Egy hét pihenő után, újra készíthetik az Eagles szurkolók a perecet, sört, vagy néhányan a nyugtatót, szívgyógyszert akár. A csapat folytatja szereplését a 2012-es szezonban. Vasárnap, magyar idő szerint 18:00 órakor a Lincoln Financial Fielden fogadjuk az eleddig veretlen Atlanta Falconst. Nézzünk meg tehát az alábbiakban mit érdemes tudni az ellenfélről, az elmúlt idők párharcairól, és a mögöttünk hagyott két hétben történt változásokról, némi statisztikával fűszerezve.
Atlanta Falcons
A csapatot 1965-ben alapította Rankin Smith, aki az NFL akkori vezérével, Pete Rozelle-el kötött megállapodása révén tehette ezt meg. Első szezonjuk az 1966-os volt, amely mindösszesen három győzelmet hozott számukra. Ez egyébként, ha sokra nem is, de a New York Giants megelőzésére elég volt akkoriban. A ligában töltött kezdeti évek nem hoztak túlságosan sok sikert az atlantai Sólymoknak. Az első pozitív mérlegű szezonjuk az 1971-es volt, amely 7-6-1-es mérleggel végződött, köszönhetően az utolsó játékhéten, a New Orleans Saints elleni utolsó másodpercekben megfordított mérkőzésnek. A következő évek is gyengébb szezonokat hoztak. 1971 és 1977 között mindössze egyetlen pozitív mérlegű szezont sikerült összehozniuk három negatív és két egál mellett. Az áttörést az 1980-as idény jelentette a sólymoknak, melynek alapszakaszában 12-4-es összesítéssel a Nemzeti Főcsoport legjobbjaként zártak és bekerültek a rájátszásba. Ez a teljesítmény azonban csak a Konferencia elődöntőig volt csak jó, ahol a Dallas Cowboys állta útjukat, és 30-27-re győzedelmeskedett felettük. 1982-ben a csonka szezonban még egyszer bekerültek a rájátszásba, de ott is csupán egyetlen mérkőzésre futotta az erejükből. Ekkor a Minnesota Viking gyepálta el őket. Ez a vereség olyannyira kihatással volt a csapatra, hogy egészen 1994-ig mindösszesen egyetlen pozitív mérlegű szezont tudtak csak zárni. A Falcons máig legeredményesebb idénye az 1998-as volt. A Dan Reeves vezette alakulat 14-2-es alapszakasz mérleggel zárt, és a rájátszásban is komoly menetelésre készült. Az irányító Chris Chandler és a futógép Jamaal Anderson vezette alakulat ugyanis a San Franciscot és a Minnesotát is legyőzve, bejutott a Super Bowlba, ahol a John Elway, Terrell Davis, Shannon Sharpe fémjelezte Denver Broncos várta őket. A Miamiban rendezett meccs végén a Colorado-i alakulat ünnepelhetett, 34-19-es sikere után.
Az Atlanta Falcons legújabb korszaka a 2008-as szezonban vette kezdetét. Ekkor nevezték ki Mike Smith-t vezetőedzőnek, és ekkor draftolták, többek között Matt Ryan irányítót is. A Falcons az elmúlt négy szezon mindegyikében pozitív mérleggel zárt, és háromszor rájátszásba is jutott. Ott azonban mindegyik alkalommal, az első mérkőzésen vereséget szenvedtek.
Az idei szezonban eddig a liga legjobb csapata az övék. 6 győzelemmel és veretlenül érkeznek Philadelphiába, ahol nem titkolt szándékuk, a veretlenség megtartása lesz. Ebben elsősorban a hatékony támadójáték lesz segítségükre. A Matt Ryan vezette egység 28,5 pontot szerez átlagosan egy mérkőzésen, ami a 8. legjobb az NFL-ben. A gárda elsősorban passzjátékának köszönheti eredményességét, mivel a csapat futójátéka, az elmúlt évek jó teljesítményével ellentétben, idén csapnivaló. Meccsenként mindössze 86,5 yardos teljesítményre képesek, ami a 26. legjobb a ligában. A passzjáték hatékonyságán viszont nem lehet csodálkozni. Ryan keze alá ugyanis olyan elkapók, és tight endek dolgoznak, mint, Roddy White, Julio Jones és Tony Gonzalez. Nem véletlen tehát, hogy meccsenként 274,8 yardos átlagot képesek hozni a levegőben.
Ami a védelmet illet, ott már másabb a kép. Az atlantai defense a liga hátsó szekciójában foglal helyet, a maga 22. pozíciójával. A passzok levédekezésével még, úgy ahogy elboldogulnak, ebben 8. helyen állnak 223,3 yardos átlaggal, ám a futójátékkal sehogy sem boldogul a Weatherspoon, Samuel Abraham fémjelezte egység. A meccsenként 143,8 yardos átlaggal mindössze a 28. helyre jók, ami kis jóindulattal is csak szarnak nevezhető. Van, azonban amiben a liga elitjébe tartozik ez a védelem is. Mégpedig labdaszerzésekben. Az eddigi 6 meccsen 10 interceptiont és 9 fumblet harcoltak ki, amivel összesítésben a 3. legjobbak a Bears és a Giants mögött. Az Eagles ebben a kategóriában a 11. helyen áll holtversenyben. Legveszélyesebb fegyverük a safety Thomas DeCoud, aki már 4 elfogásnál ját. Mindenképpen meg kell említenem még, régi Philadelphia-i ismerősünket Asante Samuelt (Samu), aki mint bizonyára tudjátok, az idei holtszezonban költözött Atlantába, egy 7. körös draft jogért (Bryce Brown) cserébe. Neki eddig mindössze 1 interceptionje volt, de azt rögtön touchdownra is váltotta. Michael Vicknek tehát ezen a mérkőzésen is lehetnek problémái.
Meccs történelem
A két, Madaras alakulat a történelemben eddig 30 alkalommal mérhette össze tudását, a pályán. 17 Philadelphia és 12 Atlanta győzelem mellett 1 döntetlen alkotja a mérleget. Stadionra vetítve, a Lincoln Financial Fielden eddigi 5 megrendezett mérkőzésből mindegyiket a hazaiak nyerték, míg a Georgia Dome-ban megrendezett 8 összecsapáson 5 hazai és 3 vendég siker született.
Az elmúlt 11 évben 10 alkalommal találkozott a két csapat. A mérleg itt is az Eaglesnek kedvez, hiszen 8 győzelem mellett mindössze két vereség csúszott csak be az elmúlt bő évtizedben. Legutóbb a tavalyi szezon elején, a második héten adott találkozót egymásnak a két csapat, és rendkívül szoros, és izgalmas meccsen, a hazai pályán játszó Sólymok diadalmaskodtak 35-31 arányban.
A meccs legjobbjai:
Eagles:
- Michael Vick: 242 yrd, 2 TD, 1 Int
- Jeremy Maclin: 171 yrd, 2 TD
- LeSean McCoy: 95 yrd, 2 TD
Falcons:
- Matt Ryan: 195 yrd, 4TD, 2 Int
- Michael Turner: 114 yrd, 1 TD
- Tony Gonzalez: 83 yrd, 2 TD
Philadelphia Eagles
A múlt hét különleges volt a Philadelphia Eagles szurkolói számára, az idei szezonban. Nem kellett a támadó fal hibái, Michael Vick eladott labdái, a rossz játékhívások, és az összeomló védelem miatt idegeskedni. A csapat ugyanis szabadnapos volt, ami kéthétnyi időt kínált arra, hogy a csapat összeszedje magát, kijavítsa a hibákat és rendezze sorait. Ez azzal kezdődött, hogy a Detriot Lions ellen, hosszabbításban elszenvedett vereség után, Andy Reid vezetőedző kirúgta a csapat védekező koordinátorát, Juan Castillot. Arról, hogy mennyire az ő felelőssége az utóbbi idők gyengébb szereplése, vagy, hogy a védő fal impotens játéka, sokat lehet vitatkozni. Abban azonban a legtöbben egyetértenek, hogy ezt a változást, már a holtszezonban meg kellett volna hozni. Egy rossz döntését tehát rögtön próbálta orvosolni Reid. Ami viszont mindenképpen bizakodásra adhat okot, az az, hogy az eddigi secondary edző Todd Bowles lett az új DC. Bowles elsősorban a secondary játékosokkal foglalkozott egész edzői pályafutása alatt, ám 2008-2011 a Miami Dolphinsnál eltöltött időben a vezetőedző asszisztenseként, tavaly év végén pedig megbízott edzőként is lehetőséget kapott. Bowles jó munkát végzett mindkét szerepben és igazi védekezés specialista. Ettől a változástól tehát várható, hogy a védő fal aktívabb lesz, ismét jönnek majd a sackek, és szakmai hibák sem valószínűek olyan nagyságrendben, mint a korábbi támadó fal edző Castillonál. Nem beszélve a hátszó szekció hatékonyabb használatáról.
Ha az egész védelmet nézzük, statisztikailag nem vagyunk rosszak. Összesítésben a 11. legjobb védelem a miénk, átlagosan 330,8 yardot engedve az ellenfeleknek mérkőzésenként. Lebontva részleteire a védelmet, azt láthatjuk, hogy passzjáték ellen közepesen teljesít a csapat. 226,3 yardot engedélyezünk a levegőben az aktuális ellenfeleknek, amiből eddig 7 touchdownt kaptunk. Ez a teljesítmény a 15 legjobb a ligában, ami nem rossz, de Phillyben azért ennél jóval többet várnak. Tavalyhoz képest némileg javult a védelem, a futójáték levédekezésében. Míg 2011-ben 112,6 yardot engedélyeztünk meccsenként, és összesen 11 touchdownt kaptunk, addig 2012-ben hat mérkőzés után ez 104,5 yardos meccsenkénti átlag, és összesen 2 touchdown. Ennél jobb átlag legutóbb a 2008-as szezonban volt, amikor még Jim Johnson irányította a Sasok védelmét. Tavalyhoz képest azonban nem csak fejlődésről lehet beszélni, hanem visszaesésről is. Egész pontosan a védő fal hatékonyságát illetően. A tavalyi szezonban 16 meccsen 50 sacket hozott össze a Trent Cole, Jason Babin fémjelezte alakulat, ami kicsit több mint 3-as átlag, ezzel szemben a mostani idényben eddig mindösszesen 7! db sacknél járunk 6 mérkőzés után, ami ugye alig több 1-es átlagnál. Ez lehet tehát a gyengébb szereplés egyik okozója. A másikat gondolom, kitaláljátok. A támadó egység, egész pontosan a támadó fal. A támadó oldal statisztikáit nézve az figyelhető meg, hogy passzjátékban hasonló teljesítményt nyújtunk, mint 1 évvel ezelőtt. Akkor 256,9 yardos meccsenkénti átlagunk volt, most 257,8. Akkor 22 TD-t értünk el 16 meccsen, most 8-at 6-on. Michael Vick tavaly 16 meccsen 25 interceptiont dobott, most 8 meccsen8-at. Eddig tehát jobb az idei támadójátékunk. Viszont… Amíg Tavaly 32 sacket engedélyezett a támadó fal, addig idén ez a szám 17. Ez átlagolva annyit tesz, hogy míg tavaly meccsenként 2-szer került földre Vick, az ellenfél játékosai által, addig idén 2,83 az átlag, ami majd egy sackel több meccsenként.
Azután itt van a futójáték. Tavaly meccsenként 142,2 yardos átlagot hozott, elsősorban McCoy, 20 TD mellett, most 122 yard az átlag, és 2 TD az eddigi 6 meccsen. A támadó fal gyengébb szereplése tehát ezekből is leszűrhető, de közel sem alkot teljes képet, hiszen Vicknek folyamatosan menekülnie kell.
Ezek a statisztikák azért is fontosak most, mivel az Atlanta ellen kulcsfontosságú lesz egyrészt, hogy Matt Ryan érezze a törődést, és nézze meg közelről a Philadelphia-i füvet, másrészt, hogy használjuk ki a védelmük gyengeségét, a futás elleni gyenge védekezésüket, és futtassuk többet a labdát. Ez kulcsfontosságú lesz, a meccs kimenetele szempontjából.
X-Faktor
Ebben az új rovatban nem az RTL műsoráról írnék, ha nem bánjátok, hanem olyan játékosokról, akik mindkét oldal felé eldönthetik a mérkőzést.
Atlanta: Asante Samuel
Én leginkább tőle tartok. Nála jobban senki nem ismeri az ellenfélnél Michael Vicket, és tudjuk mire képes Samu az oldalvonal mellett. Ha Maclin fizikailag meg tudja verni, akkor gondban lehet majd több alkalommal is, ám neki elég egyetlen rossz passz, és az máris az ő kezében landol, hogy meginduljon vele előre. Legalább 30% esélyt látok rá, hogy az egyik Vick passzt meg fogja szerezni, és ez akár döntő is lehet majd.
Philadelphia: Brent Celek:
Celek az egyik üdítő színfolt az idei támadó csapatból. Rendre jól mozog ki a védő szorításában, az elkapásai is meg vannak, ritkán ejti el a tojást. Az Atlanta ellen, úgy érzem sok lehetősége lesz majd elkapásokra. Nicholas, Dent és Weatherspoon sem jelenthet legyőzhetetlen akadályt számára, és red zone szituációkban, valamint mélységi passzoknál is veszélyt jelenthet. A 4. negyedben várok tőle egy touchdownt, ami a mi javunkra dönti majd el a győzelem sorsát.
A végére egy Bikini dalból idéznék:
Adjon az ég nekünk mindig jobbat,
ne csak rosszat, ne csak rosszat,
Sok jóból jó sokat,
adjon az ég nekünk jó sokat!