, és 2009 végéig ő is volt a franchise arca. Rekord tartó a csapatnál a legtöbb passz kísérlet (4746), legtöbb sikeres passz (2801), passzolt TD-ok (216), passzolt yardok (32872), QB rating (86.5) számában is. 11 év alatt nyolcszor vezette a csapatot rájátszásba, ötször NFC döntőbe, és egyszer Super Bowl-ba. Hatszoros Pro Bowler, 92 győzelme mellé 49 veresége van (illetve egy döntetlenje). Megkérdőjelezhetetlen választás szerintem. (Főleg, mivel rajta kívül nem volt más irányítónk, max sérülés esetén.)
FB – Leonard Weaver
Igaz, mindössze egy évet volt Eagle ekkor, engem még is meggyőzött. Azonnal Pro Bowl évet, illetve All-Pro rangot futott. 323 futott yardja volt 70 futásból, emellett 15 elkapásból 140 yardot is szerzett. Összesen négyszer ünnepelhetett TD után. De ami még fontosabb, a gyengélkedő O-Line mellett is védte McNabb-et, vagy törte az utat Westbrook-nak vagy Shady McCoy-nak. Illetve végig egyenletes, stabil éve volt.
RB – Brian Westbrook
Egyértelmű döntés. Ő szerezte legtöbb scrimmage yardot a csapat történelme során sérülékenysége ellenére is. Az egyik legveszélyesebb játékosa volt az elmúlt évtizedekben a csapatnak. Kétszer utazhatott Hawaii-ra, illetve 2007-ben AP-nél All Pro lett. Veszélyes volt futásból, elkapásból, punt visszahordásból.
WR – Terrell Owens
Egy teljes éve volt csak Sasként, ez alatt az év alatt azonban az egyik legtermékenyebb elkapó volt a csapatban. (Még a múltban sem volt sok olyan játékosunk, aki ilyen évet zárt volna.) Állandó veszélyt jelentett, gyakran duplázták, így is 7 100+ yardos meccse volt. (Pedig mindössze 14 meccsen lépett pályára csak.) Abban az évben sikerült a csapatnak hosszú idő után újra SB-ba jutnia, ahol 9 elkapásból 122 yardot szerzett, a vereség egyértelműen nem rajta múlt. Emberileg sajnos nem bizonyított, de tudása előtt fejet hajtok. Választása, azért sem volt nehéz, mivel nem igen volt kimagasló elkapónk a 10 év alatt. (Ez majd látható lesz a következő választásomnál is.)
WR – DeSean Jackson
Mint feljebb írtam, nem volt nagyon jó elkapónk. Emellé jön az, hogy D-Jax első két éve enyhén szólva is fantasztikus lett. Végig igazi playmaker volt, ezzel is meghálálva a bizalmat, amit a drafton szavazott neki a csapat. (Pedig kis mérete ellenére sokan féltették a profiktól.) 2009-ben ő lett az első játékos, akit két különböző poszton is beválasztottak a Pro Bowl keretbe, és 8 50+-os TD-jával beállította az NFL rekordját. Habitusa néha TO-t idézi, sebességével bárkit le tud verni, emellett atletikus is, de ami fontosabb, mindezt természetesen használja, mely rövid időn belül a liga egyik legjobb elkapójává tette.
TE – Chad Lewis
Egy olyan választás, mely megint azonnali volt. A 2000-es évek elején egyértelműen ő volt McNabb kedvelt célpontja. Kilenc év alatt háromszor mehetett ráadás meccsre az USA egyik leghíresebb szigetére (magyarul Pro Bowl-ra), 228 elkapásból 2349 yardot szerzett, mely 23 TD-ra volt elég. Ezek között volt egy, melyet sosem felejt el egy Eagles rajongó sem. 3:21 volt hátra a 2004-es NFC döntőből, amikor McNabb passza Lewis-t találta meg az end zone sarkában. Azzal az elkapással meglett a győzelem, ezzel 1980 után újra NFC döntőt nyert az Eagles. Kell ennél jobb indoklás?
OT – Tra Thomas
Legtöbben úgy vagyunk vele, jó lenne, ha most is még a falban állna. Azt hiszem, ezzel a helye meg is van indokolva. 10 éven keresztül védte D-Mac vakoldalát, 3-szor lett PB választás. 166 meccsen lépett pályára, melynél csak 4 viselték többet az Eagles szerelést (közülük egy támadó falember van).
OT – Jon Runyan
Másik tackle, akit még pályára kívánunk pár helyzetben. Róla mindent elmond, hogy egyik évben őt választották a liga játékosai a legkeményebb támadó falembernek. 2000-ben került Philadelphiába, 9 éven keresztül egyetlen meccset sem mulasztott OT-ként, mely jelzi a keménységét. Egyszer választották PB-ba, de ő tipikusan az volt, aki csendben végezte munkáját. Helye megkérdőjelezhetetlen, hiszen ő és Thomas szinte végig dominálták ezt a posztot a 10 év alatt.
OG – Jermane Mayberry
Ő is inkább stabilitás miatt is egyértelmű választás, hiszen 9 évig szolgálta a csapatot, ezzel megdolgozva az első körös pickért. (Hiszen 1996-ban ő volt az első körös választásunk.) 2000-ig több poszton is próbálgattuk, de utána guard lett, és az egyik mestere a posztjának. Legjobb évét 2004-ben futotta, látható SB lett a vége.
OG – Shawn Andrews
Nehéz döntés volt, de akármit mondunk rá mostanság, jó játékos. Reid 2004-ben draftolta, az utána következő években a liga egyik legdominánsabb guard-jává vált. Miután rookie szezonját egy sérülés miatt kihagyta sokan már temették, de ő 2006-ban és 2007-ben is Pro Bowl szintű évet hozott össze. Sérülékenysége miatt nem bontakozott ki teljesen, de szerintem így is a második legjobb OG-ja volt a 10 évnek.
C – Jamaal Jackson
2005 és 2009 között 71 meccsen kezdett sorozatban JJ, végig megbízhatóan játszott. 2006-ban Peter King All Pro-nak választotta. Az elmúlt 10 év második felének egyik legjobb falembere nálunk, illetve mivel sosem volt egy C biztos csapat, így ő került be. De ez volt az egyik legnehezebb döntés.
DE – Trent Cole
Megkérdőjelezhetetlen! 2005-ben ötödik körösként választottuk ki, azóta az egyik legjobb 4-3-as DE lett a ligában, akinek nevét rengeteg irányító ejti ki félve. Indoklása legyen egy tény: 2006 óta ő szerezte az NFL-ben a második legtöbb sack-et. Jelenleg az ötödik helyen áll a csapat történelme során sack-ek számában. Kezdetben szinte csak passz ellen lehetett használni, mára azonban már futás ellen is sikeres lett. Járt már Pro Bowl-on, a mai védelem egyik arca.
DE – Hugh Douglas
Ez sem volt nehéz döntés. Ha Trent a 2000-es évek második felének legjobb DE-je nálunk, akkor Douglas az első felének. Reggie White óta nem volt olyan jó DE-je a csapatnak, mint ő. Nem volt domináns a védő fal a 2000-es évek elején, de nem miatta. Egy huzamban 3-szor került Hawaii-ra, 2000 és 2002 között. Ebben a három évben 12.3 sacket átlagolt.
DT – Corey Simon
2004-ben végre felnőtt a támadókhoz az védőfal, amelybe 2003-ba érkezett Simon. Azonnal kilenc és fél sack-kel mutatkozott be, mely rekord nálunk, amit egy rookie alkotott. 2004-ben még magabiztosabb lett, bár, már jobban figyeltek rá. Sok szakértő szerint ő olyan személye lett a védelemnek, mint TO a támadóknak. Az utolsó láncszem. Sajnos azonnal távozott is, de nálam ez a két év elég volt.
DT – Mike Patterson
Ő vagy Bunkley? Most sem tudom, de megpróbálom megindokolni. Mert jobb párost alkot Cole-lal azon az oldalon, mint Bunkley az aktuális DE-del a másikon (igaz, nehezebb dolga is van Bunkley-nak az állandó változás miatt). De tény, Mike és Trent 100-nál több tackle-t szereztek 2007 óta, mely 1991 óta a legtöbb egy védőfal páros által nálunk.
LB – Stewart Bradley
Egy évet volt csak kezdő, engem mégis meggyőzött. Ebben az évben 151 tackle-je volt, de ami fontosabb, a front seven vezérévé vált. Mind passz, mind futás ellen jó volt, ösztönösen használja ki képességét, fizikális erejét. 2009-ben sérült listára került, így kicsit megbicsaklott karrierje, de már kezd visszatalálni.
LB – Jeremiah Trotter
Az évtized első felének legjobb Sas LB-e, egyértelműen. 2000-ben került ide, 4-szer járt Pro Bowl-on. Bármikor lehetett rá számítani, akár tavaly is, amikor szinte már a nyugdíjból jött vissza játszani, mert a csapat hívta. Amikor pályán van, csapattársai elmondása szerint, mindenki sokkal tisztában tudja, mi a feladata, mit kell tennie, nyugodtabb.
LB – Carlos Emmons
Óriási termete miatt félelmetes volt futás ellen. 1996-ban a hetedik körben a Steelers drafolta, aki 2000-ben került ide, majd 2003-ig a csapat szolgálatában állt, mint erős oldali LB. Hosszú távú szerepe, stabilitása már önmagában elég a legjobb helyezéshez.
CB – Troy Vincent
Igazi shutdown corner volt, aki 2000 és 2003 között mindig járt Hawaii-on jutalom meccsre. Sheldon Brown és Lito Sheppard elé helyeztem őt, talán mert amikor ő jó volt a védelemben, akkor egyébként gyenge volt a védelmünk, míg Sheldon és Lito esetében ez nem teljesen igaz.
CB – Asante Samuel
Nálam kétségtelen. Nem játszott sokat Philly-ben, de azonnal bizonyította, hogy megérte megszerezni. Az egész liga egyik legjobb interception szedője, akinek ugyan van pár bosszantó hibája, mégis óriási érdeme volt, hogy 2008-ban a csapat újra NFC döntőt játszott.
FS – Brian Dawkins
Nincs Eagles-fan, aki ezt kétségbe vonná. A csapat szíve, lelke volt ebben a 10 évben. Mindig akkor tudott egy nagy játékot csinálni, amikor a védelemnek nagyon kellett. Eredményeit felesleges felsorolni, legyen elég annyi, hogy a 2000-es évek egyik legdinamikusabb, leghangosabb játékosa volt. Sajnos a vezetőség butasága miatt távoznia kellett.
SS – Quintin Mikell
Igazi siker sztori az övé. A kezdeti ST remeklése után egyre feljebb csúszott a ranglistán, míg 2007 óta kezd strong safety lett. Magabiztosan látja el feladatát, Dawkins párjaként pedig tündökölt, melynek csúcsa 2009-es Pro Bowl lett.
K – David Akers
Biztos pontja a csapatnak, akinél több FG-t nem értékesített senki még az Eagles történelem során (extra pontot sem), illetve lassan átveszi Dawkins-tól a vezetést a legtöbb pályára lépésben. És még egy indok, 2000 óta senki nem szerzett a ligában annyi pontot, mint ő.
P – Sav Rocca
Nehéz döntés volt, de rá esett választásom. Az indok, övé a legjobb átlag a puntok hosszúságában, ha az olyan játékosokat vesszük, akik legalább 100-szor puntoltak nálunk.
Hát ez lenne az én csapatom, várom a véleményeket, szerintettek mi lehetne más benne?