Savario Rocca, P
Ma is jelentkezem játékos portréval, ma egy olyan játékost mutatok be, aki szinte minden meccsen pályára lép, de mindenki annak örülne (valószínűleg ő is), ha nem is kellene játékhoz jutni. Ő Savario Rocca, a csapat puntere.
Savario Giovanni Rocca 1973. november 20.-án született Melbourne-ben, Ausztráliában (ő a legidősebb játékos a keretben, a maga 36 évével). A kenguruk földjéről köztudott, hogy bevándorlók lakják, így nem meglepő, hogy Sav szülei sem auszik, hanem olaszok. Bár ez a nevéből is kitalálható. Nagyon korán kezdett sportolni, így ifjúsági bajnokságot is hamar nyert. Már csak az a kérdés, miben is? Atletizált Savario, súlylökésben és diszkoszvetésben volt a legeredményesebb. Valószínűleg mégsem volt annyira vonzó számára ez a sportág, inkább az ausztrál focit választotta, ott is Reservoir-Lakeside Football Clubot. De ne szaladjunk ennyire előre, először ismerkedjünk meg az Aussie Rules focival, mert gondolom, nem sokan tudjátok mi is a lényege.
A footy (így nevezik a szigetkontinensen) jelenleg a legnépszerűbb sportág Ausztráliában. Két csapat játssza (egy csapatból egyszerre 18-an vannak pályán, és 4-et lehet cserélni egy meccsen) négy 20 perces negyeden keresztül egy ovális (engem először egy amerikai foci labdára emlékeztetett) pályán, melynek két végén, ha úgy tetszik, csúcsában négy pózna van egymás mellé leszúrva, egymástól hat és fél méterre. Ezek közül a középső kettő kissé magasabb, mint a szélsők. A játék célja: több pontot szerezni a mérkőzés végéig, mint az ellenfél. Pontot szerezni lehet, ha valaki a két középső rúd közé rúgja a labdát (goal post), vagy pedig az egyik szélső és a mellett lévő magasabb pózna közé (behind post). Előbbi esetben goal-t szerez, mely 6 pontot ér (ez akkor érvényes, ha nem ért bele más, ellenfél játékos, ha igen, akkor az csak rushed behind, mindjárt írom az mit jelent), utóbbi esetben behind-ot, mely 1 pontot ér. Ha esetleg valaki a goal post rúdjait találja el, az behind-nak számít, tehát egy pontot szerez. Öngólt ugyanúgy lehet szerezni, mint a labdarúgásban, de itt ezt néha szándékosan alkalmazzák a játékosok, olyankor, ha nagyon beszorítják őket, és inkább úgy döntenek, hogy rúgnak egy behind öngólt (neve rushed behind) 1 pontért, mint az ellenfél szerezzen esetleg egy gólt. Szokták mondani, hogy a footie minden sportból egy kicsi, ezt támasztja alá a lépéshiba is, mely szerint a labdás játékosnak 15 méterenként le kell pattintania vagy bele kell rúgnia a játékszerbe (persze, általában csak úgy szabadon nem tudja magát szöktetni senki, hogy 20-25 méteres szöktetést elérjen :D). Lépéshiba esetén szabadrúgással jön az ellenfél csapata. Ezen kívül tilos dobni is a labdát, vagy nyitott tenyérrel ütni kell, vagy öklözni, vagy természetesen rúgni. Labdát szerezni általában szereléssel szoktak, mely annyit tesz, hogy izomból földre viszik az ellenfél játékosát. Persze, ezt elkerülendő, mindenki próbál gyorsan, de pontosan szabadulni a bogyótól. Elvileg akkor szabályos egy szerelés, ha az az ellenfél törzsére irányul, nem lejjebb, nem feljebb, de a bírók a játék hevében néha ezért nem fújnak. Persze, labda nélkül sem kell hátradőlni, és örülni, hogy nem bánthatnak, mert szabad mind támadó, mind védő blokkokat osztogatni. Ne felejtsük el megemlíteni, hogy védőfelszerelés, na, az nincs. Van les szabály is, mely azt jelenti, hogy egyszerre egy csapatból maximum négyen tartózkodhatnak centre bounce (pálya közepén lévő négyzet) nevű területen. Van egy nagyon érdekes szabály még, a mark, mely azt jelenti, hogy valaki felbombázza lábbal felszabadítás céljából a lasztit, melyet többen is meg szeretnének szerezni, általában úgy, hogy az ellenfélről, vagy saját csapattársáról rugaszkodnak el (igen, rálépnek hátukra, vállukra, hasukba, ahova tudnak), majd levegőben elkapják. Ha ez összejön, az a mark. Aki megcsinálja, az szabadrúgással jön. A szabadrúgás úgy néz ki, hogy szabadon hozhatják játékba a labdát. Marknak nevezik azt is, mikor egy 15 méternél messzebbről jövő passzt szerez meg így, de ilyenkor eldöntheti, hogy megáll és szabadrúgással jön, vagy azonnal tovább halad. De most lássunk egy pár szép marks-ot.
Tilos ezen kívül még a labdát tartogatni, ha földre vitték a játékost, ilyenkor valamilyen szabályos megoldással tovább kell passzolni, dobni ekkor sem lehet. Ehhez kapcsólodik a következő szabály is: ha valakinek lenne módja passzolni, de inkább megindul, és szerelik, akkor mindenképpen az ellenfélé lesz a labda, függetlenül attól, hogy a szerelés alatt tovább tudja-e passzolni. A meccset a bíró indítja, úgy hogy a pálya közepén földhöz vágja a labdát, és lehet érte ugrálni, lökdösődni. Érdekes dolog, hogy nincs kiállítás, így tényleg bármilyen durván lehet játszani (maximum útólag kap eltiltást az elkövető, de szerintem ez nem fogja vigasztalni azt, akit kórházba jutatott). A játékot rögbi labdával játszák. Ha esetleg valakinek megtetszett, nézzen youtube-on, stream-en vagy néha Eurosport 2 ad meccset. A szezon úgyis márciustól augusztusig tart, és látványos, nem ritka hogy háromjegyű eredményt ér el valaki. (Én mostantól választok valami csapatot, megtetszett, de nagyon :D).
Na, de vissza Rocca-hoz, ő is ezt a sportot választotta, és minden tiszteletem az övé, nem csodálnám, ha felszerelés nélkül is felmerne jönni puntolni egy Eagles meccsen. Ott tartottunk, hogy kipróbálta magát egy kisebb csapatnál, egy alacsonyabb ligába, melyben rövid időn belül felfedezték góllövő képességét, és a Collingwood gárdája 1991-ben ledraftolta, igazából megszerezte, mert nem kellt el a nemzeti drafton. (Itt a draft is mást jelent, nem csak újoncokat lehet draftolni, hanem csapat nélküli játékosokat is.) A Collingwood már AFL csapat, azaz első osztályú, eddig egyszer nyerték meg 26 év alatt az AFL-t (1990.-ben). A támadók közé került, azaz általában csak az ellenfél térfelén tartózkodott, igaz ott hátrébb, mert óriási erővel tudta meglőni a labdákat. 1992-ben mutatkozott be, de igazából kulcsjátékos ’93-ban lett, amikor is az első három héten 10 gólt rúgott, a szezon végére 73-ig jutott (egy szezon 22 fordulós). Év végén esélyes volt az AFL Rising Star címre, melyet minden évben a legjobb fiatal játékos kap meg. Következő évében 49 gólt szerzett, de ez az év inkább a 60(!) méteres góljáról maradt emlékezetes a Magpies szurkolóinak. Majd jött 1995, és élete legjobb évét futotta az AFL-ben, 100 gólig jutott, ezen kívül volt 93 egy pontosa is, pedig csak 21 meccsen játszott. Az év végén el is nyerte a Copeland kupát, melyet a csapat legjobbja kap meg minden évben. A következő 3 évben sem játszott rosszul, sorrendben 66, 76, 68 gólt szerzett. 1997-es 68 góljával pedig második lett a Coleman Medal díjra esélyesek között, ezt minden év aktuális gólkirálya kapja meg. (Amúgy érdekes megfigyelni a linken, hogy milyen szórás van egy-egy év között.) Sajnos a következő két éve nem sikerült olyan jól, mindössze 60 gólig jutott, ezzel úgy döntött eljött a váltás ideje. Több mint 150 meccs és több mint 500 gól a termése 8 éves Collingwood-i pályafutásának, valamint 7 csapaton belüli gólkirályi cím (’93, ’94, ’95, ’96, ’97, ’98, ’99), mely 8 év alatt nem rossz. :D
Döntésével ő is választható lett a 2000-es AFL Drafton, ahol is második körben, összességében a 30. választással a North Melbourne Kangaroos választotta ki. A Kenguruk tízszeres bajnokok voltak már akkor is (ez azóta sem változott). Stabil kezdő helye volt a csapatbál, 2001-es bemutatkozása annyira jól sikerült, hogy ő szerezte a csapatból a legtöbb gólt (48-at), de ezt megismételte 2002-ben és 2004-ben is (50 illetve 49 góllal). 2005-ben átlépte 250 pályára lépés számát, illetve már több mint 700 gólja volt. 2006-os szezonja során azonban gondok merültek fel, összevitatkozott egy rossz meccs után edzőjével (77 ponttal kaptak ki a Collingwood-tól és őt tette felelősé az edző a kevés pontért, holott csapata egyik legjobbja volt). Ezek után 3 meccsen csak csere volt, majd visszatérése után azonnal 7 gólt rúgott, de két hét múlva lesérült. Ebben a szezonban így csak 6 meccsen lépett pályára, ahol 4,83-as gólátlagot produkált. A szezon során bejelentette az AFL-től a visszavonulását, miután megtudta, hogy az NFL-ben ilyen lábbal lenne keresnivalója. Ezt úgy tudta meg, hogy egyik meccsének összefoglalója eljutott pár NFL scout-hoz, akik azonnal írni is kezdtek róla, és kiderült, van potenciál benne egy rúgó vagy punter szerepre. Ő azonnal neki állt edzeni, de közben még hátra volt pár meccs. Legutolsó mérkőzését volt klubja ellen játszották, ahol 3 gólt szerzett, valamint elérte a 100. meccsét kenguru mezben is. 4 nappal később már egy repülőgépen ült, mely az Egyesült Államok felé tartott. Az AFL-ben összesen 257 mérkőzésen lépett pályára, 748 gólt szerzett ezeken. Időben kicsit később történt, de itt kell megemlíteni, 2007 júniusában beválasztották a 20. század AFL (korábban VFL) olasz csapatába.
Elsőként a Buffalo Bills csapatának edzésén, illetve Mini Camp-jén tűnt fel, mint szabadügynök, de nem sikerült meggyőznie a vezetőségét, nem hívták be a TC keretbe sem. Ezek után Darren Bennet-tel készült a punter sorsra, Darren korábban szintén punter volt az NFL-ben, aki ugyancsak az AFL-ből érkezett. Később Savario csak úgy beszélt erről az időszakról, hogy rengeteget tanult, mert hiába volt erős lába, nem tudta 30 yardnál messzebb rúgni néha a labdát, míg meg nem tanulta a technikát, illetve a helyes felszerelés kiválasztásában is segített neki Darren. Már-már úgy nézett ki, hogy a kanadai ligában próbálkozik, amikor érkezett az ügynöke hívása, hogy az Eagles csapata szeretettel várja a traning camp-be. Az ok, a korábbi sas punter Dirk Johnson-nal fenntartásai voltak már a vezetőségnek. Az egész TC-et és preseason-t két punterrel teljesítette az Eagles, hogy szeptember elejére eldönthessék, ki fog felkerülni az 53-as rosterre. Savario először augusztus 13.-án, a Ravens elleni első előszezon meccsen lépett pályára a második félidőben. Első puntja nem sikerült valami fényesre, mindössze 33 yardos lett, másodszorra már 45 yardot sikerült előre rúgnia, harmadszorra 56 yardost puntolt, de egy büntetés miatt ezt megismételték az Eagles 4-eséről. Ekkor történt az első eset, mely után többen megismerték, először is elrúgta a labdát 65 yardra, majd elindult leütközni a visszahordót. Futott, közben oldalról érkezett Antwan Barnes (jelenleg is Ravens LB), aki akkorát fejelt Rocca sisakján, hogy az szépen lerepült (de dicséretet érdemel az érkező Eagles játékos, aki azonnal Barnes-t a földre lökte). Repült a sárga zászló is, de nem lett büntetés ekkor még. De a meccs után az NFL 12.500 $ büntette Antwan-t. A meccshez tartozik még egy 50 yardos Rocca punt is. És íme, a sisakos eset, címe egyszerűen: Welcome to the NFL!
Második meccsen már holderként is ki lett próbálva, illetve már az első félidőben kapott lehetőséget, mely az utolsó meccsig így maradt. A punter pozíciót szinte biztos volt, hogy elnyerte, a holder szerep azonban kétségessé vált, miután a 4. preseason meccsen a Jets ellen előbb nem kapta el a snapet (igaz a fumble-t összeszedte, sőt passzolni is megpróbált), illetve egyszer rosszul helyezte le Akers elé a labdát. Végül a munka gyümölcse beérett, és Johnson cutolva lett, míg Sav bekerült az 53-as keretbe. Ezzel ő lett a legidősebb Rookie a Nemzeti Futball Liga történelmében a maga 33 évével, ez azóta is rekord. A 6-os mezszámot kapta. A szezon során 42 yardos átlaggal puntolt, 73 kisérletből 24-et az ellenfél 20 yardosán belülre rúgott, illetve 7 touchback-je lett csak. Ezen kívűl átadta Jeff Feagles korábbi philadelphiai rekordját a múltnak a Vikes elleni meccsen, amikor ugyanis 52,8-as átlaggal puntolt. Ebből a legfontosabb a meccs vége előtt 15 másodperccel rúgott 65 yardos punt volt, mellyel a Vikesnek a saját 9-eséről kellett volna TD-t szereznie. Következő évben sem szerepelt rosszul, főleg az első hónap során volt jó, ekkor ő lett a hónap special teams játékosa az egész ligában, ekkor ugyanis 4 meccsen 18 puntja volt, 44,1 yardos átlaggal és 7 ment a 20 yardoson belülre, illetve egyetlenegy touchback-je volt csak. Az évet végül 43,3-as átlaggal zárta, 77 puntjából 24 szállt a 20-ason belülre, és már csak 4 TB-je volt. Érdekesség, hogy 3-szor ő probálkozott a kezdőrúgással is, átlagban 59,3 yardos kick offokat rúgott, valamint volt egy szerelése a Giants ellen.
Tavalyi évben is tartotta a szintjét, 76 punt, 42,4-es átlag, 26 a red zone-ba, 4 tuchback, illetve 2 tackle. Az év végén az átlagának visszaesése miatt felmerült esetleges lecserélése, de valószínűleg ez nem fog bekövetkezni, ugyanakkor beszédes, hogy az OTA kezdete előtt 3 punter is bőrosteren volt, igaz már csak ketten vannak (Rocca és Ken Parrish). Valószínűleg ő is érezte, hogy nem ez volt élete éve, mert elég gyorsan (április 22.-én) aláírta a tenderét, mely a lehető legalacsonyabb volt. Tehát egy évet hosszabbított 1,1 millió dollárért. Eddigi egyéni rekordja: 2007-ben a Cowboys ellen 5 puntot is a red zone-ba küldött, ez egyébként csapatrekord is.
Savario a szezon alatt Mt. Laurel-ben (New Jersey állam) él családjával, de amikor teheti, így az off-season során hazautazik, feleségévez Rose-zal és két fiával, Matthew-val és Lucas-val Prestonba, Auszráliába. Ilyenkor élelmezési szakértőként dolgozik, de korábban a ’90-es évek közepén még masszőrként is dolgozott, egyszer pedig motorbolt eladójaként. Érdekesség, hogy 2005-ben gyorshajtásért megbüntették, ugyanis jelen volt kisebbik fia születésénél, de utána pedig meccse volt, ahova sietnie kellett. Szerencséjére a rendőrök Kangaroos szurkolók voltak, és ők vitték szirénázva a stadionba. Savarionak van egy testvére, aki 4 évvel fiatalabb nála, Anthony. Anthony-nak jelenleg tervei között szerepel, hogy kövesse Sav példáját és punter legyen belőle. Hobbija a horgászat és a vadászat.
Források: Sport Géza, wikipedia, PE