Eagles Enciklopédia - 6. rész

Az Eagles Enciklopédia – Hatodik rész

A fordítás Ray Didinger és Robert S. Lyons The Eagles Encyclopedia című könyve alapján készült Fazekas Dániel jó voltából, kizárólag a www.philly.blog.hu oldal számára. A fordítás egészét vagy bármely részét a szerző engedélye nélkül másolni szigorúan tilos. Kapcsolatfelvétel a deny79@gmail.com címen történhet.

Évről-évre

1949

Mérleg: 11-1, 1. hely Keleten

Főedző: Greasy Neale

A szezon újabb adás-vétellel indult, de most a klub került terítékre, Alexis Thomson ugyanis eladta a csapatot a „100 Testvér” nevű szervezetnek. A „100 Testvér” 100 philadelphiai üzletemberből áll, akik saját területükön vezető személyiségek a philadelphiai körzetben, vezetőjük pedig James P. Clark. A 100 tag egyaránt 300-300 dollárral járult hozzá a vételhez, így a csapat ára 30.000 dollár volt. A klub vezetőjének Vince McNallyt választották. Még szintén a szezon előtti eseményekhez tartozik, hogy a drafton érkezett egy bizonyos Chuck Bednarik a Pennsylvania Egyetemről, aki korábban az egyetemi liga legjobb csapatába is bekerült. Bednarik mind center, mind LB poszton bevethető játékos.

A gárdával szemben a szurkolók előzetesen nagy elvárásokat fogalmaztak meg, akik meg is feleltek ennek, sorozatban harmadszorra nyerték meg a Keleti konferenciát, 11 győzelmük mellé mindössze 1 vereség társult. Egyedül a Bears volt nagy falat idegenben. Cserébe a bajnoki címet is megtartotta a gárda, a Rams ellen Los Angelesben 14-0 arányban nyertek. Érdekes, hogy előző évben a nagy hó, most a felázott pálya jelentett segítséget az Eaglesnek, hiszen ez inkább kedvezett a futójátéknak. Cliff Patton számára a Redskins elleni első meccs maradt emlékezetes, amikor is 7 extra pontot értékesített, ezzel sorozatban már 77 hibátlan extránál járt, mely új NFL rekord lett. A hatodik hétig a csapat egyébként a Steelers mögött tanyázott a keleti tabellán, de ekkor idegenben simán verték őket, köszönhetően például Clyde „Elkaphatatlan” Scott 70 yardos punt visszahordásának. A következő héten aztán a Rams látogatott Phillybe, az egyetlen addig veretlen csapat a szezonban, de sok esélyük nekik sem volt a győzelemre. A meccset hivatalosan 38230 ember látta, de nem hivatalos információk szerint közel 50 ezer néző követte élőben figyelemmel. A Rams összesen 27 futott yardig jutott, a védelem kiemelkedő volt egész nap. Geary Neale csak ennyit mondott: „Ez egy nagyszerű csapat. Nem létezett még egyetlen olyan gárda sem, amely ma legyőzött volna minket.” A Steelers nagy reményekkel érkezett a visszavágóra, esetleges győzelmével maradt volna reménye megnyerni a Keleti konferenciát, de Van Buren 205 futott yardjára (új karrier rekordja) nem tudtak válaszolni érdemben. Van Buren (képen) egyébként 1146 yardig jutott, mely új NFL rekord lett.

Megdöbbentő tény: Az 1949-es szezon a legeredményesebb az Eagles történelmében: 12 győzelem, 1 vereség, 0.923-as győzelmi mutató.

1950

Mérleg: 6-6, 3. hely az Amerikai főcsoportban holtversenyben

Főedző: Greasy Neale

Az 1950-es szezon előtt kisebb átalakulás ment végbe az NFL-ben, csatlakozott a megszűnő AAFC bajnokságból a minden szezont megnyerő Cleveland Browns, valamint a San Francisco 49ers és a Baltimore Colts. A 3 új csapat révén megszűnt a kelet-nyugat felosztás, helyette megszületett az Amerikai főcsoport és a Nemzeti főcsoport, melyek a mai napig megvannak, igaz, teljesen más felosztásban már.

Ezek alapján indult az új szezon, mindjárt egy csúcsrangadóval. Az elmúlt 4 év AAFC bajnoka, a Cleveland Browns látogatott Philadelphiába, az elmúlt 2 év NFL bajnokához. A mérkőzés súlyának megfelelően az érdeklődés is óriási volt, 71235 néző tekintette meg helyszínen a találkozót, mely a legnagyobb nézőszám a Municipal Stadiumban (ugyanis a nagy érdeklődés miatt ezt a találkozót a gárda itt játszotta le a Shibe Park helyett) és a legnagyobb az Eagles alapszakasz találkozóinak történetében a mai napig. De a találkozó sokkolta a helyi rajongókat, a Browns első NFL meccsén nagyon simán győzte le a címvédőt, esélye sem volt az Eaglesnek. A következő héten aztán a Cardinals látta ennek kárát, egy végletekig feltüzelt védelem állt ki ellenük, aminek eredménye Jim Hardy 8 eladott labdája lett (Russ Craft 4 interceptionnel, Joe Sutton hárommal zárt). Nem meglepő, sima sikert arattak a Sasok Chicagóban. A harmadik héten újabb kemény mérkőzés várt a csapatra, az előző év döntőjének visszavágóját rendezték Phillyben. De a Rams teljesen súlytalan volt, története legnagyobb vereségét szenvedte el, köszönhetően például Russ Craft (képen fehérben ő szerel) 103 yardos kezdőrúgás visszahordásának is. Az újonc Baltimore ellen a szintén újonc Toy Ledbrekkers touchdownjával a csapat maga felé billentette a mérleg nyelvét, a Steelers elleni sikerrel pedig a főcsoport élére is állt, holtversenyben a Giants csapatával. A meccs nagy jelenete Tommy Thompson 74 yardos átadása volt Jack Ferrantének, ami akkoriban nem volt mindennapos. A Redskins elleni sikerrel aztán már lépéselőnybe is kerültek a Sasok a new yorki riválissal szemben, köszönhetően a védelem remek játékának, akik 3 touchdownt is szereztek (Joe Muha, Frank Reagen és Johnny Green révén).

A következő meccsen azonban beütött a krach, az elnyűhetetlennek hitt Van Buren megsérült, számára a szezon véget is ért ezzel, a csapat pedig utolsó 6 meccséből ötöt elveszített, amivel egészen a harmadik helyig esett vissza a főcsoportban. A visszaesés és az eredmények elmaradása a klub vezetésére is hatással voltak, a Giants elleni hazai vereség után Greasy Neale és a klubigazgató Jim Clark összekaptak, így a szezon végén Neale-nek távoznia is kellett.

1951

Mérleg: 4-8, 5. hely az Amerikai főcsoportban

Főedző: Bo McMillin és Wayne Miller

Alvin „Bo” McMillin (képen, még játékosként) lett kinevezve a csapat új főedzőjének, vezetésével a szezon első két meccsét meg is nyerte az Eagles, de ekkor egy addig lappangó betegség miatt le kellett mondania. Wayne Miller vette át a helyét, aki szintén 2 győzelemig jutott, de ő 10 meccsen. A silány szereplésben Van Buren sérülése is közrejátszott, aki ugyan visszatért, de lassabb lett és a szezon folyamán több apró sérülés is hátráltatta, így mindössze 327 yardig jutott a futó. Valamint Thompson hiánya is látszott, a sikeres irányító Neale kirúgásával együtt vonult vissza, helyére Adrian Burk került. Burk nem igazán hozta Thompson szintjét, 23 alkalommal adta el a labdát, mely a legtöbb volt az egész ligában.

Utólag nézve a legfényesebb siker a Frisco legyőzése volt, ugyanis pont ez a győzelem kellett volna a Niners csapatának a nagydöntőhöz. A siker nagyban volt köszönhető McMillin zseniális felismerésének, hogy a 49ers csak a T-formáció ellen készült, így a 2. félidőre teljesen új szemléletű támadósort küldött ki, melynek eredménye előbb egy 49, majd egy 28 yardos touchdown passz lett Clyde Scott irányába. A többi győzelem mind idegenben született: a Steelers ellen 10-0-s hátrányból sikerült fordítani, ahol Burk úgy játszott, ahogy várták tőle (3 touchdown, 1 interception). A Redskins ellen pedig tündökölt a támadósor, Van Buren 2 alkalommal volt eredményes, ahogyan az újonc Bobby Walston is. A csapat pedig 32 first downt ért el, mely új NFL rekord lett akkor egy találkozón. Bobby Walston a szezon után megkapta a legjobb újoncnak járó díjat is: 31 elkapásból szerzett 8 touchdownt, és mivel a mezőnygólokat is ő rúgta, így összesen 94 szerzett ponttal zárta a szezont.

1952

Mérleg: 7-5, 2. hely az Amerikai főcsoportban holtversenyben

Főedző: Jim Trimble

A szezon előtt Wayne Miller kirúgása nem volt meglepő, az azonban igen, hogy a sokak által visszavárt Bo McMillin betegsége hirtelen súlyosabbra fordult és a nyár folyamán el is hunyt. Ezek után Jim Trimble (képen a legbizalmasabb barátjával látható) lett a vezetőség kiszemeltje, aki el is vállalta a csapat vezetését. Ugyanakkor még a szezon előtt egy újabb komoly esemény rázta meg az Eagles szurkolóit: Van Buren a nyári felkészülés során egy komoly sérülést szedett össze a térdére, ami után úgy döntött, szögre akasztja a sisakját és lezár egy hihetetlen karriert. Adrian Burk pedig kegyvesztett lett az új edzőnél, helyére a Packersből érkezett Bobby Thomason, aki azonnal meg is kapta a karmesteri pálcát. A csapat a draft során is aktív volt, Harold „Bud” Grant nagyon akarták, akit sikerült is megszerezni. Ő lett az egyik kezdő elkapó, Pete Pihos pedig innentől kezdve csak a védelemben kapott játéklehetőséget. Grant meghálálta a bizalmat, 56 elkapással zárt, amiből 7 touchdown is lett, valamint ez az 56 elkapás a második legtöbb volt ebben az évben a ligában. Még egy emlékezetes igazolásról emlékezhetünk meg, Ralph Goldston érkezett a Youngstonw State iskolából és Don Stevens az Illinoisról, ami azért különleges, mert ők lett az Eagles első afroamerikai játékosai. Goldston a Browns elleni bravúr győzelem alkalmával 2 touchdownt futott is.

A csapat nem teljesített rosszul, ha az utolsó meccsen Washingtonban sikerült volna diadalmaskodni, akkor holtversenyben az Amerikai főcsoport élén zárt volna, ami rájátszást ért volna az így egyedüli első Browns ellen. A Giants elleni idegenbeli találkozó került még be a rekordok könyvébe, ekkor ugyanis Norm „Wildman” Willey, az Eagles DE-je 17 alkalommal is szerelte a Giants irányítóját, Charlie Conerlyt (ekkoriban még nem létezett a sack, mint fogalom). Természetesen teljesítményével ő lett a hét védőjátékosa. Még kicsit visszatérve Granthez meg kell említeni a Dallas Texans elleni meccsét: 11 elkapásból 203 yardot és 2 touchdownt szerzett, mely magáért beszél. Egyébként a Texans a New York Yanks helyett jött létre, de egy év után be is csődölt. Az azóta eltelt közel 60 esztendőben nem volt ilyenre már példa, azaz a Dallas Texans az NFL utolsó megszűnő klubja.

Megdöbbentő tény: Steve Van Buren hatása – 1943 és 1949 között 77 mérkőzésen lépett pályára az Eagles, ez alatt 53 győzelmet, 20 vereséget és 4 döntetlent ért el. Steve Van Buren 1944-ben csatlakozott a gárdához, és 1949-ig 18 alkalommal ért el egy meccsen legalább 100 yardot, amiből 15 alkalommal az Eagles meg is nyerte az aktuális meccsét. Ő lett az első játékos, aki egy szezon során 4 meccsen is átlépte a 100 yardos „álomhatárt”. Az említett 77 meccs alatt a csapat átlagosan 91 futott yardot engedett ellenfeleinek, míg ők 172 yardig jutottak átlagban. Egyébként a csapat ez idő alatt mínusz 36-os fumble, de plusz 61-es interception arányt tud felmutatni. 1949-ben, amikor az Eagles mindössze 1 mérkőzést veszített el, mindössze 96 pontot engedtek a 11 nyertes meccsen, miközben Van Buren vezetésével 230-at szereztek. Van Buren sérüléseitől, azaz 1950-től egészen 1958-ig a csapat 44-59-5-ös mérlegre volt csak képes, ráadásul, ha csak 1955-től nézzük, akkor 12-32-3 a mérleg, ami nem valami fényes. A 108 meccs alatt a csapat átlagosan 125 futott yardig jutott, miközben 130-nál is többet engedtek. A turnover mutató pedig -59 lett.

1953

Mérleg: 7-4-1, 2. hely Keleten

Főedző: Jim Trimble

Az Eagles újfent 7 győzelemig, és főcsoportja második helyéig jutott, annak ellenére, hogy az elkapó Bud Grant távozott a csapattól egyenesen a Kanadai Futball Ligába. Sokáig a Sasokat volt esélye a Keleti konferencia megnyerésére (a Nemzeti és Amerikai konferencia neveket újra Kelet és Nyugat váltotta fel, egészen 1960-ig), de a Giants és a Redskins ellen is idegenben hasalt el meglepetésre a csapat, mely az első hely esélyébe került. Grant távozásával Pete Pihos újra a támadósor alapembere lett, amit a liga legjobb teljesítményével hálált meg, szám szerint 63 elkapásig jutott, melyből 1049 yard és 10 touchdown született. A két irányító, Thomason (képen) és Burk együtt 3250 yardot passzolgatott össze. Elsősorban Thomason volt a kezdő QB, de Trimble sokszor variálta őket. A Giants elleni győzelem alkalmával nem tette és helyesen, Thomason 44 passzkísérletből 22-t célba jutatott, melyből 437 yard keletkezett, mely a csapat történetének addigi legtöbbje lett. A védelemben pedig az újonc Tom Brookshier villogott, 8 alkalommal is interceptiont jegyezhettek fel a statiszták a neve mellé.

A szezon egyébként szörnyen indult, az első 3 meccsen nem tudott nyerni a csapat (egy döntetlenre futotta), de aztán egy 6 meccses nyerő-szériával mindenki elfelejtette a rossz rajtot. A Cardinals ellen káprázatos volt a támadósor, melyet az 56 szerzett pont elég jól jellemez. A Colts ellen rosszul indult a találkozó, mindjárt a nyitó rúgást 104 yardos visszahordással 7 pontra váltotta a baltimore-i csapat, de a Sasok 21 ponttal feleltek erre, ami a félidőre megnyugtató előny volt már. Ugyan a harmadik negyedben a Colts felzárkózott 7 pontra, de a záró etapban újabb 24 ponttal biztossá tette a sikert a Philly. Az újonc Don Johnson 3 alkalommal is touchdown után örülhetett, míg Chuck Budnarik egy interception után cipelte a leszedett labdát egészen a gólvonalig, mely élete első profi pontszerzését eredményezte. Az utolsó hét lehet még szép emlék a rajongóknak, amikor az addig veretlen Browns látogatott a keleti partra, ahol Thomason teljesen lejátszotta az ellenfél védelmét a pályáról (331 yard, 3 TD), míg a védelem eltűntette a kor egyik legjobb irányítóját, Otto Grahamet.

Megdöbbentő tény: 1953. december 6-án az Eagles vereséget szenvedett a Redskins ellen szerzett pont nélkül, mellyel egy 127 meccses sorozat zárult le. Ugyanis 1943. október 2-tól folyamatosan minden találkozón szerzett legalább 3 pontot a csapat.

1954

Mérleg: 7-4-1, 2. hely Keleten

Főedző: Jim Trimble

Meseszerűen indult a szezon, négyből 4 győzelem, hogy aztán a következő 5 meccsen 4 vereség kerüljön mellé. Végül 7 győzelemmel állt meg a csapat, mely újra a 2. helyre volt elég Keleten a kor nagy csapata, a Browns mögött. Burk lett erre az évre az elsődleges irányító, aki meg is érett már a feladatra, melyet 23 kiosztott touchdown átadása (legtöbb az egész ligában), valamint a Redskins elleni 49-21 alkalmával kiosztott 7 pontot érő átadása jól mutat (holtversenyben a legtöbb egy meccsen valaha). A Redskins egyébként vele egyáltalán nem tudott mit kezdeni, a visszavágón is ötször mattolta őket, melyből egy 84 yardos lett (szezon leghosszabb átadása liga szerte) Jerry Williams kezébe.

Meg kell emlékezni az első fordulóról is, ahol a Cleveland ellen hazai pályán sikerült megismételni az előző évi utolsó heti bravúrt, nagyon simán győzte le a csapat a későbbi bajnokot. Burk és Thomason is 2-2 alkalommal ünnepelhetett akkor touchdown után, míg a védelem a mérkőzés első 26 percében Otto Grahamnek sikeres átadást sem engedett. Az utolsó heti mérkőzés, a Giants elleni szólt még nagyon a védelemről, akkor Wayne Robinson és Jerry Norton is interceptiont jegyezhetett, mellettük pedig Norm Willey (képen) egy fumblet szedett össze. Ezekből Norton labdaszerzésre rögtön egy 29 yardos visszahordott TD-t ért, Willey pedig a fumblet a célterületen belül kaparta össze, ami szintén hat pontot eredményezett. Érdekesség, hogy Mike Jarnulek harcolta ki a fumblet, akinek ez volt az utolsó meccse a profik között, 9 Sas mezben lehúzott év után visszavonult. Bobby Walston biztosan szívesen gondol vissza a Redskins elleni találkozókra, az idegenbeli meccsen 25 pontot is szerzett, mely a legtöbb a klub színeiben egy játékos által egy meccs alatt (3 touchdown és 7 extra pont alapján jött össze a 25). Egyébként Walston vezette az egész ligát szerzett pontokat nézve, összesen 114-ig jutott, mely 11 elkapott TD-t tartalmazott. Pete Pihos pedig újra a liga legjobb elkapója lett (igaz holtversenyben) 60 elkapással.

1955

Mérleg: 4-7-1, 4. hely Keleten holtversenyben

Főedző: Jim Trimble

A szezon jól indult, hiszen hiába vezetett a Giants a nyitányon 10-0 arányban is már, az Eagles fordított és nyert végül 10 ponttal. De ennek ára volt, az All-Pro falember, Bucko Kilroy (képen) komoly sérülést szenvedett a bal térdére a sorozatban játszott 101. mérkőzésen, mely a karrierje végét is jelentette. Ráadásul az újonc Teddy Wegert, aki felé nagy bizalmat táplált Trimble edző, eltörte a bokáját és 4 meccsre harcképtelen lett. A sérüléshullám egész évben sújtotta a csapatot, nem is sikerült 3 mérkőzésnél többet megnyerni a hátralévő szezonban.

Azért a Browns ellen szokásosan kitett magáért a gárda, 17-0-s hátrányból sikerült a Shibe Park közel 40 ezer nézője előtt 33-17-re fordítani, miközben a parkolóban további 10 ezer ember szurkolt a stadionon belül küzdő csapatnak. A fordulópont 17-16-s hátránynál volt igazából, amikor Bob Hudson blokkolt egy puntot a Browns egy yardos vonalán, onnan pedig Adrian Burk könnyűszerrel jutott be a célterületre és vette ezzel át a vezetést az Eagles. Ezután Dick Bielski 40 yardról értékesített egy mezőnygólt, majd Bibbles Bawel egy 40 yardos interception return touchdownnal tette fel az i-re a pontot. A szezon 4., egyben utolsó győzelme egy búcsút is jelentett, ez volt Pete Pihos 9 éves karrierjének utolsó hazai találkozója. Méltó módon búcsúzott az elkapó, 127 yardig jutott 10 elkapásból, mely még egy touchdownt is tartalmazott. Az év végén 62 elkapással megint ő lett a liga legjobbja e téren, sorozatban harmadszor. Összesen a 9 év alatt 373 elkapásig 5619 yardig és 63 touchdownig jutott.

1956

Mérleg: 3-8-1, 6. hely Keleten

Főedző: Hugh Devore

Jim Trimble az 1956-as szezon előtt lemondott, pedig a vezetőség még bizalmat szavazott volna számára, így új főedző került 4 év után Phillybe Hugh Devore személyében. Trimble-vel együtt 7 kezdőjátékos is visszavonult, ráadásul a sérüléshullám sem hagyott abba, a szezon folyamán összesen 17 különböző játékos dőlt ki legalább 1 mérkőzésre. (Ne feledjük, ez manapság is soknak számítana, és akkoriban még bőven nem 50 fős keretekkel dolgoztak a csapatok.)

A csapat mindössze három alkalommal hagyhatta el a pályát győztesen, ezek mindegyike elsősorban az újonc futónak Ken Kellernek (képen) voltak köszönhetőek (ő egyébként a Redskins elleni utolsó előtti fordulóban esett ki a végjátékra, pedig ott összejöhetett volna a 4. győzelem az Eagles számára). Keller összesen 433 yardig jutott, amivel a csapat legjobb futója volt. A Redskinsszel egyébként már a szezon elején is kiélezett csatát játszottak a Sasok, szakadó esőben végig fej-fej mellett haladtak a csapatok, amikor Bobby Thomasonnak sikerült egy 1 yardos irányító sneakkel 9-6-os állásnál megszerezni a mérkőzés első és egyben utolsó TD-jét is. A következő héten, a Steelers ellen is jól indult minden, de ott már lehetett sejteni, ennek a csapatnak kell még pár év, mire beérik. Ugyan a gárda 28-0 arányban elhúzott, de ekkor a Steelers felzárkózott 28-21-re, és egy jó támadás következtében az Eagles gólvonalánál volt. Itt azonban sikerült megállítani őket (4. kísérletre az acélvárosiak irányítója, Ted Marchiborda próbálta megfutni a szükséges távot, de Jerry Norton centikre a gólvonaltól elkapta és levitte még időben), majd az ellentámadásnál okosan lepörgette a támadósor az órát és 25 másodperccel a lefújás előtt Ken Keller villant és az 51 yardos touchdown futása révén el is döntötték a mérkőzést. A harmadik győzelem is a Steelers ellen jött össze, ahol egy újonc elkapó a Missouri egyetemről, Hank Burnine volt eredményes két alkalommal is Thomason passzából.

Megdöbbentő tény: Bobby Thomason karrierje során az Eaglesben járt a mennyben és a pokolban szinte. Ő tartotta 437 passzolt yarddal az egy meccsen szerzett legtöbb yardot sokáig az Eagles házi ranglistáján, de 6 interceptionje is rekorder a maga nemében Phillyben.