A Washington elleni mérkőzéssel eljutottunk a szezon negyedéhez, ezért úgy gondoltam írok egy kis összegzést az elmúlt hónap meccseiről, csapat körüli eseményeiről.
2010. szeptember 12.
Philadelphia Eagles - Green Bay Packers 20: 27
Ezt a meccset akár The Serious Injuries Game-nek, azaz A Súlyos Sérülések Mérkőzésének is nevezhetnénk. A Sasoknál először Leonard Weaver térde ficamodott ki, majd, mint később kiderült szalagja is elszakadt, majd Kevin Kolbot vitte földre Clay Matthews sokadszorra, ami közben az irányító agyrázkódást szenvedett. Ezután Ryan Grant sérülése következett a sorban, aki bokatörést szenvedett, majd az Eagles centere a hosszú sérülés után ezen a meccsen visszatérő Jamal Jackson szenvedett könyöksérülést, ezután pedig Stewart Bradleyt érte a Kolbéhoz hasonló agyrázkódás. Közülük Kolb és Bradley kivételével mindenkinek ki kell hagynia a szezon további részét. A félidőben, 13: 3-as hátrányban lévő Philadelphiába (a 2009-ben NFL-be visszatérő) Michael Vick állt be irányítani. Tette ezt hatalmas elszántsággal, önbizalommal, és pontossággal, aminek eredményeként a csapat feljött a Sajtfejüekre, és az utolsó percekig harcban volt a hosszabbítást jelentő Touchdown megszerzéséért. Sajnos ez már nem jött össze, így 27-20-ra a Rogers vezette vendégek győzedelmeskedtek.
Hétfőre kiderült, hogy Kevin Kolbnak és Stewart Bradleynek is ki kell hagynia a következő, Detroit Lions elleni meccset. Eljött tehát a pillanat, amikor Michel Vick újra kezdőként futhat pályára NFL meccsen.
A többi meccs összefoglalójáért katt a továbbra!
2010. szeptember 19.
Detroit Lions – Philadelphia Eagles 32: 35
A Detroitban megrendezett derbin szinte minden Amerikai Football szurkoló rajta tartotta az egyik szemét. Mindenki kíváncsi volt, hogy az állatkínzásért 2 éves börtönbüntetését letöltő, majd a pályára visszatérő Vick, mire lesz képes a Lions ellen, az előző heti remek teljesítménye után.
Vick a Detroit-i drukkereken kívül senkinek nem okozott csalódást. Remek játékkal, 284 yardot és 2 TD-t passzolva, valamint 34 yardot futva, győzelemre vezette az Eaglest. A Lions elleni támadójátékban már sokkal több potenciált lehetett felfedezni, mint a Packers ellen, amikor Kolb irányított. A gyenge Offense fal teljesítmény miatt Vick sokat futós játéka jobban illeszkedett a csapat támadásaiba, így több variációs lehetőséget adva az edzői stábnak.
Másnap a sportsajtóban és a különböző fórumokon is nagy találgatások/viták alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a következő meccsen ki legyen a kezdő irányító. A Remek formát mutató Vick, vagy az időközben teljesen felépülő, ám a Packers elleni első 2 negyedben meglehetősen visszafogott Kolb. A találgatásoknak azután Andy Reid vetett véget, amikor is egy sajtótájékoztató keretében kijelentette, hogy a szezon további részében Vick kap bizalmat a kezdő csapatban. Ez a fejlemény azonban újabb vitákat indított el azzal kapcsolatban, hogy Kolb megérdemelt volna még egy esélyt, vagy teljesen eljátszotta már azt, és véglegesen bebizonyosodott róla, hogy nem képes megfelelően vezetni a csapatot.
2010 szeptember 26.
Jacksonville Jaguars – Philadelphia Eagles 3: 28
Ezen a meccsen nyújtotta a szezonban az eddigi legjobb teljesítményét az Eagles. Ehhez kellett az is, hogy az első negyed végén Vick remek passzából DeSean Jackson egy gyönyörű 61 yardos Touchdownt szerezzen. A gárda ezután már ellenállhatatlanul játszott. A védelem mindössze 3 pontot engedélyezett a David Garrard vezette Jaguars offensenek,. A floridaiak irányítóját 7 esetben is sikerült földre vinni. Ezekből Trevor Laws és Trent Cole is 2-2-t vállalt. Emellett Garrardot sikerült egy Interceptionbe is belehajszolniuk, amit Asante Samuel húzott le az ellenfél 35 yardosán. Ennek köszönhetően, 1 percel később a Vick és Maclin duó összehozott egy újabb, 45 yardos Touchdownt, amely után már 21: 3-ra vezetett az Eagles. Az előnyt azután még egy remekbeszabott Vick futással sikerült növelni, így magabiztos győzelmet aratva a Jaguars ellen.
A csoportellenfelek gyengélkedésének következtében a csapat ekkor az NFC East első helyén állt 2-1-es győzelem – vereség mutatóval.
2010. október 3.
Philadelphia Eagles – Washington Redskins 12: 17
Ez volt az a meccs, ami talán a vasárnapi játéknapon a legtöbb embert érdekelt. Donovan McNabb visszatérése a Lincoln Financial Fieldre.
Ellenfélként!
Hét közben mentek a találgatások, hogy vajon a köztudottan hálátlan amerikai Eagles szurkolótábor hogyan fogadja majd őt a bevonuláskor. Mint ismert McNabb 11 évet töltött el Philadelphiában, ez alatt az Eagles legendájává nőve ki magát. Szinte az összes rekordot ő tartja, az irányítók közül, ám sok szurkolónak ez mégsem volt elég. 11 éve alatt rengeteget szidalmazták, ócsárolták, kritizálták őt annak ellenére, hogy több főcsoportdöntőbe és egy ízben Super Bowlba is vezette csapatát. Az egyetlen hibája a szurkolók szerint csak az volt, hogy nem nyerte azt meg.
Vasárnap aztán eljött a várva várt pillanat. Pár perccel negyed tizenegy előtt bemondták a stadionban:
Washington Redskins Quarterback,
from Syracuse,
Nr. 5.
Donovan McNabb.
Az Eagles szurkolók nagy része pedig, ezt hallva felállt és hatalmas tapssal köszönte meg neki az elmúlt bő évtizedben nyújtott teljesítményt.
A mérkőzést a Redskins kezdhette támadójátékkal, mégpedig remek megmozdulások sorát bemutatva. Az élen Clinton Portis járt ebben, akire az első drive épült. Remek futásokkal meglepve a Philadelphia-i védelmet, haladtak előre a pályán, aminek egy megérdemelt Touchdown lett az eredménye. Ezt követően Michael Vick vehette kezébe az irányítást, de az első 2 Driveból nem sikerült pontot elérni, miközben a McNabb és Portis vezette Washington O# újabb TD-re volt képes. Vick harmadik pályára lépésénél a szurkolók kezdhettek reménykedni, hogy a Sasoknak is sikerül végre egy célt elérni, de az irányító remek és egyben önfeláldozó futásának eredménye csupán 3 pont és két törött borda lett. Ez a tény, ha nem is megpecsételte, de meglehetősen nagymértékben visszavetette az Eagles támadójátékát. Viszont Kevin Kolb számára ismét eljött a bizonyítás lehetősége. Sajnálatos módon azonban megint nem tudott élni vele. Az első félidőben nyújtott gyenge támadó és védőjáték következményeként a Rézbőrüek 17: 0-s vezetésre tettek szert. A második félidőre a D# jelentős javuláson ment keresztül, de a támadójáték továbbra is gyengélkedett. Aztán a negyedik negyed végén eljött a pillanat. Kevin Kolb végre Touchdown passzt adott!! Ekkor már csak 3 perc 31 másodperc volt hátra a mérkőzésből és McNabb újabb rohamra készülődött. Ezúttal azonban, (mint ahogy a második félidőben mindig) az Eagles védelem megállította őt, és így Kolbnak maradt 1 teljes perce, arra, hogy végig vigye a pályán a labdát, és TD-t érjen el a csapat. Ez, egy kis híján történelmi elkapással sikerülhetett is volna, de az utolsó másodpercben elindított Hail Mary passzt Jason Avant a célterület felett a levegőben elejtette, amit aztán a Washington CB-je DeAngelo Hall kapott el, ezzel Interceptiont elérve. Az Eagles tehát kikapott a McNabb vezette csoport riválistól, és 2-2-vel áll az NFC Eastben.
A mérkőzés hozadéka még, hogy LeSean McCoy, Vickhez hasonlóan szintén bordasérülést, egészen pontosan törést szenvedett a 2. negyedben, de remek teljesítményt nyújtva végig a pályán tudott maradni. Sajnos a következő 49-er elleni fontos összecsapáson nagy valószínűséggel mindketten hiányozni fognak a csapatból.
Temesvári Zsolt (Shawn84)