Week 2 at Atlanta

 

Ha pedig ez nem lenne elég, akkor olyan párharcokat láthatunk, mint Asante Samuel vs. Roddy White, Nnamdi Asomugha vs. Julio Jones többek között. Ráadásul a találkozó végső győztese könnyen lehet, hogy a siker miatt léphet esetleg a rájátszásban hazai környezetben pályára, pont a vesztes ellen.

 

Kevesebb, mint egy év telt el a két csapat legutóbbi összecsapása óta. Akkor egy nagyon kemény kezdésnek köszönhetően a vártnál simábban nyertünk az Atlanta ellen, Kevin Kolbbal a kezdőben (Vick sérült volt). Kolb és az Eagles lehengerlő volt, az irányító 326 passzolt yardig és 3 TD-ig jutott, 133.6 lett az irányító ratingje, majd pár nap múlva meg is választották a forduló támadó játékosának az NFC-ben. Kicsit a számok mögé nézve arra emlékezhetünk leginkább, hogy az első 3 drive-unk 3 touchdownnal végződött (DeSean Jackson futott, DeSean Jackson elkapott, Jeremy Maclin elkapott hat pontos), így kevesebb, mint 8 perc után 21-0 állt az eredményjelzőn. A Falcons azonban éledezett, előbb Tony Gonzalez, majd Matt Bryant révén zárkóztak, de Maclin egy 83 yardos elkapott TD után bebiztosította a győzelmet. Jeremy, köszönhetően ennek a játéknak is, élete találkozóját játszotta, 7 elkapásból 159 yardig jutott. Kiemelkedő volt még Trent Cole, aki egy sackje mellé 3 negatív yardos szerelést is összehozott, illetve az egyikből fumble is lett.

 

Egyébként a két csapat összesen 29 alkalommal találkozott eddig, mi 17-szer, a Falcons 11-szer örülhetett, egyszer pedig döntetlen eredmény született. A Falcons otthonában is mi állunk jobban, igaz kisebb mértékben, 8-6 ide az örök mérleg. Ebből a 9 mérkőzésből 7-et rendeztek a Georgia Dome-ban, amiből 4-et a Sólymok, 3-at mi nyertünk. Rájátszásban eddig 3 alkalommal futott össze a két csapat egymással, 2-1 nekünk a mérleg. Érdekes, hogy mindkettő győzelmünk alkalmával Vick volt az irányítójuk. Sokan emlegetik, hogy kissé mumus vagyunk az atlantai csapatnak. Ilyenkor az elmúlt évekre hivatkoznak, ugyanis Andy Reid vezetése alatt 8-1 nekünk a mérleg, amiből a legutóbbi 4 találkozót mi hoztuk el. Reid a Falcons edzője, Smith ellen eddig háromszor játszott, értelemszerűen az előzőek alapján, háromszor nyert is.

„Kis” kuriózumot adhat a meccsnek, hogy főidős találkozó lesz. Ilyen alkalmakkor 49-35 a mérlegünk, az NBC csatornán pedig 5-9 (Ők adják a találkozót majd). Az Atlanta ellen országos TV által közvetített meccsen hatszor játszottunk (egyszer rájátszásban), négyszer mi, kétszer ők nyertek.

 

Annak ellenére, hogy a mutatott játék elég gyenge volt a Rams ellen, a Vick vezette támadósor elég eredményesen játszott. Ez köszönhető főleg a futásoknak, összesen 237 megtett yardot nem nagyon kell magyarázni. Vick ugyan 187 passzolt yardig jutott csak, de ebből DeSean leszedett 102 yardnyit, látható, nagyon motivált Jackson, szeretné a nagy pénzt, és a holdout ellenére is meg van az összhang Mikekal. Persze, csak pár név lett említve, a támadósor arzenáljában még elég sokan várnak: Maclin, Steve Smith, Avant, Celek, Ronnie Brown. Azonnal meg is kell jegyeznünk, hogy a támadófal ugyan néhol elég érdekes teljesítményt hozott, a felforgatottság ellenére is biztató. Mint például az is, hogy idegen környezetben, domeban sem csináltak false startot. Az összeszokottság pedig várhatólag javulni fog minél előbb. Ebbe azonban a Falcons védelem is bele akar szólni, annak ellenére, hogy az első héten a várakozások alatt teljesítettek a Bears ellen. Jay Cutler, a Medvék irányítója 300 yard fölé jutott, hat legalább 20 yardos átadást is kiosztott (kettő passza egyenesen több mint 50 yardos lett). A Sólyom védelem dolgát nehezíti még, hogy könnyen az oldalvonal mellől nézheti majd csak a találkozót a kezdő DT páros. Corey Peters az első fordulóban sem tudott játszani, Jonathan Babineaux pedig előre láthatólag egy hónap kényszerpihenőre számíthat. Ez főleg McCoy-nak lehet segítség, ugyanis passzolni nehéz lesz a fenti számok ellenére is, a két DE nagyon valószínű, hogy terrorizálni fogja Vicket, emellett a két CB sem kutyaütő. (Ray Edwards és John Abraham a két DE, Dunta Robinson és Brent Grimes a két corner.)

 

Ha a statisztikákra nézünk, még jó érzés lehet olvasni azt is, hogy 2008 óta a második legtöbb nagy passz játék a mi csapatunkhoz fűződik, tehát Vick könnyen Cutler nyomdokába léphet, ez ugyanis a Rams ellen is jól ment (7 big play összesen). Fentebb utaltam, hogy pazar volt a futójátékunk, náluk vannak e megállításához szükséges fontos hiányzók, de konkrétabb adataim is vannak: McCoy egy hét után a liga második legjobb futója (122 yarddal, csak Darren McFadden jobb), illetve a liga legjobb futásátlaga a miénk (31 futásból 237 yarddal ez annyira nem is kétséges). Jó előjel az is, hogy McCoy-nak fedett pályán nagyon megy, 8.3-as átlaggal fut ilyen környezetben. Tavaly elég szomorú volt néha a helyzet a 3. down szituációk megoldásában, sikerült itt is fejlődni, Rams ellen 66.7%-ban megoldottuk ezeket, csak a Packers volt ugyanilyen jó, mindenki más gyengébb. Ha pedig a futásokat nem nézzük ezekben a helyzetekben, csak Vick teljesítményét, akkor 8-ból 7 jó passz 70 yardért és egy touchdownért és 142.7-es irányító mutató (ennél csak Brees és Kolb volt jó – igen, KOLB). Valamint hangsúlyozom még egyszer, elég tehetséges játékosok mutattak egyelőre keveset, akiktől várhatunk még nagy meccseket (Maclin pl.).

 

Ha a meccsről Vick jutott eszembe, akkor most Matt Ryan Julio Jones. Igen, az első éves elkapó, akiért áprilisban az Atlanta a fél jövőjét odaadta, csak hogy nyerjenek a jövő előtt egy bajnoki címet. Jones igen tehetséges elkapó, akinek a párja ráadásul Roddy White tavaly nagyot robbant. A két nagyszerű játékosnak pedig irányítója is van, Matt Ryan személyében. Ha pedig ez kevés feladat egy védelemnek, akkor Michael Turner, futót is bemutatom. Bár azért rögtön meg is jegyzem, szerintem kissé túlértékelt játékos. Oké, tavaly liga első felébe tartoztak futott yardban, de yard/futás átlagban csak a liga végébe, ergo elég sokat futnak, néhol eredménytelenebbül is. Bár valószínűleg ezért is áldoztak még egy jó elkapóra, nem volt elég White és a TE, Tony Gonzalez. Az a Gonzalez, aki tavaly is TD-t szerzett ellenünk, és most is tartok tőle, jobban, mint a két elkapótól. Köszönhetően, hogy hagyományosan sz*rok vagyunk TE ellen. Őket egészíti ki Harry Douglas, slot elkapó. Az egész gépezet működését pedig egy összeszokott támadófal biztosítja, akik még egyszer nem fognak úgy játszani, mint tették múlt hétvégén. Most, hogy kellően fényeztem őket, megteszem ezt a védelmünkkel is. J Ha nem is hoz a támadófal olyan teljesítményt, mint Chicagóban, akkor is várhatólag fognak szenvedni. A Macik ugyanis 5 sacket értek el, pont annyit, mint mi a Rams ellen. Ha pedig ezt a nyomást átültetjük vasárnap estére, akkor Ryan hosszú éjszaka elé néz. Ebben pedig segíthet még a védőfalnak a secondary is, ugyanis nem lesz egyszerű üres embert találni, hiába a nagy nevek náluk, Asante Samuel és Nnamdi Asomugha sem cseng rosszul nálunk. A futás elleni védelemtől pedig várható a fejlődés, csak nem kezdünk olyan rosszul, mint a Rams ellen. Védelmi statisztikát nagyon még nem emelnék ki, a sackeket mondtam már, Washburn felállása eddig bevállik. Amit kiemelnék, az a 3. down védelem. Tavaly nagyon rosszak voltunk itt, jelenleg a liga 5. legjobbja vagyunk e műfajban, 17%-ban csinálták csak meg a first downt ellenünk a Kosok első héten.

 

Egyrészt fontos párharc lesz, mivel D-Jax volt az első héten a legjobb elkapónk, új szerződésért játszik, Vick nagyon érzi őt, tehát a passzai jelentős része repülhet arra. Másrészt van pikantéria is, tavaly Robinson ütközte le, szabályosan Jacksont, ami után agyrázkódás miatt pár hetes pihenőre kényszerült a gyors lábú elkapónk. Tegyük hozzá azt is, tavaly D-Jax addigra már egy futott és elkapott TD-t is bemutatott.

Clabo tavaly Pro Bowl meghívót érő játékot nyújtott, nyáron szabadügynök mivoltja ellenére is maradt csapatánál. Futásblokkolásban kiváló falember Clabo, passzblokkolásban pedig folyamatosan fejlődik. Most kap egy kemény felmérőt, Washburn szereti kihasználni amúgy is a baloldali DE-eket jobban, mint az átlag D-Line edző, emellett pedig sok szakértő szerint fog arra menni több blitz is, illetve rotálva lesz a két említett úriember, végig frissen tudják rohamozni őt. Az első meccsen mindketten jók voltak, Babin 2 sack, Parker pedig 55 yardos fumble return touchdown.

 

Mike Vick. Kell részletezni? Nem hiszem, de megteszem röviden. 2001 és 2006 között az Atlanta sztárja volt, 67 meccsen kezdett a korábbi 1/1-es. Vezetése alatt 38-szor nyertek, 53.8%-ban passzolt pontosan összesen 11298 yardért és 71 TD-ért. Lábbal 3859 yardot ért el 527 futásból, ezekből 21 TD született. Több rekord is tartozik nevéhez. Chas Henry, az újonc punter kicsit haza látogat, Georgia államban született. Bobby April, jelenlegi speciális egység koordinátorunk is ismeri az Atlanta csapat, 1991 és 1993 között ott töltötte be ugyanezt a szerepkört, illetve a TE játékért is ő felelt. A túloldal ST edzője is kötődik kicsit másik csapathoz, városához, Keith Armstrong 1987-ben a Temple iskolánál kezdte edzői pályáját. Korábbi csapattársak is akadnak: Justin Blalock (G) védte 2006-ban a Texas Longhorns színeiben Youngot, amikor BCS nagydöntőt nyertek. Spencer Adkins (OLB) Dixon csapattársa volt Miamiban, Colt Anderson pedig Kroy Bierrmannel (DE) futballozott együtt a Montanaban. Thomas DeCoud (S) egy időben járt a California egyetemre DeSean Jacksonnal, míg William Moore (S) Jeremy Maclin csapattársa volt a Missouri Tigers mezében.

 

White az elmúlt 4 év során folyamatosan fejlődik, pedig már 2007-ben is 1202 yardig jutott. Nincs elkapó, aki ebben a 4 esztendőben több yardig jutott volna, mint ő (5158 yard az ő mérlege). Pedig nem indult egyszerűen a profi lét a korábbi elsőkörösnek, páran már bustnak tartották, hiszen első 2 éve alatt 59 elkapásig jutott csak. Tavaly pedig már a legtöbbször célba vett elkapó volt (175 passz ment felé), el is ért 115 elkapást és 1389 yardot, járt is az All-Pro titulus. Idén sem nagyon vett vissza, 8 elkapással kezdett a Bears ellen, Asante Samuel számára igazi kihívás lesz várhatólag.

 

Nem fiatal, sebessége is már kissé kopottas, de fantasztikus játékos, aki az elmúlt 6 évben négyszer is kétszámjegyű sackkel zárt. Háromszoros All-Pro (2001, 2008, 2010), rengeteg rutinnal, trükkel a tarsolyában, nem fogok meglepődni, amikor Vick menekül előle. Ja, és ő is bekezdett, 2 sack csak a Macik ellen.

 

Sok újat nem tudok figyelmetekbe ajánlani, ezért csak tömören. DeSean Jacksonnak 119 punt után visszahordott yard szükséges a házi rangsorban a 2. helyhez. De 100 yardos meccset is hozhatna (szeptemberben ez nagyon megy neki, 11-szer lépett a hónapban karrierje során pályára, hétszer 100 elkapott yard felett zárt), akkor holtversenyben a hetedik helyen állna e műfajban Ben Hawkins és Harold Jackson társaként házi ranglistánkon 13 meccsel. Még mindig D-Jax: ha netán visszahordana és futna is egy TD-t (de bármelyiket bármikor az évben), akkor ő lenne az első játékos, aki 4 év alatt sorozatban legalább 1 elkapott, 1 futott és 1 visszahordott TD-t összehoz. Mike Vick is beállíthat egy nagy rekordot szerencsés esetben, 200 futott yardnyira van Randall Cunninghamtől a liga történelme során, irányító által futott yardokban. Amit azonban könnyebben elérhet, az a 15000 passzolt yard, ugyanis 204 szükséges már csak neki. Juqua Parker pedig másfél sackre van Mike Mamulától, a házi ranglista 13. helyezettétől. Egy érdekes dolog is bekövetkezik, remélem, 1949 óta nem kezdtük az évet 2-0-lal úgy, hogy első két meccsünk idegenben lett volna. Egyébként sem a jó rajtok a jellemzők ránk, 2004 óta nem sikerült hibátlan első két hetet hozni.