Mivel DeSean Jackson még nem kapta meg a franchise taget, illetve mivel elkapót szinte bármikor, bárhol érdemes lehet akár BPA, akár próba-szerencse alapon választani, ezért egy rövidebb összeállítással jelentkeznék most elkapókból.
Én kedvelem az idei elkapó brigádot, akár a kiemelt játékosokat, akár a kisebb nevűeket nézem. De nem is húzom az időt, jöjjön 8 név, akit esetleg érdemes lehet figyelni.
Justin Blackmon (Oklahoma State): Biztosan mindenki hallott már róla, az idei class vitathatatlanul legjobb elkapója. Blackmonra ezért érkezik kritika is, hiszen pár ember a legjobbakat szereti lehúzni. Leggyakrabban azt hozzák fel, hogy kicsi, lassú és túlértékelt. Nézzük sorban. 2006-ban volt egy elkapó srác a North Carolina színeiben, aki újoncként a Notre Dame ellen játszhatott. Ő pedig bemutatkozott, 171 elkapott yard és 2 touchdown. 2 évvel később, szintén a Notre Dame ellen, szintén ő 144 yardig jutott 9 elkapásból. Ő Hakeem Nicks, a friss Super Bowl győztes Giants kezdő elkapója. Nicks már most szép számokat mutathat fel profik világából, pedig nem régóta van a ligában. Nos, Nicks és Blackmon méretre elég hasonlóak. Tehát lehet valaki kicsi, tud boldogulni. Bár Blackmon kicsit nehezebb szerintem, de ez majd hamarosan (Combine) kiderül. Ugyanakkor, ha már Nicks a példa, hozzá képest gyorsabb, sokkal-sokkal atletikusabb, jobbak a kezei. Justin Blackmon játékát tényleg élvezet nézni, látványos elkapásokat produkál, nem létezik számára magas labda. Ha kell a tömegbe is bemegy és ott is lehúzza, sőt, egy-egy kontakt után is tapos még yardokért. Van egy olyan mozdulatsora, ami senkinek az idei classból: snap után hirtelen bevág a boxba, lehúzza labdát sokkal nagyobb védők között, azonnal visszafordul, majd az érkező safetyről lefordul. Nem kell ragozni, elmúlt éveket nézve a legkomplettebb elkapó, akárhova kerül, egy irányító imádni fogja.
Kendall Wright (Baylor): Úgy vélem Robert Griffin III az idén megnyert Heisman-trófeájának pár darabját postára adhatná Wrightnak címezve, rászolgált, fantasztikusan segítette QB-ját. Leginkább Wrightot Mike Wallacehoz (Pittsburgh Steelers) hasonlítanám, de Wrightban van egy olyan, ami Wallaceban annyira nincs, vagy legalábbis nem látjuk. Úgy a legegyszerűbb ezt elmondani, hogy nem szimplán egy elkapó, hanem igazi fegyver. Trükkös játékok ezreit lehet rá felrajzolni (Baylor idén meg is tette), igazi bomba, atletikussággal fűszerezve. Nagyon gyors lába van (innen a Wallace hasonlat), és ami fontosabb, ki is tudja használni, futott routejai során eléri maximális sebességét. Fantasztikus a stop’n’go műfajában, azaz felgyorsul, 5-10 yard után megtorpan, mintha hookot futott volna, majd azonnal lefordul és fut mélyen tovább. Mire a CB lereagálja hirtelen megállását, már újra elindult. Óriási playmaker, de sajnos útvonalait elég inkonzisztensen futja. Cserébe nem áll le a route végén, megy tovább, keresi a kontaktust irányítójával és keresi az üres helyeket. Idén néztem Baylor meccseket RGIII miatt és nem egyszer nem értettem, miért lehet annyira üresen az end zone környékén, csak a visszajátszásban látszott, addig ment, míg valahol védelem elrontotta zónáját, emberváltását, valamit. Ha kicsit fejlődik, egy igazi szörny lehet az NFL-ben. Nagyon sok yardot hoz elkapásai után, bátran játszható meg hook és slant passzal is, nem csak nagy passzokkal érdemes keresni. DeSean Jacksonhoz hasonlóan kell ellene védekezni, egy az egyben lefutja a cornert, egy safetynek is mindig figyelnie kell. Bírja az ütéseket, jók a kezei, de cserébe, mint mondtam, elég pontatlanul futja útvonalait. Pár csapat nem szereti az ilyen felépítésű elkapókat, de én ugrálnék örömömben, ha ő Phillybe kerülne. Első körben el fog kelni, ha csak nagyon rossz tavaszt nem hoz.
Michael Floyd (Notre Dame): Nagyon jó méretekkel rendelkezik (6’3, 229), villámgyors és technikája is folyamatosan javul (köszönhetően, hogy sok edzővel dolgozott már). Legnagyobb erőssége a magas labdák leszedése, vörös zónában jól használható, de mélységi fegyverként is megállja helyét. Szurkolói szemmel is látható, hogy NFL-be való tehetség, nagyon jó kezekkel, fantasztikus testkontrollal. Egyetemi karrierje elején átlagos blokkoló volt, de Brian Kelly stábja alatt rohadt jóvá vált e téren is. Keményen csinálja feladatait, akármiről van szó. Útvonalainak futására is figyel, folyamatosan egyre pontosabb e téren is. Pályán kívüli problémáit is sikerült kezelnie és levetkőznie, de azért e téren még pár csapat megkérdőjelezheti helyét. Rossz tulajdonsága még, mikor nem akarja kihasználni magasságát, hanem mint egy kicsi elkapó próbál játszani.
Mohamed Sanu (Rutgers): Sokoldalú, szívós elkapó, akit szinte bárhova fel lehet állítani (slot, X, Z). Csendes, nem törekszik média szereplésre, nem akar központi figura lenni. Jobb védelmek ellen is bizonyított, ráadásul returner is. Emellett karrierje során van már 4 passzolt touchdownja is. Nem elit elkapó, pontatlanok az útvonal megfutásai, jelenleg messze áll a pontos route futóktól. Semmiben nem kiemelkedő igazából, de mindenben annyira jó, hogy összegezve bőven az átlag felé soroljuk. Egyetemen is tisztában voltak vele, hogy nem pontos route megfutó, hagyták is szinte szabadon mozogni (gyakran kapott rövid routet, majd improvizált utána). Én nem adnék érte elő körös picket (másodiknak is csak végén), de valaki beleszerethet személyiségébe és akár értéke felett elviheti. Egy jó edzővel kimagasló játékossá válhat.
Alshon Jeffery (South Carolina): Sokan szezon előtt közvetlen Blackmon mögött a class második legjobb elkapójának várták, vagy legalább Floyddal egy szintre. Szinte 100%, hogy ez nem így lesz, gyenge évet zárt, ahol érülés is hátráltatta. Állítólag súlyproblémákkal is küzd, jelenleg állítólag 4.88-as időt tud 40 yardon, ami egy TE-től is gyenge. Persze, az igazi szám majd Indianapolisban derül ki. Ha ilyen időt fut, akkor első 3. kört ki is hagyhatja, nem fogják mondani. Jó eredménnyel 2. körbe bejöhet. Nem tudok róla sokat írni, nem szeretem játékát és nem is láttam sokszor.
Rueben Randle (LSU): Magas (6’4), ami miatt azonnal feljebb kerül sok boardon. Elég lassan kezdi megfutni útvonalait, de a route alatt eléri a maximális sebességét, folyamatosan gyorsul. SEC védelmek ellen volt produktív, köszönhetően, hogy jól találja meg a zónák közötti réseket. Jól és pontosan futja útvonalait, de irányváltásai nem a legjobbak. Mérete miatt akár 2. körben elkelhet.
Jeff Fuller (Texas A&M): Fizikális elkapó (6’4, 220 font), de nem tudja ezt kihasználni már a LoS-en sem. Hajlamos értékes másodpercekig fennragadni egy-egy CB jamen, pedig az NFL védői ezt magasabb szinten teszik, mint a college védők. Mindenképpen sokat kell fejlődnie e téren, ha nem tud, akkor sose lesz belőle 4-5. számú elkapónál több profik között. Sebessége és útvonalainak futásával nincs gond, nem kiemelkedő, de jó. Idén több labdát is elejtett, nála ilyen szempontból fontos lesz a Combine, Pro Day, privát workoutok kombináció. Korábbi éveiben egyébként megbízható elkapó volt, nem nagyon ejtett ki labdát. Magas labdákkal lehet bátran keresni, jól húzza le őket. Én valamiért nem kedvelem, 3. kör előtt nem vinném.
Stephen Hill (Georgia Tech): Nagyon magas, ezért került a listára. Nem olyan gyors, de egy az egyben egy mélységi útvonalon általában megverte védőjét rendre. Lehet keresni tömegben is, és pontatlanabb átadásokat is képes elkapni. Legnagyobb gyengesége a sok drop. Alapvetően 3. napra várhatjuk, de ha valakinek megtetszik, akkor 2-3. kör felé is elviheti.