Eagles Enciklopédia - 7. rész

Az Eagles Enciklopédia – Hetedik rész

A fordítás Ray Didinger és Robert S. Lyons The Eagles Encyclopedia című könyve alapján készült Fazekas Dániel jó voltából, kizárólag a www.philly.blog.hu oldal számára. A fordítás egészét vagy bármely részét a szerző engedélye nélkül másolni szigorúan tilos. Kapcsolatfelvétel a deny79@gmail.com címen történhet.

Évről-évre

1957

Mérleg: 4-8, 5. hely Keleten

Főedző: Hugh Devore

A szezon előtt sokak szerint az Eagles a legjobb draftját produkálta, persze, ezt akkor még nem tudhatta senki, csak bizakodott ebben. Érkezett a Michigan Stateről Clarence Peaks FB, a Wake Forestről Billy Ray Barnes futó, az Oklahomáról a szintén futó Tommy McDonald és a Duke irányítója, Sonny Jurgensen (képen). Devore ugyan nem vetette be mindannyijukat az első héttől, de fokozatosan egyre több játéklehetőséget kaptak mindannyian. McDonald ült a legtovább, ő csak a 9. héten mutatkozott be, de akkor rögtön két TD-vel, és ami nagyobb szó: elkapót játszott. Mindkét passzt Jurgensen adta, ahogyan a 3. TD is tőle indult, azt Dick Bielski kapta el, ezzel pedig 21-12-re nyert az Eagles, mely a szezon 3. győzelmét eredményezte.

A legnagyobb siker talán az első volt, az előző 11 évben 10 döntőt játszó (nem mindet az NFL-ben, 4-et még az AAFC-ben) Brownst sikerült felülmúlni, akik egyébként emellett csak 2 vereséget szenvedtek el ebben az esztendőben (egyet pont a döntőben). A meccset Jurgensen nyerte meg, aki előbb egy 31 yardos, hat pontot érő átadással szolgálta ki Rocky Ryant, majd ő maga egy irányító sneakkel szerzett TD-t. A Steelers ellen pedig december 1. a mérkőzés végén mutatta meg, mennyire nyugodt tud hátrányban is maradni, percekkel a lefújás előtt tökéletes támadást vezetett, melynek a végén Bielski kapott el egy 7 yardos passzt, majd Walston extrájával a fordítás is sikerült, mely győzelmet is ért. Persze, azért Jurgensen mellett még Bobby Thomason is kerettag volt, aki a Cardinals elleni sikerből vette ki nagyban a részét: 2 TD-t passzt dobott (Bobby Walston és Bill Stribling voltak az elkapók), illetve kettőt ő maga futott meg. A szezon végén aztán két távozástól volt hangos a helyi sajtó. Hugh Devore a jó draft ellenére lapátra került, míg a többszörös All-Pro DE Norm „Wildman” Willey 8 éves karrierjét lezárta és visszavonult.

1958

Mérleg: 2-9-1, 5. hely Keleten holtversenyben

Főedző: Buck Shaw

A csapat az új vezetőedzővel, Buck Shaw-val kezdetnek rögtön megszerezte a Los Angeles Rams veterán irányítóját, Norm Van Brocklint (képen látható a szerződés aláírása, az ülő Van Brocklin mellett Shaw és a csapat részvényeseinek megbízott vezetője látható, a másik képen pedig a szerződés szövege látható – egyébként a szerződést meg lehet vásárolni az eBayen 100 dollárról itt), valamint a hazai mérkőzéseit Connie Mack Stadionból a Franklin Fieldre költöztette. Tommy McDonald elkapóvá képzése se lassult, már kezdőként számított rá a csapat, míg a FB Pete Retzlaff is elkapóvá kezdett válni. A terv annyira nem jött be, a gárda mindössze két győzelemig jutott 1958-ban.

Elsőnek a második héten meglepetésre a Giants ellen diadalmaskodott a csapat, ahol Van Brocklin és McDonald összehozott egy 91 yardos TD passzt, mely a klub 25 éves addigi történelmének a leghosszabbja lett. Körülbelül a saját 1 yardos vonalán ált a passz elengedésének pillanatában Van Brocklin, a labda pedig az ellenfél térfelének közepén került McDonald kezébe, aki onnantól versenyfutott a védővel és nyert is. Egyébként Van Brocklin nyerte meg a mérkőzést, ugyanis a 4. negyedben levezetett egy 66 yardos támadást (előtte pedig adott még egy TD passzt), melyet Billy Barnes közeli mezőnygólja zárt le és ezzel vette át a vezetést az Eagles. A meccs után egy 5 mérkőzéses nyeretlenségi sorozat jött, hogy aztán a Cardinals ellen gálázzon. Clarence Peaks 4 TD-t is elkapott, míg Billy Barnes összesen 244 yardot szerzett a mérkőzés folyamán. Több örömre nagyon már nem akadt ok a szezon során, talán egyedül Retzlaff elkapó címének lehetett örülni, 56 elkapásával holtversenyben a legjobb lett a ligában. Illetve McDonald ponterőssége ér még említést, 29 elkapásból 9 TD-t szerzett.

Megdöbbentő tény: Tommy McDonald helye 1958-1962 közötti időszakban a liga elitelkapói között

1959

Mérleg: 7-5, 2. hely Keleten holtversenyben

Főedző: Buck Shaw

Az új szezon nyitánya nem indult fényesen, a 49ers ellen a csapat nagyon simán kapott ki, az eredmény még csalóka is. Sokat nem is vártak az Eaglestől a második fordulóban, a Giants számított esélyesebbnek, főleg, hogy Tommy McDonald törött állkapoccsal készült a találkozóra. Ez nagyon nem hátráltatta aztán, 4 TD-t is összehozott, melyből egyik egy 81 yardos punt return TD volt, az addigi leghosszabb e műfajban a csapat történelmében. A következő 8 meccsből aztán hatszor diadalmaskodtak a Sasok, végül pedig a konferencia második helyén zártak holtversenyben.

A szezon mélypontja a harmadik heti találkozó volt, ahogy ugyan az utolsó perces McDonald 18 yardos elkapással (Van Brocklin adta a passzt) nyert az Eagles, miközben Billy Barnes 163 futott yardig jutott. De ezt beárnyékolta a tény, hogy a mérkőzést helyszínen megtekintendő Bert Bell rosszul lett és el is hunyt. A szezon csúcspontja pedig 2 héttel később jött talán, amikor a Cardinals már 24-0 arányban is vezetett, de egy nagy rohammal és McDonald (képen) újabb győztes TD-jával az utolsó negyedben a Philly 4 pontos előnyre tett szert, amit meg is tartott már. A védelem a következő héten alkotott nagyot, miután már majdnem összeomlott teljesen. A szünetig nagyszerűen teljesítettek, ahogyan a támadósor is, 30-9-es előnnyel vonult öltözőbe a Philly a ’Skins ellen, hogy aztán a Rézbőrűek 30-23-ig feljöjjenek. Sőt, a találkozó végén egészen a célterület közeléig eljutott a ’Skins, amikor a védelem újra magára talált és a gólvonalon megfogta háromszor is a FB Don Bosslert 1 yardos vonalról való próbálkozását, majd az idő lepörgött. A Rams ellen is utolsó másodperces győzelmet ért el a gárda, 16 másodperccel a lefújás előtt szerzett az Eagles 14 yardos mezőnygóllal előnyt. McDonald volt Van Brocklin kedvenc célpontja, 47 elkapásig, 846 yardig és 10 TD-ig jutott, valamint csak az utolsó 8 meccsen játszó Pete Retzlaff (eltörte a felkészülés során a lábát, ezért kellett kényszerpihenőt tartania a szezon első felében) is összeszedett közel 600 elkapott yardot.

Megdöbbentő tény: Tommy McDonald helye 1958-1962 közötti időszakban a liga elitelkapói között touchdownok terén

1960

Mérleg: 10-2, 1. hely Keleten

Főedző: Buck Shaw

Ugyan nem teljesen Eagles, de mindenképpen említést kell tenni a ligát ért változásokat illetően az 1960-as szezon előtt. Lamar Hunt üzletember vezetésével ettől az évtől 8 csapattal (Houston Oilers, New York Titans, Buffalo Bills, Boston Patriots, Los Angeles Chargers, Dallas Texans, Oakland Raiders és Denver Broncos) elindult az Amerikai Futball Liga, azaz az AFL. Az NFL pedig felismerte, most egy komoly vetélytársat kapott, így minden fronton próbálta megmutatni a világnak, a legjobb liga az övék. Dallas például hosszú évek után engedélyt kapott saját csapat létrehozására (Dallas Cowboys néven kezdték szereplésüket), Chicago egyik csapata (Cardinals) pedig St. Louist kezdte meghódítani és oda lett költöztetve.

A szezon óriási csalódással kezdődött, csaknem 60ezer ember előtt nagyon sima vereséget szedett össze az Eagles hazai pályán a Cleveland ellen. De aztán sorozatban 9 győzelemmel kárpótolták a szépszámú közönséget (a Giants ellen New Yorkban 63ezren, egy héttel később Phillyben 60ezren láttál helyszínen a mérkőzést), mely Keleti győzelmet is jelentett egyben, így 11 év után újra a konferencia élén zárt a Sas-együttes. Tette mindezt úgy, hogy a szezon közepén komoly sérüléshullám sújtotta a csapatot, ami miatt a 35 éves Chuck Bednarik kénytelen volt centerként és LB-ként az egész találkozót végigjátszani.

A kulcsgyőzelem október végén a Browns elleni idegenbeli visszavágó volt, ahol Bobby Walston 2 másodperccel a mérkőzés végét jelentő sípszó előtt értékesített egy 39 yardos mezőnygólt, mellyel 2 pontos vezetésre tett szert az Eagles. Egy héttel később a Steelers legyőzősével egyedül állt már a csapat Kelet élén, miközben a helyszínen kint lévő 58ezer néző az elmúlt 10 év legnagyobb számú hazai nézőközönsége volt. Igaz, mint említettem nem sokáig, 3 hét múlva még többen látogattak ki a Franklin Fieldre. A Giants ellen egyébként az első meccsen Bednarik volt a hős: a félidőben az Óriások 10-0-ra vezettek, ahonnan egyenlíteni tudott az Eagles. Kevesebb, mint 3 perc volt hátra a találkozóból, amikor a Giants a saját térfele közepén indított támadást Mel Triplett révén. Bednarik irtózatos erővel érkezett meg rá, a tackle következében Triplett kezébel a labda a levegőbe repült, amit Jimmy Carr, az Eagles védője kapott el, majd egy 36 yardos vágtával hét pontos előnyhöz jutatta az Eaglest. 1 perccel később újra villant Bednarik, Frank Giffordot ütközte le nagyon keményen, aki éppen egy passzt húzott le az Eagles 30 yardos vonalán. A labdát Gifford is kiejtette, amire Chuck Weber vetődött rá, így újra a Sasokhoz került a játékszer, amivel már le is pörgették az órát, így elhoztak egy értékes sikert New Yorkból. A második meccset is a Giants kezdte jobban, most 17-0-s előnyre tettek szert, de az újonc Ted Dean 2 TD-jának is köszönhetően fordított és nyert az Eagles. Dean ekkor volt először kezdő, Peaks a mérkőzés előtt törte el a lábát, helyén kezdhetette a Radnor egyetemről érkezett játékos. Második TD-ja egy 49 yardos elkapás volt Van Brocklin passzából az utolsó negyedben, amivel először vezetett az Eagles a mérkőzés folyamán (24-23), melyet már meg is tartott, sőt, növelt is. Egy héttel később a Chicagoból St. Louisba költöző Cardinals ellen aztán bebiztosította keleti elsőségét az Eagles, köszönhetően Van Brocklin 2 TD átadásának (McDonald és Retzlaff volt az elkapó). McDonald egyébként hozta a szokásost, relatíve kevés elkapásból relatíve sok TD (39 elkapás, 13 TD), míg Van Brocklin 24 TD passzt adott, mely karrierje legtöbbje egy esztendő alatt. A liga döntőjében az Eagles a Packerst fogadhatta, majdnem 70ezer néző előtt, és megint hátrányba került. De a fordítás megint sikerült, így az Eagles fennállása harmadik bajnoki címét szerezte. A győzelem értékét növeli, a Packers edzője, Vince Lombardi soha többet nem veszített csapatával a rájátszásban. A siker után Buck Shaw visszavonult, Van Brocklin pedig szintén ugyanígy döntött, miután átvette a döntő legértékesebb játékosának járó díjat.

Képeken: Chuck Bednarik öröme a mindent eldöntő tackle után legfelül, középen a döntő kezdete, valamint egy Sport Illustrated címlap a döntő előttről, legalul pedig a bajnokcsapat fotója.

Megdöbbentő tény: 1960-ban az Eagles sorozatban 9 mérkőzést nyert meg, melyet egészen 2003-ig nem tudott megismételni.

1961

Mérleg: 10-4, 2. hely Keleten

Főedző: Nick Skorich

Buck Show helyére addigi elsőszámú segítője, Nick Skorich került, így az ő vezetésével várta az Eagles az első 14 mérkőzéses alapszakaszát. A szezon előtt ugyanis csatlakozott a ligához a Minnesota Vikings, amely alapján létrejött kettő darab 7 csapatos konferencia (Kelet: NY Giants, Cleveland Browns, St. Louis Cardinals, Pittsburgh Steelers, Dallas Cowboys, Washington Redskins, Philadelphia Eagles; Nyugat: Green Bay Packers, Detroit Lions, Baltimore Colts, Chicago Bears, San Francisco 49ers, Los Angeles Rams, Minnesota Vikings). Skorich Van Brocklin pótlását csapaton belül oldotta meg, Sonny Jurgensen kapta meg a karmesteri pálcát, akinek a vezetésével az Eagles első 8 meccséből hétszer győztesen hagyta el a pályát.

A szezon meseszerűen indult a címvédő számára, a Browns ellen teltház előtt a legelső kezdőrúgást Tim Brown (képen) 105 yardon keresztül cipelte, azonnali 6+1 pontért. Az új konferencia ellenfél Dallast is megfelelően köszöntötte a gárda, idegenben 45 pontot rámolt be nekik, köszönhetően Clarence Peaks kettő touchdowjának is. A gárda 289 futott yardig jutott a Tehenészek ellen, első hét labdabirtoklásából hat alkalommal eredményes volt, és az egész találkozó során nem puntolt. Egy héttel később a fővárosban már sokkal kiélezettebb csatát láthatott a kilátogató nézősereg, ahol sokáig a Redskins javára állt a zászló. De a negyedik negyed végén Jurgensen megtáltosodott, sorozatban 11 passza sikeres volt, és 12 másodperccel a lefújás előtt Tommy McDonaldot egy 41 yardos átadással találta meg, mely TD-t ért. A jó extra után pedig 27-24-re vezetett az Eagles, a lefújás után pedig egyedüliként a keleti konferencia élére állt (addig holtversenyben a Giantsszel tette ezt). A Bears elleni győzelemmel a csapat az élen maradt, de komoly árat fizetett ezért: Tom Brookshier, az All-Pro cornerback eltörte a lábát, innentől pedig szétesett úgymond a gárda. A secondary vezére nagyon hiányzott, amit a Giants és Browns ki is használt, előbbi 38, utóbbi 45 pontot írt a táblára az Eagles ellen. Ezzel pedig a konferencia élén már a Giants állt. A Dallas és Pittsburgh legyőzősével azonban újra befogta az Eagles őket és pont egymás elleni mérkőzés következett, a Keleti elsőség volt a tét. A mérkőzést a new yorki együttes nyerte 28-24 arányban, Jurgensen hiába volt extra formában, a védelem nem tudott a Giants passzjátékára ellenszert találni, valamint az utolsó negyedben 3 pontos Eagles vezetésnél mezőnygóllal próbálkozott a Giants, amikor a játékvezetők úgy gondolták, a rúgás utáni pillanatban ütközték le a Giants rúgóját. Ezzel járt a first down, a Giants pedig a támadást innentől már TD-ig vitte. Ugyan az utolsó héten az Eagles legyőzte a Lionst, és egy esetleges Giants vereséggel azonos mérleggel zártak volna az élen, de a Giants nem kapott ki (igaz, nem is nyert, 7-7 lett a végeredmény). Januárban még a Lions és az Eagles között rendeztek egy Playoff Bowl nevű csatát, mivel mindkét együttes a konferenciájában másodikként zárt. Az Eagles teljesen tartalékosan állt fel, sokan el se utaztak Miamiba, míg a Lions legjobb csapatával érkezett. Ennek megfelelően a végeredmény is sima lett. De emellett a pályára lépő Jurgensen válla is megsérült, ami miatt a következő 2 szezonban nem tudott pályára lépni. Pedig elég ígéretes évet hozott össze először kezdőként: 235 sikeres átadás (klubrekord), 3723 yard (klubrekord) és 32 TD passz (klubrekord és a szezon legjobbja liga szerte).

1962

Mérleg: 3-7-1, 7. hely Keleten

Főedző: Nick Skorich

Mindössze 3 sikerig jutott az 1962-es szezonban a csapat, mégis a szurkolók – egy találkozótól eltekintve – végig teltházat biztosítottak hazai pályán és tisztelik ezt a csapatot. Hogy miért? Mivel irdatlan méretű sérüléshullám sújtotta a gárdát ebben az esztendőben. Három elkapó – Pete Retzlaff, Bobby Walston és Dick Lucas – a karját törte el, Clarence Peaks, Howard Cassady és Ted Dean lábában tört el csont, a fullback – Theron Sapp – a vállával szenvedett már a felkészülés során és az 14 mérkőzés során sem igazán tudott hasznos lenni, valamint a csapat legjobb DB-je, Don „The Blade” Burroughs a törött bordája miatt kényszerült az oldalvonal mellé. Így a már veteránnak számító Tommy McDonald lett a csapat egyik legjobbja, aki 58 elkapásig és 10 TD-ig jutott, valamint karrierje első TD átadását is megdobta (10 yardos passz Tim Brownnak a Redskins elleni siker alkalmával). McDonald mellett az előbb említett Timmy Brown teljesítményét kell kiemelnünk, aki összesen 2306 yardig jutott (az egyik legtöbb a csapat történelme során), melyből 545 futott, 849 elkapott (52 elkapásból), 831 kickoff visszahordás utáni, illetve 81 punt után született. Valamint szerzett összesen 78 pontot is. Két 99 yardos TD-je is lett, először a Rams elleni 30-27-es vereség alkalmával (a csapat kihagyott egy utolsó másodperces mezőnygólt ekkor), valamint a Redskins ellen is közel 100 yardos 6 pontot szerzett.

A legnagyobb siker a Browns legyőzése volt, ahol a csapat a liga legjobb futóját, Jimmy Brownt mindössze 38 yardon tartotta. A legnagyobb vereség pedig az 1960-as döntő visszavágóján, az 1961-es szezon címvédője ellen történt. A Vince Lombardi által edzett Packers 49 pontot szerzett Philadelphiában, miközben összesen 628 yardig jutott a támadósora, emellett pedig 37 first downt szereztek, mely új NFL rekord lett. Az Eagles ezzel szemben 0 pontot és 54 yardot tudott felmutatni, valamint összesen 3 first downt értek el. Nick Skorich a vereség után csak ennyit mondott: „Nincs még egy profi csapat, mely ilyen gyengén teljesített volna valaha, akár támadókat nézzük, akár a védőket”. A szezon után egy fájdalmas búcsúra is sor került, a 37 éves Chuck Bednarik (képen), az utolsó 60 perces játékos bejelentette a visszavonulását 14 profi ligában eltöltött esztendő után. Mivel ezt már az utolsó hazai találkozón bejelentette, így karrierje legutolsó mérkőzésén viselt meze (Rams ellen idegenben) nem utazott vissza már Philadlephiába, hanem azonnal a Hallhatatlanok Csarnokába utazott, ahol a mai napig megtekinthető. (Képen a Franklin Field egykori helyére tervezett múzeum és Bednarik szobor.)

1963

Mérleg: 2-10-2, 7. hely Keleten

Főedző: Nick Skorich

A szezon előtt a csapat részvényeseinek vezetője Frank L. McNamee licitre bocsátotta az Eagles tulajdonlását. A kikiáltási ár 4 és fél millió dollár volt. A licitet végül egy 36 éves washingtoni építőipari mágnás, Jerry Wolman nyerte 5.5 millió dollárral. De ezek után már csak a gondok jöttek: a felkészülés alatt a két irányító, Sonny Jurgensen és cseréje King Hill összebalhézott, nem értettek egyet a fizetésük között lévő különbséggel. A vége az lett, hogy Jurgensen elsétált az edzésről. A klub végül rendezte ezt az ügyet, de nem sokkal később Jurgensen egy régebbi sérülése kiújult, ami miatt több találkozót is kihagyott. Mellette McDonald válla sem volt 100%-os, valamint Clarence Peaks sem épült fel teljesen, sőt, a könyöke is eltörött a szezon második felére. A LB Maxie Baughan a hüvelykujját törte el, míg a kezdő falember, Frank Fuller a lábát. Ezek után nem meglepő, hogy a szezon az előző évinél is pocsékabb lett. Az egyetlen örülnivaló Timmy Brown teljesítménye, aki új ligarekordot állított fel szerzett yardokban (2436 yard: 841 futott, 487 elkapott, 11 passzolt, 1097 visszahordott).

Jurgensen kezdte az évet kezdőként, de aztán a 3. hétre Hill került a csapatba, Jurgensen válla nem bírta tovább a terhelést akkor. Hill második meccsén, a szintén nyeretlen Dallas ellen megszerezte karrierje első győzelmét kezdőként. Az irányító 2 hat pontos átadást osztott ki, egy 80 yardosat Tim Brownnak és egy 6 yardosat Peaksnek. Brown (képen egy sokszor látott jelenet a mérkőzésről, Brown fut, a Dallas védői kergetik) amúgy nagyszerű napot zárt ekkor, a 80 yardos elkapása mellett további 131 yardot szerzett, illetve volt egy 2 yardos TD futása is. Egy héttel később újra Jurgensen vezette az Eaglest, aki hajszálpontos játékával és Brown nagyszerű futásaival 17-0-s hátrányból fordítva nyert a fővárosban az Eagles. Jurgensen 4 TD passzt adott, kettőt McDonaldnak, egyet Brownnak, valamint az akkor bemutatkozó újonc Ron Goodwinnak is egyet. Az év végén még egy momentum miatt maradt emlékezetes ez a találkozó, Tim Brown TD-ját a szezon legszebbjének választották. Előbb egy védőjátékos hiába ragadta meg, nem tudta levinni, majd egy sima oldallépéssel elküldött még egy védőt, majd berobogott a célterületre. Ennek ellenére a csapat mérlege nagyon gyenge lett, így Skorich lapátra került.