Vasárnap este hét órakor megkezdte 2012-es szereplését a Philadelphia Eagles. A mérkőzés szorosabb volt, mint vártuk, a játék hullámzó. Voltak jó és rossz teljesítmények egyaránt. A végeredmény 17-16-lett a Sasok javára, egy rettentő izgalmas véghajrá után. A győzelem már csak azért is különös fontosságú volt, mert a Dallas és a Washington is nyerni tudott. Előbbi csapat éppen a csoport negyedik tagja, a New York Giants ellen. A következő fordulóban újabb, és még erősebb ellenfél ellen mérkőznek meg kedvenceink. Ők a Baltimore Ravens.
Rövid Ravens történelem:
A Hollók a jelenlegi formában 1996. február 2.-a óta léteznek hivatalosan. A csapat eredetileg a Cleveland Browns volt, melyet a nemrégiben elhunyt Art Modell tulajdonolt. Az 1995-ös esztendőt megelőzően Modell, tárgyalásokat folytatott Cleveland város elöljáróival, a Browns stadionjának felújításáról. A tárgyalások azonban nem jártak sikerrel, és Modell úgy döntött elköltözteti a csapatot. Az új székhely Baltimore városa lett, ahol korábban már volt NFL csapat, a mai Indianapoli Colts elődje. A Brown így tehát új városban, új színekben és új névvel vágott neki az 1996-os szezonnak. A lilák először 2000-ben jutottak be a rájátszásba, és ha már ott voltak rögtön a Super Bowlig meneteltek, ahol a New York Giantst lesöpörve a pályáról 34-7-re nyertek. Az elmúlt 11 évben összesen 7 alkalommal jutottak be a rájátszásba, 2008 óta pedig minden évben ott voltak. Ez az évszám azért is fontos, mert ebben az évben nevezték ki azt a John Harbaugh-t vezetőedzőnek, aki 1998 és 2007 között az eagles defensive back edzője, és speciális egység koordinátora volt. A Ravens, Brian Billick vezetésével is szép sikereket ért el a bajnoki győzelmen kívül is, ám az igazi fellendülés Harbaugh tevékenykedése óta következett be igazán. Ennek kicsúcsosodása lehetett volna a tavalyi szezon, amikor is a Konferencia Döntőben a New England Patriots vendégeként léptek pályára. A végén csalódniuk kellett, hiszen a hazafiak 23-20-as győzelmet arattak. Pedig csak egy hajszál választotta el a Hollókat a hosszabbítás kiharcolásától. Ezt a hajszálat Billy Cundiffnak hívják. Ő volt az, aki az utolsó másodpercekben mezőnygól kísérletet rontott, és így a Ravens elveszítette esélyét a döntőbe jutásra. Ezt az eseményt valószínűleg sem Cundiff, sem a szurkolók nem felejtik el soha, mint ahogyan a vezetők sem felejtették el, és néhány nappal a szezon kezdete előtt elköszöntek tőle. Persze nem csak emiatt a hiba miatt küldték el, de a bizalom már nem volt a régi, így inkább egy újonc játékosra tette Harbaugh a voksát.
Meccstörténelem:
Azt nem lehet mondani, hogy a két csapat késhegyre menő rivalizálásban állna egymással. A múltban mindösszesen három alkalommal találkoztak egymással. Az első összecsapás 1997 novemberében volt, melyet a Baltimore-i Memorial Stadionban rendeztek meg. A később a történelemkönyvekbe is bekerülő összecsapáson 10-10-es döntetlen eredmény született, de a rájátszás szempontjából nem volt mérvadó, a két csapat ugyanis egyformán 4-6-1-es mutatóval zárt. A második találkozóig nyolc évet kell visszamennünk. Pontosan 2004. október 31.-ig. A Lincoln Financial Fielden lejátszott összecsapáson a későbbi döntős Sasok nyertek 15-10 arányban, David Akers és Terrell Owens hathatós közreműködésével. Legutóbb a 2008-as szezon adtak találkozót a felek egymásnak a Maryland-i fővárosban. A Ravens simán 36-7-re lemosta a zöldeket, annak ellenére, hogy a statisztikák szerint a két csapat nagyon közel volt egymáshoz. Végül a kevesebbet hibázó csapat nyert, és egyenlítette ki az örökmérleget. A hétvégén tehát, amelyik csapat győzni tud, az az összesítésben is megszerzi a vezetést. Igaz ez csak a statisztikusoknak lehet fontos.
Hétvégi visszatekintés:
A Philadelphia Eagles magyar idő szerint vasárnap este 19 órától kezdett a Cleveland Browns stadionban. A találkozóval kapcsolatban mindenki azt várta, hogy a sasok simán fognak nyerni. Erről csak a Browns játékosoknak nem szólt senki, akik remekül tartották a vendégcsapatot. Az Eaglesnél a védelem kiválóan teljesített, ezt mutatja, hogy a hazaiak mindössze 210 yardot tudtak előrefelé haladni a labdával. Külön kiemelendő Domique Rodgers-Cromartie valamint Kurt Coleman, akik két-két interceptiont halásztak le a mérkőzésen. LeSean McCoy sem hagyta cserben a csapatot, és 110 yardig meg sem állt. Az elkapók közül Jeremy Maclin és DeSean Jackson, összesen 173 yardot kapott el együttesen illetve utóbbinak volt egy touchdownja is. Negatív oldalon kiemelkedik a támadó fal gyengesége, akik alig-alig tudták feltartóztatni a Browns védőjátékosait, aminek következménye az lett, hogy Michel Vick kénytelen volt menekülőre fogni. Ez is hozzájárult az ő borzalmas játékához, ami önmagában is rossz lett volna, így azonban hatványozottan érződött. A végén 4 eladott labdája volt, ellenben a győztes passzt is ő engedte el, röviddel a mérkőzés vége előtt. A vége 17-16 lett, és győzelem a nyitányon. A többit pedig felejtsük el.
A Ravens egy nappal később, az egyik Hétfő Esti Rangadón (a másik a San Diego-Oakland volt) lépett pályára hazai pályán. Az ellenfél a csoport rivális Cincinnati volt, akik arra készültek, hogy meglepetést okozva elviszik a győzelmet Ohioba. Végül sima vereséggel térhettek csak haza, köszönhetően a remek napot kifogó Joe Flacco pontos passzainak, Ray Rice két futott TD-jének, és a védelem elképesztő teljesítményének, akik 4 sacket, 1 interceptiont és 1 kiharcolt fumblet értek el. A 44-13-as siker kiválóan tükrözi a két csapat közötti különbséget ezen a mérkőzésen.
A Ravens kerete pár mondatban:
A Maryland állam béli csapatnál az elmúlt években komoly fiatalítás volt tapasztalható. A keret nagy része kicserélődött, viszont a legendák még mindig rendelkezésre állnak Harbaugh mesternek. Irányító poszton a sokak által sokszor és sokféleképpen kritizált Joe Flacco immár ötödik éve biztos pontnak számít. Nem egy kiváló atléta, és a passzai sem olyan pazarok, mint például Tom Brady-é, de rendszerint jó teljesítményt nyújt.. Könnyű dolga van, hiszen a dolgát, Ray Rice könnyíti meg, remekbe szabott futásokkal. Rice jelenleg a liga egyik legtöbbre értékelt futó játékosa, aki amellett, hogy rengeteg yardot hoz a csapatnak a földön, elképesztő mennyiségű elkapást is jegyez. Tavaly például 76 elkapásból 704 yardot és 3 TD szerzett. Az eagles LB sornak tehát lesz dolga bőven. Elkapó poszton a rendkívül gyors, és attraktív játékra képest Torrey Smith, valamint a rutinos, Anquan Boldin kezd, aki sebessége mellett hatalmas testi erejével is jól bánik. A támadó fal lehet a szezonban a Ravens gyenge pontja. A rutinos center Matt Birk, a guard Marshall Yanda és a left tackle Michael Oher mellett az NFL-ben most bemutatkozó Ramon Harewood és az újonc Kelechi Osemele nem feltétlenül megnyugtató megoldás.
A védelem a tavalyi évben a harmadik legjobb volt ligaszinten. A 3-4-es felállással operáló csapatban a Terrence Cody, Haloti Ngata, Arthur Jones hármas az első védvonal, akiknek a futások megállítása a fő profiljuk. Mögöttük a Terrell Suggst egész szezonban nélkülöző linebacker sorban Albert McClellan, Jameel McClain, Paul Kruger, és a legendás Ray Lewis pusztít, igen komoly hatékonysággal. A secondaryben sincsen gond igazán. Lardarius Webb és Cary Williams alkotja a cornerback párost a két szélen, míg strong safetyként Bernard Pollard, free safetyként a Ravens Brian Dawkinsa, Ed Reed öli az irányítók passzait. Nem kevés sikerrel.
A speciális egységben rúgó poszton, Cundiff helyét az újonc Justin Tucker vette át, míg Punterként Sam Koch teljesít szolgálatot immár hetedik éve. Visszahordóként a Houstontól igazolt Jacoby Jones veszélyeztethet.
Párharcok:
Michael Vick vs. Joe Flacco: Vicknek sokkal jobban kell játszania az elmúlt heti minősíthetetlenül rossz teljesítmény után, ha az eagles nyerni akar. Ezen az összecsapáson eladott labdák sem fognak beleférni. A másik oldalon ha Flacco hozza azt, amit hétfőn, vagyis kevés hibával játszik, akkor jó esélye van a Ravensnek az újabb sikerre. Persze ehhez Trent Coleék is hozzá fognak szólni. Vick pedig még egyszer nem tud olyan rosszul játszani, és nem is engedheti meg magának. Az irányítók csatáját mindenképpen a csoki nyeri.
LeSean McCoy vs. Ray Rice: Az elmúlt évben mindketten kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Gyorsak, jók az irányváltásokban, és elkapásokkal is hihetetlen mértékben tudnak veszélyeztetni. Mindkét játékos teljesítményét nagymértékben meg fogja határozni a támadó fal segítsége. Ha Shady hozza a szokásost, és most touchdownt is tud szerezni, akkor komoly esélyeink lehetnek a győzelemre. A végén szerintem hasonló statisztikákat fog elérni a két játékos, ezért itt döntetlenre veszem a párharcot.
Trent Cole vs. Michael Oher: Ebben a párharcban én mindenképpen az eagles legendát tartom jobbnak, a The Bline Side című film főhősénél. Oher ugyan jó játékos, és már rengeteg tapasztalatot szerzett kiváló defensive endekkel szemben, ám még nem igazán volt olyan támadó falember, aki meg tudta fogni egy egész mérkőzésen keresztül a nagy Trentet. Azt mondom ebben a csatában Cole lesz a nyerő.
Jason Babin vs. Kelechi Osemele: Ez a párharc is egyértelműen az eagles játékosának áll. Babin ugye tavaly 18 sacket jegyzett és a Pro Bowlra is beválasztották. Idén is hasonló teljesítményt vár el tőle a közvélemény és ő maga is. A jó felkészülésben egy néhány hetes kihagyás hátráltatta, de Clevelandben már mutatott szép játékokat. A második meccsen ennél még jobbra lesz képes. Az újonc Osemele pedig még csak tanulja a profik játékát, és nagyon igyekszik, ám a tudást nem pótolhatja igyekezettel. Ezt a párharcot nyerni fogjuk.
Ed Dickson és Dennis Pitta vs. Eagles LB sor: A Ravens támadójátéka sokszor támaszkodik a Tight Endekre. A keretükben két jó képességű fiatal játékos szerepel ezen a poszton, akik közül Dickson elkapásokban míg Pitta blokkolásban jeleskedik inkább. A Jordan-Ryans-Kendricks hármas jóval komolyabb támadásokra számíthat ebből az irányból, mint egy hete, de képes lehet felvenni a harcot. Azt már láttuk, hogy tavalyhoz képest minőségileg javult ez a csapatrész. Ryans minden tudására, rutinjára és erejére szükség lesz ezen a meccsen, csakúgy, mint Jordan és Kendricks gyorsaságára és védekezés elleni játékára. 1-2 jó játékot biztosan össze fog hozni a Raven ellenük, ám a meccs szempontjából ezek nem lesznek sorsdöntőek. Ezt a párharcot legalább döntetlenre hozzuk.
Nnamdi Asomugha vs. Torrey Smith: Aso továbbra is a liga egyik top cornerbackje. Hatalmas tudás és rutin áll rendelkezésére, az elkapók levédekezésében, amit általában kamatoztatni is tud. Mostani ellenfele azonban egy elképesztően gyors játékos, aki olyan helyzetben is veszélyes tud lenni, amikbe más játékosok bele sem mernek menni. Ha egyszer le tudja rázni magáról a védőt, akkor az akár mérkőzést eldöntő touchdownhoz is vezethet. Én kicsit pesszimista vagyok Asoval szemben, a Browns elkapói nem jelenthettek akkora gondot számára, mint most Smith. Egyszer meg fog lépni a lilák üdvöskéje, és az pontokat fog eredményezni az ellenfélnek. Ezt a párharcot szerintem Torrey Smith nyeri.
Dominique Rodgers-Cromartie vs. Anquan Boldin: Itt pont ellentétes a helyzet, mint az előző párharcban. DRC oldalán a sebesség és atletikusság, míg Boldinén a rutin, a tudás és az erő áll. Elszakadni nem fog tudni nagyon a védőtől, de neki nincs is igazán szüksége ilyenre. Akár emberrel a nyakában is képes elkapni a labdát, és testi erejét kihasználva az elkapások után is fontosa yardokat szerezni. Viszont a vele szemben álló játékos is igazi playmakernek számít. Bármikor benne van a pakliban, hogy lehalász egy kóbor labdát, és akár vissza is fut vele touchdownig. Nem mernék a párharcban győztest hirdetni így egy diplomatikus döntetlenre szavaznék.
Összegezve tehát, az Eaglesnek sokkal jobb teljesítményt kell nyújtania ezen a mérkőzésen, mint az első fordulóban. Vick és a támadó fal komolyan össze kell, hogy kapja magát, mert újabb hasonlóan rossz teljesítmény biztos vereséget eredményez. Ám nem csak nekik kell többet nyújtania, hanem minden egyes játékosnak, és az edzői stábnak is. Kivétel nélkül. A Ravens nem fog megelégedni egy szoros vereséggel, ők győzni járnak minden stadionba. Egy esetleges győzelemmel pedig máris előnyt szerezhetnek a csoport riválisokkal szemben, ami a véghajrában aranyat érhet. Nekünk pedig tartani kell a lépést, mert egyik csoport ellenfelünk sem fogja könnyen adni magát senkivel szemben.
A jelmondat tehát ismét aktuális: Fly Eagles Fly, On The Road To Victory!