Ez a holtszezon sem volt éppen eseménytelen a csapat háza táján, sőt a változások már az alapszakasz vége előtt elkezdődtek Chip Kelly elküldésével. Ezzel ismét új korszak kezdődött a csapatnál, vagy inkább ismét egy régi korszak kezdődött újra, hiszen a korábbi GM Howie Roseman visszanyerte hatalmát, bár ezúttal névleg más posztot tölt be. Az új főedző pedig az a Doug Pederson lett, aki 1999-ben még Andy Reid alatt szolgált irányítóként, majd 2009-től az edzői stábban dolgozott, 2011-től Qb edzőként. 2013-ban ismét követte Reidet, ezúttal Kansasbe, ahol támadó koordinátor lett. Tehát a tulajdonos Jeffrey Lurie itt is egy ismerős archoz nyúlt vissza. Azonban Pedersonnak ezúttal már Big Red nélkül kell bizonyítania.
A holnap hajnalban induló draft szempontjából a holtszezon egyik kulcs lépése a teljesítményéhez képest túlfizetett Byron Maxwell és a sokat sérült Kiko Alonso elcserélése volt a Miami Dolphinshoz. A csere keretében a két csapat helyet cserélt az első körben, így a 13. választásról a 8.-ra léptünk előre. Ezzel azonban még nem elégedtek meg Rosemanék. Először arról jöttek hírek, hogy az 1/1-es választási jogért akar cserélni a csapat a Titans-szel. Azonban az ár végül túl magas lehetett, mert ajánlatukat visszavonták, mielőtt a Rams és a Titans megegyezett volna az 1. választási jogról. Ezután az 1/2-t áruló Browns-szal pörögtek fel a tárgyalások, és végül sikerült megegyezni a clevelandi vezetéssel. Így a hajnali draft első körében a 2. helyen fog választani a csapat. Ez pedig nem mást jelent, mint Donovan McNabb óta először egy igazi franchise Qb kiválasztásával kísérletezik a csapat. A draft két legmagasabbra sorolt irányítója a Jared Goff a California Egyetemről és Carson Wentz a North Dakota State-ről. Bár jelenleg még nem nem száz százalék, hogy a Los Angelesbe költözködő Kosok a szintén californiai irányítót fogják választani az 1/1-en, de a hírek szerint nagy az esély erre. Rosemanék már nagy valószínűséggel tudják kit fog húzni a Rams, enélkül nem valószínű, hogy felcseréltek volna a második helyre. Ráadásul már régóta lehet hallani, hogy Doug Pederson nagy jövőt lát Wentzben. Így ismerkedjünk meg azzal a játékossal, aki így vagy úgy, de valószínűleg meg fogja határozni a csapat következő éveit.
Carson Wentz
Egyetem: North Dakota State (Fargo, Észak-Dakota)
Méretek: 6-5, 237
Születési idő: 1992.12.30.
Észak-Dakota Állam fővárosában, Bismarck-ban született és nevelkedett. Észak-Dakota neve valószínűleg nem sokat mond az átlag magyarországi olvasónak, de még amerikai mércével is kissé kieső, Isten háta mögötti térségnek számít a kanadai határ mellett fekvő állam, amelynek két Magyarországnyi területén alig háromnegyedmillió ember él. Az USA egyik legvallásosabb területe, ahol az emberek nagy része a konzervatív, régi amerikai értékeket vallja. Az állam lakosságának döntő többsége észak-európai, főként német és norvég felmenőkkel rendelkezik, ami így lehetett Wentz család esetében is, a családnévből ítélve.
Édesapja Doug Wentz is futballozott az egyetemen, linebackerként játszott. Carson a helyi Century középiskolába járt, ahol több sportban is jeleskedett: a futball mellett a baseball és a kosárlabda csapatban is szerepelt. Gyermekkorában a Minnesota Vikingsnak szurkolt, de kedvenc játékosa Brett Favre volt, amiből látszik, hogy ekkor még nem vette túl komolyan a futballt (bár pár évvel később mégis igaza lett, és szurkolhatott egyidőben 
mindkettőnek). Mindig irányítóként szeretett volna játszani, de elsőévesként nem számított elég magasnak a maga 5’8 (172 cm)-es termetével, így először cornerbackként használták. Eleinte úgy tűnt, hogy a baseball lesz számára az elsődleges, és követni fogja bátyját Zachet, aki a középiskola után az NDSU baseball csapatának egyik alapembere volt már elsőévesként. Azonban Carsonnak első középiskolai évében megsérült a karja, így pitcherként a baseball szezon számára véget ért, ekkor kezdett a futball felé fordulni. Másodévesként sem javult a sérülése és folyamatos fájdalommal játszott, ami már a sport karrierjét kezdte veszélyeztetni. Így végül másodéve után abba kellett hagynia a pitcherkedést, annak érdekében, hogy gyógyuljon és irányítóként is legyen még jövője. Közben ugyanis a kis Carson szépen felcseperedett, harmadévesként már 6’3 (190 cm) magas volt, végzősként pedig 6’5 (195 cm), így a magasság már nem lehetett akadály. Annál inkább a makacs sérülése, amelynek gyógyulnia kellett, így harmadévesként nem jöhetett szóba, hogy futball labdát hajigáljon. Viszont nem maradt ki a csapatból, elkapóként, linebackerként és safetyként is pályára lépett. Végzősként végre megkapta a gyeplőt, és irányítóként vezethette a csapatot. Nem is vallottak szégyent, mivel a Century megnyerte a konferenciáját és az állami elődöntőig masírozott, 8-3-as mérleget felmutatva. 1285 passzolt yard és 12 passzolt TD mellett 553 futott yarddal és 13 futott TD-vel segítette csapatát. A védelemben 61 szerelést és 2 interceptiont tudott felmutatni. Irányítóként és DB-ként is bekerült a konferencia válogatottjába.
A nem papírformaszerű középiskolai pályafutás alapján nem véletlen, hogy nem tűnt fel az egyetemi első osztályban (FBS) szereplő egyetemek radarján. Az államban található egyetemek számára ismertek voltak a kiváló fizikai adottságai, de távolabb még az e téren befutott fejlődése is sokszor észrevétlen maradt. Az egyetemi toborzás során elsősorban a második vonalbeli (FCS) csapatoktól kapott megkereséseket, melyek leginkább az irányítóként sikeresen letudott utolsó éve után kezdtek érkezni. Az FBS-ből egyedül a Central Michigan mutatott komoly érdeklődést iránta. Végül saját államában maradt, és a sikeredző Craig Bohl hívására az akkor igencsak feljövőben lévő North Dakota State invitálását fogadta el.
Nyilvánvalóan sok tanulnivalója volt még a posztról, és a csapatnak megvolt a stabil kezdő Qb-je Brock Jensen személyében, így 2011-ben redshirt-öt kapott. Azonban nem telt unalmasan az éve, hiszen végignézhette, ahogy a Bölények történetük először nyerik meg az FCS első osztályának (Division I-AA) bajnoki címét (2003-ig a Division II-ben játszottak). A 11. helyen kezdték a szezont, azonban sorozatos győzelmekkel feljöttek az első helyre a rangsorban, többek között a konferencia rivális Northern Iowát is legyőzve útközben. Nem ez volt a legnagyobb skalpjuk az évben, hiszen idegenben sikerült 37-24-re elverniük az első vonalbeli Minnesota Golden Gophers együttesét. Konferenciájukat a Missouri Valley-t meg tudták nyerni, és mindössze egy vereség csúszott be az alapszakaszban a Youngstown State ellen, ami viszont az első kiemelésükbe került. A playoffban azonban már senki nem állíthatta meg őket, és négy meccsen 102-27-es pontkülönbséget produkálva diadalmaskodtak, a döntőben az addig veretlen Sam Houston State-et verve 17-6-ra. Akkor még nem sejthették, hogy ezzel több, a mai napig tartó FCS rekord indul útjára.
2012-ben, tényleges freshman évében már végre éles meccsen is kifuthatott a Fargodome gyepére, bár ekkor még csak többnyire a gargabe time-ban kapott lehetőséget. Rögtön az első meccsen volt erre lehetősége a Robert Morris 52-0-s kiütésekor, amikor rögtön meg is lett az első egyetemi TD-je egy Qb sneak eredményeként. Majd egy szintén eldőlt meccsen, a Prairie View A&M ellen már megszületett az első passzolt TD-je is. Összesen 8 meccsen jutott szóhoz az idényben, amelyeken 144 yardot és 2 TD-t passzolt, valamint egyszer futva is eredményes tudott lenni. A csapat bajnoki címvédőként a végső győzelemre legesélyesebbek között volt ismét. Ezúttal nem írták le őket, hiszen a szezon nagyobb részét első kiemeltként töltötték. Ismét begyűjtöttek egy szép FBS-trófeát, mivel a 2012-es szezonban is legyőzték aktuális első vonalbeli ellenfelüket, ezúttal a Colorado State-et. A hibátlan alapszakaszt az Indiana State tudta elrontani, de így is nagy esélyesként indultak neki a rájátszásnak. Nem is okoztak csalódást, könnyedén verték a rivális South Dakota State-et, majd egy szoros meccsen a Georgia Southernt is felülmúlták, akinél az a Jerick McKinnon futott, aki jelenleg a Minnesota Vikings játékosa. Ezen a meccsen Wentz is szóhoz jutott egy 12 yardos futás erejéig. A döntőben jöhetett a Sam Houston State elleni visszavágó, ahol ezúttal sokkal könnyebben nyertek 39-19-re, a 3 TD-t futó Brock Jensen irányító vezetésével.
Ha az eddigi kettő még nem lett volna álomszezon a gárda számára, a 2013-as biztosan az lett. Már a felütés is nagyszerű volt a nyitó fordulóban, amikor általános meglepetést keltve verték az aktuális FBS-ellenfél Kansas State-et. Nem akármilyen meccsen két TD-s hátrányból fordítva nyertek egy szép meccsnyerő drive-val. A szezon hátralévő része lényegében diadalmenet volt, a rangsorban végig az első helyen tanyázva, minden meccset megnyerve nyerték meg sorozatban harmadik bajnoki címüket. Egyedül a makacs Northern Iowa tudta őket megszorítani Fargoban, akik a negyedik negyedben 13 ponttal is vezettek egy bizonyos David Johnson nevű futónak köszönhetően. Viszont egy nagy fordítást bemutatva őket is sikerült legyűrniük egy ponttal. A playoffban ismét elképesztő 173-42-es pontkülönbséggel nem is hagytak kétséget afelől, ki az FCS legjobb csapata (a döntőben a Towsont gázolták el 35-7-re). Egy ilyen szezonban Carsonnak is volt lehetősége gyakorolni, csereként 11 meccsen 209 yardot és 1 TD-t passzolt.
A 2014-es szezon előtt jelentős változások történtek a csapatnál. Nem volt nagy meglepetés, hogy ilyen eredmények után Bohl főedzőt elcsábították a csapattól. Bohl végül az első vonalbeli Wyoming ajánlatát fogadta el. A helyét az addigi védekező koordinátor Chris Klieman vette át. A csapat 12 kezdőjátékost vesztett el, köztük Brock Jensen is végzett. Így eljött Carson ideje is, és három év után végre ő vezethette támadásra a csapatot. A nyitómeccsen rögtön komoly feladat várt rá, hiszen az FBS-ből jött Iowa State volt az ellenfél. Első kezdőként töltött meccsén nagyon érett és összeszedett játékot nyújtott a nehéz ellenféllel szemben. John Crockett erős futójátéka és a jól működő védelem támogatásával megtette, amit kellett, fölöslegesen nem hősködve segítette a csapatot ahhoz, hogy 14 pontos hátrányból végül magabiztosan nyerjenek 34-14-re. Végül 204 passzolt és 38 futott yarddal végzett élete első egyetemi kezdő meccsén, labdaeladás nélkül. Első igazán figyelemre méltó meccse a harmadik fordulóban volt, amikor a szezon első hazai meccsén a texasi Incarnate Word Cardinals-t fogadták Fargoban. Ráadásul aznap az ESPN College Football Gameday műsorának is ők adtak otthont, ezzel fokozott országos figyelmet is kaptak. Wentz jól élt a lehetőséggel és 18 próbálkozásból 14 sikeres passzt bemutatva, 237 yarddal és 3 TD-vel segítette csapatát az 58-0-s győzelemhez.
Ezután elindult a szokásos győzelmi sorozat és sorban győzték le aktuális ellenfeleiket. Begyűjtötték a Dakota Marker-nek nevezett trófeát is, amely annak a csapatnak jár, amelyik az NDSU és a South Dakota State rivalizálás aktuális évi párharcát nyeri. Ezen a meccsen a passzok mellett 100 futott yarddal és egy futott TD-vel is segítette csapatát. Az idényben még egy másik alkalommal is 100 futott yard fölé jutott, a Youngstown State ellen, mikoris 120 yardot és egy TD-t futott. A szezonjának és talán egyetemi karrierjének leggyengébb meccse szintén egy rivális csapat, a Northern Iowa ellen volt. A Panthers védelme meg tudta állítani a John Crockett fémjelezte futójátékot, és Wentz passzait is, aki csak 132 yardig jutott több kulcsfontosságú passzt hibázva, és egyszer el is adva a labdát. A Bison védelmének azonban nem volt válasza David Johnsonra, ami végül ahhoz vezetett, hogy a Northern Iowa megszakította Wentzék 33 meccses veretlenségi sorozatát. A rájátszásba jutás ettől függetlenül nem volt gond nekik, hiszen több vereséget nem szenvedtek.
A rájátszás menetelés során többször is kulcs teljesítményekkel segítette csapatát. Ismét összekerültek a South Dakota State-tel. A meglepetés győzelemre éhes rivális ellen 235 yardot és 2 TD-t passzolt, és további 70 yardot és 1 TD-t futott. Még fontosabb, hogy ő vezette a győzelmet jelentő driveot pár perccel a meccs vége előtt, aminek során 8 playből 76 yardot haladtak, a végén egy passzolt TD-vel. Ezután a Coastal Carolina és a Sam Houston State testén át a döntőig meneteltek, ahol az Illinois State várt rájuk. A két csapat rendkívül kiélezett csatát vívott, és persze ismét egy meccset eldöntő drivera volt szükség Wentzéktől. Carson vezetésével egy 6 playes 78 yardos driveval válaszoltak. A menetelés során több kulcsfontosságú passzt mutatott be, és végül ő juttatta be a labdát az endzoneba egy 5 yardos futással, beállítva ezzel a 29-27-es végeredményt. Összejött tehát az újabb címvédés a csapatnak, ráadásul őt választották a döntő legjobbjának. Az idényt csapat rekordot jelentő 3111 passzolt yarddal zárta, 25 TD-t szerzett és 10 interceptiont dobott. Ezek mellett további 642 yardot és 6 TD-t futott.
Senior szezonjában sem lehetett más az elvárás a csapattal szemben, mint az újabb címvédés. Meglepetésre egy vereséggel indult az idény, még ha idegenben a Montana egyébként sem számított volna könnyű ellenfélnek. Ezúttal a Bölények húzták a rövidebbet a végén, mivel most az ellenfél tudott egy meccset nyerő driveot bemutatni, a meccs vége előtt 2 másodperccel befejezett TD-vel. A 38-35-ös vereség során nem lehetett nagy panasz rá, 4 TD-t szerzett (2 futott, 2 passzolt), 268 össz-yardot gyűjtve. A szoros vereség egyáltalán nem rázta meg az együttest, és a következő meccsen ismét sikerült útjára indítani egy győzelmi sorozatot. Ismét legyőzték a South Dakota State-et, és visszavágtak a Northern Iowának is az előző idénybeli vereségért. Utóbbi meccsen ismét ő vezette a győztes driveot, 35 másodperccel a vége előtt kiosztva a győzelmet jelentő TD-t. Hátára véve a csapatot 335 yardot passzolt össze, amihez 4 TD és 2 interception társult, és 47 futott yardjával a csapat legeredményesebb futója is ő volt.
Minden a legjobban alakult, hiszen remekül kezdte a szezont. A South Dakota elleni meccsen azonban beütött a krach. Az első félidőben megsérült a csuklója a dobó kezén. Ennek ellenére végigjátszotta a meccset, de a második játékrészre már leromlott a hatékonysága, ekkor már nem is szereztek pontot. A dél-dakotaiak végül egy utolsó másodperces mezőnygóllal nyerni tudtak, a második alapszakasz vereséget mérve az NDSU-ra, amire évek óta nem volt példa. A vizsgálatok után ráadásul kiderült, hogy eltört egy csont a kezében, így műteni és csavarozni kellett a sérült részt. Ezután még az is erősen kérdéses volt, hogy pályára léphet-e még egyáltalán a szezonban. A nyilvánvaló volt, hogy az alapszakaszban erre már nem kerülhet sor, legfeljebb a playoffban. Igazi csapatemberként viselkedett, nem vonult félre keseregni a balszerencséjén, hanem a sérülést követő héten már megjelent, hogy segítse a helyére lépő redshirt freshman Easton Stick felkészülését. Az edzők és a csapattársak nagyon elismerően nyilatkoztak róla, és méltatták, hogy az edzéseken és a meccseken szinte plusz edzőként segítette a csapatot.
A várt visszaesés nem következett be, és a csere irányítóval is 5 meccses győzelmi sorozatot produkálva nyerték meg a konferenciájukat, visszakapaszkodva a 2. helyre a rangsorban. A rájátszásban először a Montanának vágtak vissza az első forduló miatt. Ezúttal alaposan helybenhagyták az ellenfelet, és 37-6-ra nyertek, elsősorban a védelem és a speciális csapatrész kiváló pontszerző játékának köszönhetően. A döntőig vezető úton ismét szembe kerültek a Northern Iowával, és ezúttal is megfordították a meccset a második félidőben. Az elődöntőben a Richmondon már könnyen gázoltak át 33-7-re. Érdekesség, hogy mindhárom playoff meccsükön szerzett a speciális egység visszahordott TD-t. Emellett az erős futójáték és a védelem is nagyban segítette Easton Stick munkáját. Wentz már a rájátszás alatt edzésben volt, de az orvosoktól csak a döntő hetében kapta meg az áment. Így viszont már nem volt kérdés, hogy az első kiemelt Jacksonville State ellen ő fogja vezetni a támadásokat. Lehetett aggódni, hogy a kihagyás negatívan hathat rá, azonban ebből nem sok minden látszott. Vezetésével 24-0-s előnyre tett szert a Bison az első félidőben, amihez egy passzolt és egy futott TD-vel járult hozzá. Ezzel 
lényegében el is rendezték az ellenfél sorsát, akik sem a levegőben sem a földön nem tudtak igazán érvényesülni az NDSU védelme ellen. A második félidőben az ellenfél zárkózási kísérletét végül egy újabb futott TD-vel állította meg. Egy sok eladott labdával tarkított meccsen végül 197 passzolt és 79 futott yarddal járult hozzá a győzelemhez, amihez 1 passzolt, 2 futott TD és két eladott passz társult. A csapat pedig zsinórban ötödik bajnoki címét zsebelte be, ami NCAA rekord. Szintén figyelemre méltó a zsinórban öt győzelem első vonalbeli (FBS) csapatok ellen, ami természetesen FCS rekordot jelent. A szezont végül hét meccsen szerzett 1651 passzolt yarddal 17 TD-vel és 4 interceptionnel zárta, amihez 294 futott yard és 6 futott TD társult.
Olyan testfelépítéssel rendelkezik, amely ideális egy NFL irányítónak. Magas, és a zsebben sem húzza össze magát, használja az adottságait. Termetéhez képest meglepő atletikussággal rendelkezik, eredményes futó volt az egyetemen. Ha megindul a labdával, akkor nem könnyű megállítani, fizikális futó és hosszú lábaival gyorsan küzdi le a távolságot.
Nem egy higanymozgású játékos, de ha kell, át tudja verni a védőket és erejét is kihasználja.
Nem ismeretlen számára a read option sem.
Dobó technikája megfelelő. Ha egyszer elhatározza magát, akkor gyorsan kirepül a labda és nagy erővel. Megfelelő magasságban engedi el a passzt, nem dob sidearm passzt szükségtelenül. Ebből a szempontból talán nem lesz gondja a profik között sem.
Nem klasszikus spread offense-ből jön, sok profi stílusú west coast koncepciót is játszott az NDSU támadósora, bonyolultabb route kombinációkkal és hosszabb lefolyású játékokkal. Viszonylag sokat indult a center alól, nem ismeretlen neki ez a pozíció, jól el tudja adni a screen, ill. playaction játékokat is.
Továbbiak a linken: playaction
A dobásainak erőssége profi szintű. Erő tekintetében meg tudja csinálni az összes, profi irányítótól elvárt passzt. Nagy erővel és gyorsan meg tudja dobni a passzt a hashmarkról a másik oldalvonalra (comeback, out routeoknál fontos).
Szűk ablakokba is be tudja juttatni a labdát (Bár hajlamos olyankor is erőltetni a dolgot, amikor nem kellene).
Továbbiak: small_window1 small_window2
Amivel gondja akadt az a pontosság és a konzisztens dobások, különösen a mélységi passzoknál. Sok túldobott labdája van a mélységi passzoknál.
Továbbiak: overthrow, overthrow2
Nem elég pontosak a labdái a fade és corner routeoknál. Ilyenkor fontos, hogy a labdát az elkapó külső vállához helyezze, hogy kevesebb lehetősége legyen a cornerbacknek az elkapás megakadályozására. Túl sokszor mennek a labdái befelé, az elkapóknak kell korrigálni, a CB-k pedig így labdaszerzésre is esélyt kapnak. A profi CB-k ezeket még jobban kihasználhatják.
Továbbiak: high_outside
A pálya közepén valamivel pontosabb mélységben.
Nem mindig vezeti eléggé az elkapóit a passzokkal, különösen, ha azok keresztbe mozognak. Előfordul, hogy az elkapó mögé megy a passz, nem pedig elé.
Meg tudja hosszabbítani a játékokat mozgékonyságának köszönhetően.
Azonban a zsebben meglepően passzív a mozgása, nem használja ki mindig a zseb által adott helyet, sokszor leragad, többet léphetne lép fel a zsebben. Ez nem volt nagy gond az egyetemen, mivel sokszor dobhatott tiszta zsebből, a profiknál viszont jobban kell mozognia a zsebben.
A zseben kívüli és mozgásból való dobásoknál problémás a lábmunkája. Nem veti meg újra a lábát akkor sem, ha erre lenne ideje, és sokszor a levegőből dob, lábával szinte nem is érve a földet. Sok pontatlansága is ebből eredhet.
Továbbiak: move_throw2
Itt jól csinálja, van ideje, kitámaszt:
Fumble problémái voltak, másfél szezon alatt 10 fumble soknak mondható. Egy részük futásoknál merült fel (vigyázatlan labdatartásból) más része viszont azért, mert nem nagyon volt hajlandó feladni az elveszett játékokat sem, küzdött, amiből előfordult, hogy labdavesztés lett. Ezért hajlamos volt néha sackmágnesként viselkedni. Fel kell majd ismernie, hogy mikor halott egy játék, amikor nem érdemes tovább kockáztatni.
Továbbiak: sack, fumble1, fumble2
Kellett hívnia a pass protectiont az LOS-en, volt lehetősége áthívni a játékokat, módosítani a felállást a snap előtt. Ez jól jöhet neki a profiknál, mivel az ilyen helyzetek kezelése minden bizonnyal alapelvárás lesz.
Bonyolultabb olvasásokat is végre kellett hajtania, amelyet meg is tett több-kevesebb sikerrel. Kritikaként szokták vele szemben felhozni, hogy sokszor kellett dobnia az első readre. Ez így önmagában nem sokat jelent, mivel ha üresen van az első passz lehetőség, akkor az irányító jogosan választja azt. Viszont nem elég megbízható a play olvasása a snap után. Sokszor nem az volt a probléma, hogy az első readre dobta a labdát, hanem inkább az, hogy néha túl sokáig nézi a célpontot, ezért lehetőséget ad a védőknek, hogy leolvassák a szándékát. Ez gyakori hiba a fiatal irányítóknál, és szerencsére javítható. Viszont mindenképpen javítandó is, mert a profiknál a DB-k kegyetlenül ki fogják használni az ilyen bámulásokat.
Továbbiak: stare
Fejben érett játékos, kitűnő eredménnyel végezte a középiskolát és az egyetemet is, szorgalmas, remek a munkamorálja. Az edzők, tanárok, csapattársak ódákat zengnek róla. Így ezen a területen aligha lesz vele gond. Ráadásul ismerősek lesznek neki egyes profi sémák, ami megkönnyítheti a playbook elsajátítását. Sokat kellett küzdenie azért, hogy irányító lehessen, kitartásához sem félhet kétség. Kemény játékos, többször játszott sérülések által hátráltatva. Kisebb aggodalomra adhat okot, hogy az egyetemen és a középiskolában is volt sérülése a dobó karján, kezén.
A kevés kezdő tapasztalata és FCS múltja miatt valószínűleg még a profi scoutoknak és edzőknek is igen nehéz megítélni, hogy milyen jövő várhat rá. Későn érő típus volt, és mindössze 23 meccsen kezdett az egyetemen. Ez alatt az idő alatt viszont mutatott fejlődést, nem csupán junior és senior éve között, hanem például a végzős évén belül is. Nem tekinthető egy kiforrott játékosnak, viszont tény, hogy az alapképességei igen jónak tűnnek, és többször megvillantott valamit abból, hogy megfelelő képzéssel jóval többre lehet képes. Pederson nagyon dicsérte, ami azt mutatja, hogy ő bízik abban, hogy komoly fejlődés lehet előtte. A nehézség ebben az, hogy számos alkalommal láthattuk már, hogy egy edző „beleszeretett” egy irányítóba, és olyat is látott benne, aminek nem volt alapja. Persze nagyon ritka az Andrew Luckhoz hasonló, viszonylag csiszolt állapotban NFL-ben érkező irányító, és legtöbb esetben csak feltételezni lehet a fejlődés határait. Wentz esetében viszont itt lehet a szokásos 1-2. helyen húzott Qb-kra jellemzőnél nagyobb bizonytalanságot érezni.
Az NFL-be való átmenet minden bizonnyal időt fog igényelni, hiszen az FCS-ből elég nagy szintlépés, különösen ha egy pro-style offense-be kerül a játékos. Az mindenesetre bíztató, hogy a Senior Bowlon is inkább felfelé lógott ki a mezőnyből, és a Combine is jó sikerült neki. Persze ez még mindig messze van a tényleges profik közötti játéktól. Jelenleg úgy tűnik, hogy mindenképpen a padon kellene kezdenie az idényt, bőven vannak olyan dolgok, amiket majd onnan is elsajátíthat. Egy szezon után talán már nagyobb biztonsággal lehetne harcba küldeni, és persze vannak olyan részei a játéknak, amit igazán csak élesben lehet megtanulni. A élet viszont sok mindent átírhat, így nem lenne bomba meglepetés az sem, ha valamikor szezon közben már éles meccsen is lehetőséget kapna.
