Mielőtt belekezdenénk a drafton húzható játékosok elemzésébe érdemes megnézni - az előző szezonbeli tapasztalatokból is építkezve - hogy milyen rendszerben játszik a védőfalunk és milyen típusú játékosokra van szükségünk.
Valószínűleg a tavalyi szezonban minden Eagles fan hallotta ezt a két kifejezést. Wide 9 és Gap-1. Volt, hogy dicsőítették, volt, hogy kárhoztatták miatta a védelmünket. Most nézzük meg kicsit részletesebben mit is jelentenek ezek a kifejezések.
A lyukak és technikák alapjainak elmagyarázásába nem mennék bele újra, mivel erről Deny korábbi cikkében már volt szó. Emlékeztetőnek legyen itt a lyukakról és a technikákról szóló ábra, amely a Jim Washburnnél alkalmazott számozást követi.
Aki alaposan megfigyelte az ábrát, az láthatja, hogy a 7-6-9-es technikák számozása össze van cserélve, azok nem növekvő sorrendben vannak. Ez nem elírás. A számozási rendszer Bum Phillips és a legendás alabamai edző Bear Bryant nevéhez fűződik. Az általuk használt számozási rendszerhez hasonlót használnak nálunk is. Az eredeti Bryant-félében szerepel a 8-as technika is, ami a 9-es technikán kívül helyezkedne el (a TE külső vállától 1-2 yardra), de a mi rendszerünkben azt is 9-es technikának nevezik. (Senki sem tudja mi az oka, hogy annak idején összecserélték a számokat. A rossznyelvek szerint a technikák számozásánál erősen ittasak voltak a fent nevezett úriemberek, és emiatt csúszott félre a számozás.) Hozzá kell tenni, hogy a 7,8,9-es technikák mást-mást jelentenek az egyes edzőknél, amiben valószínűleg része van az említett szám-összecserélésnek is. Van, aki hű maradt az Bryant-féle 7-6-9-8-as számozáshoz, van, aki a logikusabb emelkedő sorrendet követi.
Ennyi bevezető után már tényleg térjünk át az 1-lyukas (1-gap) rendszerre. Az 1-lyukas rendszer lényege, hogy a védőfal emberek a snap előtt tudják, hogy melyik lyukért felelősek, és csak azzal kell foglalkozniuk. A snapet követően a védőfal ember afelé a lyuk felé indul, amelyik az övé, abba lyukba próbál betörni, és ott a lehető legnagyobb zavart okozni. Pl. ha a 3-as technikán felálló DT felelőssége a hozzá közelebb eső B-lyuk, akkor a snap után oda próbál benyomulni és „ellenőrizni” minden forgalmat, ami azon keresztül menne. A védőfal ember elsődleges feladata, hogy verje meg a számára kijelölt lyukat őrző támadó falembert, törjön be a lyukba és induljon el a QB irányába. Amennyiben futójáték van, akkor ideális esetben a lyukba betörő védőfa lember leszereli a RB-t, mielőtt az még a line of scrimmage (LOS) vonalát elérné, vagy ha nem sikerül szerelnie, akkor korai cutra kényszeríti a RB-t, és eltereli a többi érkező védőfal ember és linebacker irányába, akik leszerelik. Passzjáték esetén a lyukba betörő védőfal ember feladata, hogy a QB után eredjen és levigye a földre, vagy arra kényszerítse, hogy a zsebből mozogjon ki, kiszolgáltatatva magát ezzel a többi passrushernek. Amennyiben a QB a nyomás ellenére elpasszolja a labdát (pl. gyorsan dob egy checkdown passzt a RB-nek), akkor a labdás játékos után kell erednie és minél gyorsabban leszerelni.
Persze nem minden esetben mennek ilyen jól a dolgok. Ha a védőfal embert blokkolják, és nem tud betörni a számára kijelölt lyukba, akkor futás esetén mindent el kell követnie, hogy a lyuk zárva maradjon a futó előtt, pl. erőből beletolja az őt blokkoló guardot az érkező RB-be, vagy a blokkról leválva leszereli a lyukon átfutó RB-t. Passz esetén a megblokkolt védőfal embernek arra kell törekednie, hogy megzavarja a dobást pl. az őt blokkoló támadó falembert rátolja a QB-ra, vagy egy másik támadó falemberre, utat nyitva ezzel a többi védőnek a QB irányába, vagy a karját felemelve zavarni a QB kilátását és dobását, lehetőleg leütve a passzt.
A védőfal emberek nem minden esetben a hozzájuk legközelebb eső lyukat támadják, hanem gyakran alkalmaznak ún. stuntokat, amikor más lyukat támadnak, mint amire eredetileg felálltak. A stuntoknak sok fajtája van (slant, loop, crash, cast stb.), amelyekre részletesen nem térek ki, de mindegyiknek az a lényege, hogy összezavarja a támadó falembereket. Pl. úgy, hogy a támadófal egyik oldalát „túltöltik” a támadó falemberek és nem marad mindenkire blokkoló, vagy a keresztmozgásukkal megzavarják a támadó falembereket, akik nehezen találják a célpontot, technikai hibát vétenek, kimozdulnak a helyes súlypontból, így sebezhetővé válik a csípőjük és könnyen verhetővé válnak a védők számára.
Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a csapatok tisztán 1-gapes vagy 2-gapes rendszert soha nem játszanak. Tehát mi is használunk 2-gapes rendszert, csak jóval kevesebbszer, mint az 1-gapest.
Az 1-gapes 4-3-nak általában 3 formáját lehet látni a pályán ezek az ún. „base”, „under” és „over” formációk. Ezeket mindet használjuk, ezért érdemes néhány szót szólni róluk.
A 4-3-as „base” formációban a mindkét DT a 2-es technikán áll fel, a jobb és bal oldali guarddal szemben vagy annak belső vállánál. Az erős oldali (a TE oldalán lévő) DT alapesetben a hozzá közelebb álló B-lyukért felel, a gyenge oldali DT pedig az egyik A-lyukért. A gyenge oldali DE az 5-ös technikán (az offensive tackle külső vállánál) áll fel és általában a C-gapet fedezi. Az erős oldali DE a 6-os vagy 7-es technikán áll fel, a tight enddel szemben vagy a TE és az OT közötti lyukon. Ha nincs a formációban TE, akkor az 5-ös technikán. Az erős oldali DE rendszerint a C vagy a D gapért felel. A linebackerek fedezik a többi lyukat, feladatukról a velük foglalkozó cikkben ejtek majd szót.
A 4-3-as „under” formációban a védőfal a támadófal gyenge oldalára tolódik el. A gyenge oldali DT a 2-es helyett a 3-as technikán áll, a guard külső vállánál, a guard és a tackle közötti lyukon. Ezt a DT-t szokták Under Tacklenek (UT) is nevezni. Az erős oldali DT pedig a 2-es helyett a 0-ás vagy 1-es technikán áll fel, az ún. „nose” pozícióban a centerrel szemben vagy annak az erős oldali vállánál. Ezt a DT-t szokták Nose Tacklenek (NT) nevezni. Nálunk általában M. Patterson vagy Dixon szokott lenni a NT, Jenkins, Laws, vagy Landri pedig az UT. Az „under” formációban az UT a gyenge oldali B-lyukért felel, a NT valamelyik A-lyukért, a DE-k pedig rendszerint a C-lyukakért. Az „under” nyilvánvaló előnye, hogy felszabadítja az UT-t, akit a pozíciójából eredően nehezen lehet kettőzni, neki csak a gyenge oldali guarddal kell megküzdenie, ezzel szinte egy plusz defensive endként működhet az UT. Az UT felszabadítása persze másokra ró többlet terhet, különösen futás esetén. A NT szinte biztos, hogy kettőzést fog kapni, így neki nehezebb dolga lesz, hogy megtámadja a neki kijelölt lyukat. Előfordulhat, hogy a NT-nek ilyenkor 2-gapes felelőssége is van, amely esetben leolvasva a playt, afelé a lyuk felé kell mozognia amerre a futás megy. A másik lehetőség, ha a NT nem kap kettőzést, akkor a fedezetlenül maradt erős oldali guard vagy - egy kereszt-blokk után - akár a center megblokkolhatja az MLB-t.
A 4-3 „over”, az „under” formáció ellentéte, azaz a védőfal az támadófal erős oldalára tolódik el. A NT a center gyenge oldali vállára áll fel és rendszerint a gyenge oldali A-gapért felel. Az erős oldali DT a 3-as technikán, az erős oldali guard külső vállánál áll fel és az erős oldali B-gapért felel. A 3-technikás DT-nek „over”-ben egy kicsit nehezebb dolga lehet, mint „under”-ben, mivel a TE kisegíthet akár a guardnak, akár a tacklenek a blokkolásnál. Az erős oldali DE az 5-ös technikán áll fel és az erős oldali C-gapért felel, a gyenge oldali DE pedig szintén az 5-ös technikáról indulva a gyenge oldali C vagy B-gapért felel.
A következő részben a Wide-9 rendszert mutatom be, majd az idei prospectek közül azokat, akik legjobban beleillenének a rendszerünkbe.
BleedingGreen