Ugyan nem a legfrissebb az interjú, de mégis ez az utolsó hivatalos megnyílvánulás a csapat részéről, így olvashatjátok az alábbiakban Jeff Lurie szavait. Aki nem tudné, Lurie a csapat tulajdonosa.
Először is, boldog újévet mindenkinek! Köszönöm, hogy eljöttek. Tudom, egy kissé furcsa, hogy szezonzáró sajtókonferenciát tartok, nem szeretnék ebből rendszert csinálni, de ez az év is elég furcsa volt, és ezért úgy éreztem, szükség van erre. Néhányuknak már talán mondtam is egy-egy mérkőzés után az öltözőben, hogy „nem érzem úgy, hogy az én dolgom lenne értékelni az egyes találkozókat, az az edzők és a játékosok asztala”. Évek óta mondogatom ezt, mert nem akartam a sztori részese lenni, nem akartam menet közben, az adrenalinnal és indulatokkal átitatott mérkőzések után mikrofon elé állni. De ez ezek rendhagyó körülmények. Már többször ki akartam lépni a nyilvánosság elé, a lockout után, a pre-season meccsek után, a szezon egyes mérkőzései után, de visszafogtam magam. De most mégis itt vagyok.
Kérdés sem férhet hozzá, hogy amióta én vagyok a csapat tulajdonosa, ez volt a legkiábrándítóbb szezonunk. Mind emberek vagyunk, ezért számos érzés kavarog bennünk ezzel kapcsolatban, de azt hiszem ezek közül a legerősebb a harag és a kiábrándultság. Mert szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy számunkra ilyen hamar véget ér a szezon. Hiszen tavaly megnyertük az NFC Eastet, néhány évvel korábban NFC bajnoki döntőt játszottunk, az offseasonban csere révén hozzánk került egy Pro Bowl cornerback, és számos más erősítés sikerült eszközölnünk. Michael Vick végre kezdőként készülhetett az idényre, tavaly pedig második lett Tom Brady mögött az MVP-választáson. És mindezek ellenére, itt ülünk és a szezon végéről kell beszélgetnünk.
Nem csak, hogy elfogadhatatlan, de nagyon kiábrándító is, hogy ölbe tett kézzel kell néznünk, ahogy más csapatok készülődnek a rájátszásra. Azt hiszem, aki tudja, hogy milyen fából faragtak minket, az érzi és érti ezt a csalódottságot. Andy Reid tizenkét év alatt kilencszer járt a playoffban, és teljes mértékben elfogadhatatlan a 8-8-as mérleg.
Azt hiszem, önök közül sokaknak mondtam már augusztusban, hogy túlzásnak érzem ezt a fajta hírverést, amit a média kreált körénk. Igen, nagyon jó csapat vagyunk, de úgy gondoltam akkor is, és úgy gondolom most is, hogy az elmúlt két év győztese, a Green Bay és a New Orleans a legerősebb az NFC-ben. Ugyanakkor abban reménykedtem, hogy az offseasonban – ami azért elég rövid volt – elvégzett erősítés, és a sémaváltások segítségével fel tudunk zárkózni. Mert, gondoljunk bele, a Green Bay tizenhét sérülttel jutott be a rájátszásba és vert meg minket egy szoros mérkőzésen, hogy elérjék a Super Bowlt. Úgy éreztem, hogyha ezek a sérültek mind visszatérnek, akkor sokkal nagyobb lesz a két csapat között a különbség. A New Orleans pedig szintén jóval előttünk jár. De aztán a szezon első fele… hát, az egyetlen szó, ami eszembe jut róla a lehangoló. Egyszerűen érthetetlen, hogyan voltunk képesek ilyen gyengén szerepelni. Nem csak, hogy nem tudtunk közelebb férkőzni a Packershez és a Saintshez, hanem lemaradtunk sok más csapattól is.
Voltak olyan mérkőzések, amikor kegyetlenül jól játszottunk. Mind láttuk, hogy mire képes ez a csapat, mekkora potenciál van benne. Ott van például a Dallas elleni meccs a szezon közepéről. Mindannyian abban reménykedtünk, hogy még időben magára talált a csapat, és végre úgy fogunk játszani, ahogy eredetileg terveztük. De nem így lett. Nem voltunk elég konzisztensek. Persze, nem tagadom, az utolsó hónapban végre összeállt a csapat, ami bizakodásra adhatott okot, de akkor már túl késő volt. Nem hinném, hogy bárki is elfogadható magyarázattal tudna szolgálni arra nézve, miért tartott ilyen sokáig, amíg végre működni kezdtek a sémák, és amíg végre a játékosok elkezdtek úgy teljesíteni, ahogy elvárható.
Azt hiszem, mindvégig optimista voltam, mindvégig bíztam a csapatban, de mégsem hiszem, hogy lenne megfelelő, elfogadható kifogás. Igen, jól játszottunk ebben a hónapban, de realistának kell maradnunk. Én is hasonlóan több szurkolóhoz, időnként egyszerűen csak dühös vagyok, vagy csalódott, de időnként muszáj ezt a dühöt és csalódottságot átfordítani objektív elemzésbe. Fel kell tennünk a kérdést, mit várhatunk el ettől a csapattól?
Természetesen sok minden tetszett az elmúlt hónapban, de realistának kell maradnunk a jövővel kapcsolatban, mert nem a Green Bay, a New Orleans, a Pittsburgh, a Baltimore vagy egyéb top csapat ellen játszottunk. Nem volt lehetőségünk valóban jóformában lévő csapatok ellen bizonyítani, de az azért mindenképpen megnyerő volt, ahogy a csapat végre csapatként játszott.
Nagyon nehéz helyén kezelni és objektíven értékelni ezt a szezont, méghozzá azért, mert még talán sosem kellett a csapatnak ekkora elvárásnak megfelelnie, és éppen ezért, sosem maradt el ennyire az elvárásoktól. Azt hiszem, a legfontosabb napirendi pontunk a szezon befejezése után az edzőkérdés. Mi legyen a vezetőedző és az edzői stáb sorsa? Az utóbbi időben több emberrel is konzultáltam, próbáltam a lehető legobjektívebben, mindenféle érzelemtől mentesen kiértékelni a játékosokat, az edzőket. Három dolog alapján vizsgáltam az edzői stábot, leginkább a vezetőedzőt: a karrier mérlege; az utóbbi néhány év eredményei; valamint a személyiség, és karizma alapján. Talán ez utóbbi volt a legfontosabb.
De nézzük először a teljes karrier alatt mutatott statisztikákat. Andy az utóbbi tizenkét évben kilencszer rájátszásba vitte a csapatot. És mi van akkor, amikor mégsem jött össze a playoff? Össze tudta kapni a csapatot? Igen: mindhárom ilyen szezon után legalább tíz mérkőzést nyertünk az alapszakaszban, és bejutottunk az NFC bajnoki döntőbe.
Rendben, akkor nézzük az utóbbi négy-öt év teljesítményét. 2006 óta az NFC-ből az Eagles jutott be a legtöbbször a rájátszásba. Márpedig rájátszás nélkül lehetetlen elérni a végső célt, a Super Bowlt, tehát az utóbbi néhány év teljesítményében sincs probléma. Most pedig lássuk, talán a legfontosabb kategóriát, azt a megfoghatatlan valamit, amit jobb híján kisugárzásnak, karizmának hívok. Érdekes megvizsgálni, hogy viszonyulnak a játékosok az edzőkhöz. Nem olyan edzőt akarok, aki bratyizik a játékosokkal, hanem olyat, aki keményen fogja őket.
Mint azt gondolom sokan tudják, a szezon közben minden edzésen ott voltam, és azt kell mondanom, a 8-8-as mérleg dacára, még sosem láttam ilyen energikus és tüzes edzői stábot.. Minden edzés remekül ment, mindenki motivált volt, minden részletre odafigyeltek, aztán jött a mérkőzés napja, és sorra úsztak el a már szinte megnyert találkozók. Az egyértelmű, hogy legelőször a vezetőedzőt kell górcső alá vennünk ilyenkor.
Megvan benne a kellő tűz, a mindenen átgázoló győzni akarás? Megvan benne mindaz a tudás, amivel bevezetheti a csapatot a rájátszásba? Van esélye Super Bowlt nyerni? Mind tisztában vagyunk azzal, hogy milyen idegőrlő munka ez, de Andy Reidet nem csak tisztelik a játékosok, de bizony, megvan benne az eltökéltség, a tűz, ami ahhoz kell, hogy a legjobb legyen. És ha belegondolunk, Andy olyan ember, akit mind a játékosok, mind az edzőkollégák tisztelnek és elismernek. Gondoljunk csak a szabadügynök-igazolásokra. Ennyi tehetséges játékos nem jött volna hozzánk máskülönben, csak ha úgy gondolják, a vezetőedző jó szakember, aki képes Super Bowl-ba vezetni őket.
A kérdés tehát az volt, hogy megvan-e a jelenlegi vezetőedzőben a kellő elhivatottság, győzni akarás, a tehetséggondozás, a motiváció. A válaszom az, hogy igen. Pontosan ezt várhatjuk el egy Andy Reid edzette csapattól, és pontosan ezért biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobb megoldás az, ha jövőre is Andy lesz a vezetőedző. A csalódottság és kiábrándultság ellenére is rendkívül izgatott vagyok az elkövetkező idény miatt. Már alig várom, hogy újra játszani lássam a csapatot - bárcsak már áprilisban elrajtolna a szezon!
Mi, a csapat, tartozunk Philadelphiának egy bajnoki címmel, éppen ezért szeretném továbbra is Andyt látni az oldalvonal mellett. Hiszek ebben a csapatban, mert rendkívül sok, tehetséges játékosunk van. Idén ugyan nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettük volna, de hiszem, hogy nem sok kell a sikerhez. Még egyszer, köszönöm, hogy eljöttek.
Az elemzésében nem igazán tért ki arra, hogy Andy Reid jó ideje nem nyert playoff-mérkőzést. Figyelembe vette ezt a tényt? Természetesen. Úgy gondolom, mindent bele kell kalkulálni. Ahhoz kétség sem férhet, hogy az utóbbi években nem vagyunk olyan sikeresek, mint korábban, amikor egymás után négyszer is NFC bajnoki döntőt játszottunk. Sok csapat volt már úgy, hogy egy 8-8-as szezonnal lemaradtak a rájátszásról, de a következő évben Super Bowlt nyertek. Nem hinném, hogy ez a szezon visszavetne minket. Az a lényeg, hogy jókor lendüljön bele a csapat. Éppen ezért bánt, hogy nem sikerült bejutnunk a rájátszásba, mert ki tudja, mire lettünk volna képesek.
Kellett már ilyen nehéz döntést hoznia eddigi pályafutása során? Azt hiszem, hosszú évek óta ez volt a legkiábrándítóbb szezonunk, talán a legkiábrándítóbb az Andy Reid-érában. Ilyenkor egyértelmű, hogy mindent alaposan át kell gondolni. De minden év végén értékelem az adott szezont, mivel nálunk, sok csapattól eltérően nem csupán a rájátszásba kerülés a cél, hanem minden évben a Super Bowlra pályázunk. Számomra ez a szezon okozta a legnagyobb csalódást, ezért igen, most igen keményen és igen sokat gondolkodtam azon, mi legyen. De ez nem azt jelenti, hogy korábban nem kellett ilyen helyzetben döntést hoznom.
Mit gondol, mi az oka a 8-8-as mérlegnek? Szerintem ennek számos oka lehet, persze Önök a szakértők, majd kielemzik, de az biztos, hogy egyik ok sem lehet igazán jogos mentség, egyetlen ilyen példa sem magyarázat arra, miért ne lehettünk volna jobbak. Azonban az valószínű, hogy rosszul értelmeztük a lockout következtében kialakult változásokat. Magam részéről ezt nem is értem, mert azt hittem képesek leszünk, még a rövidített edzőtábor és az előszezon alatt is megfelelni ezeknek, a máskülönben durva változásoknak. Azonban a csapat, az év első felében, egyértelműen nem tudott ennek megfelelni és nem tudta kihozni a legtöbbet ebből a szituációból. Ez az egyetlen igazi ok, ami most eszembe jutott. Így mindenki felelős a kialakult helyzetért, de ez hosszú távon majd kifizetődik. Ahogyan a szezon ment előre, láttuk, hogy mind a két egység, a támadó csapat és a védelem is rendkívüli módon fejlődött, és ezt a jövőben is folyatatni szeretnénk. Azonban a szezon első felében nyújtott teljesítményünk egyszerűen elfogadhatatlan, nem engedhetjük meg, hogy ennyi mérkőzést elveszítsünk a negyedik negyedben való vezetéseink után! Hacsak egyetlen meccset nem puskázunk akkor el, fogadhattuk volna az Atlantát. Ennyin múlt.
Ön egyetértett Reid edző azon döntésével, hogy Juan Castillot nevezte ki a védelem edzőjévé? Nos, ez valójában egészen máshogy zajlott. Andy helyett nem nyilatkozhatok, de az biztos, hogy a megbeszéléseink alkalmával felsorolta az összes olyan kiválóságot, aki szóba jöhetett, hogy ezt a pozíciót betöltse, és váltsa Sean Mcdermott-ot, a korábbi védelmi edzőt. Az események azonban zajlottak, változtak a körülmények, a többi csapatnál is történtek változások, és az addig elérhető edzők máshol vállaltak munkát. Andy-t így egyre inkább Juan kezdte érdekelni, hiszen tisztában volt, mire képes, persze az egy más kérdés volt, milyen gyorsan tud majd megfelelni az új kihívásoknak. Ami most már világos, hogy nem eléggé, és a csapat sem eléggé gyorsan alkalmazkodott, főleg, ami a szezon első felét illeti. A második felében azonban szinte mindegy, hogy ki volt az ellenfél, 5-2-vel végeztünk.
Szerintem, ha közelebbről vizsgáljuk ezt a döntést, akkor látható, hogy mennyi részlet bújt meg mögötte, hogy miért ezt a döntés született, hogyan is zajlott a kiválasztás, ki állt akkoriban rendelkezésre, kire is essen a választás. Juannal kapcsolatban pedig azt mondhatom, hogy aki már 17, 18 éve ismeri őt, mint mi is, az tudhatja, hogy milyen nagyszerű ember, hihetetlen jó családapa, hihetetlen jó edző. Azt kérdezik, hogy vajon olyan helyzetbe került-e, ahol nem tudott a szezon elején sikereket elérni? Erre mindannyiunknak meg kell találni a választ, de az biztos, hogy nehéz dolga volt. Erre nem lehet rövid választ adni, de azt biztosan mondhatom, hogy nagyon tisztelem Juan-t, mert nem könnyű egy ilyen úton végigmenni.
Ön számít arra, hogy Reid edző kitart Castillo mellett, mint a védelem edzője? Ezt a döntést Andy-nek kell meghoznia. Ez teljes mértékben az ő döntése. Rengeteget beszélünk a szervezeti kérdésekről, de a végső döntést ő hozza, övé az utolsó szó.
Ön szerint a szurkolók véleménye befolyásolhatja Reid edző döntését ezzel kapcsolatban? Szerintem igen, erre mindig kell figyelni. Mi egy olyan futballcsapat vagyunk, akiknek rengeteg nagyszerű szurkolója van, lelkes ez a tábor, akiknek a véleményét mindig meg kell hallgatni. Előfordul persze, hogy a szurkolók kiábrándulhatnak egy edzőből, akár hosszabb időre is. Az ő véleményüket azonban mindig figyelembe kell venni, és megfelelően kell kezelni egy-egy döntésnél. Andy Reid esetében fennáll egy félreértés lehetősége, hiszen ő egy egészen izgalmas személyiség, azonban akkor, amikor a sajtóval beszél, Önök nem feltétlenül azt az Andy Reid-et ismerik meg, aki ő valójában, és én sem ezt a személyt értékelem, hiszen ilyenkor az első prioritása az, hogy óvja a játékosokat, kézben tartsa az egójukat, készüljön a következő vasárnapi mérkőzésre, válaszoljon egy meccs utáni kérdésekre. Sajnos a szurkolók is csak azt az Andy Reid-et ismerik meg, aki a sajtónak nyilatkozik. Azt az Andy Reid-et látják, akinek a legfontosabb feladata a védekezés és az, hogy megóvja azt a szűk kört, amiben ő valójában tevékenykedik, és nem azt, amikor a játékosokat és edzőket vezeti, ami miatt valójában szereti és tiszteli őt a csapat és a liga is.
A média egy nagyon kemény iparág. Ha egy edző fel tudja áldozni saját népszerűségét a játékosok érdekében, az nagyon-nagyon hosszú időre megnyeri a bizalmukat. Andy ezt elérte, azonban így elveszítette azt a lehetőséget, hogy úgy kommunikáljon, nyilatkozzon, ahogyan azt velünk, a csapattal teszi. Szemtől szemben lehet, hogy sikerül jobban megismerniük. Mint tulajdonos én ezt látom. Van egy edzőnk, aki mindig a csapat védelmében kommunikál és nyilatkozik a sajtónak, ami hihetetlenül önzetlen a részéről, hiszen ennek a saját népszerűsége az ára. Ezt mindannyiunknak látni kell. Szerintem ez sikerének egyik kulcsa is, azonban időnként nagyon frusztráló lehet, és azt kell mondanom, és hadd használjam ehhez Andy egyik mondatát, Andy-nek itt jobb munkát kell végeznie.
Howie Roseman marad az ügyvezető igazgató (General Manager)? Igen, ő marad. Hadd ne menjek bele a szervezeti kérdésekbe, de igen, teljes mértékben!
Miért hagyja, hogy Reid edző néha arrogánsan és lekezelően bánjon a sajtó képviselőivel és a szurkolókkal? Jogos a kérdés, de az arrogáns jelző teljes mértékben helytelen, inkább védelmezően nyilatkozik, és nem mindegy, hogy ezt hogyan értelmezzük. Ha helytelenül, akkor hangozhat akár arrogánsnak is. Ebben az emberben az arrogancia egy szikrája sincs meg. Amikor értékelem Andy-t, és az elmúlt hónapban többször is találkoztunk, amit minden évben megteszek, mindig megjegyzem, hogy mennyire szerény ember és mennyire önkritikus. Sokszor saját magát hibáztatja a csapat körüli problémákért, ugyanakkor nyíltan meg tudja velem beszélni az egyes játékosok eseteit, erősségeket, hiányokat, amelyeket nem lehet a sajtóval megosztani. Nekem ez a tapasztalatom vele. Ezért sokszor rosszul érint, hogy arrogánsnak mutatják be a szervezetet, amelyre ez valójában egyáltalán nem igaz, hiszen nem találkozhatnának egy Andy Reid-nél kevésbé arrogáns vezetőedzővel.
Mit mondana azoknak a szurkolóknak, akik csalódottak a mostani vezetésben? Az elmúlt négy évben egyetlen csapat sem került annyiszor a rájátszásba, mint az Eagles, valamint idén és az előző három évben mi voltunk a NFC keleti csoportjának címvédői, be- és tovább is jutottunk a rájátszásban. Szerintem ez egy elég racionális értékelés, és megfelelő, hogy megnézzük mi is csúszott félre idén, és hogy megítéljük, ő-e a megfelelő edző ahhoz, hogy jövőre teljes mértékben kihasználjuk a tehetségeinket és lehetőségeinket. Ez a szurkolók felé pedig, úgy vélem, egy elég magabiztos „igen”. Andy rendelkezik minden olyan hozzávalóval, ami ahhoz kell, hogy bejuttassa a csapatot a rájátszásba és messzire vigye őket. A játékosok pedig imádják őt. Készek mindent megtenni érte! És még egy dolog vele kapcsolatban, hogy nem fél változtatni, pedig a változtatások vagy működnek, vagy nem. Nagyon kevés vezetőedző van, aki miután változtat az irányító poszton, megváltoztatja a taktikát, új ügyvezetője lesz, sikert arat. Andy Reid pedig mer változtatni és rugalmas a hozzáállása. Ez fontos, hiszen ha úgy érezném, hogy túl merev, arrogáns és megosztó a vezetőedző, akkor jönne el az a pillanat, amikor leváltanám.
Ahhoz, hogy Reid edző megőrizze az állását, jövőre Super Bowl-t kell nyeri? Minden évben az a cél, hogy megnyerjük a Super Bowl-t! Nem érjük be kevesebbel, mindig ez a célunk! És ez mindig csak egyetlen csapatnak sikerül évente, hátrahagyva 31 csalódott együttest. De azt biztosan mondhatom, hogy dühből és frusztráltságból senki sem vezetheti a csapatot.
Ön kifejezte Andy felé a dühét és frusztráltságát? Igen.
Hogyan tette ezt? Nagyon közvetlenül, hiszen hosszú ideje ismerjük egymást.
Mit mondott neki pontosan? Azt mondtam neki, hogy ilyen esetekben mindig lehet az eredményt külső tényezőkre fogni, de ezek engem nem érdekelnek. Ebben a csapatban sokkal több tehetség játszik, sokkal jobb eredményt kellett volna elérni annál, amit elért, így a 8-8-as mérlegre nem lehet semmiféle mentség, elméletileg sokkal többet kellett volna elérni, mint tavaly, hiszen a csapat az NFC kelet címvédője volt, és azóta a játékosokkal sokat fejlesztettünk rajta. Erre nincs semmilyen mentség!
Gondolt arra, hogy meneszti Andy Reid-et? Tudják, nem zárok ki semmilyen lehetőséget sem. Nem félek attól, hogy új vezetőedzőt kell keresni, nincs semmi, amitől tartanék. Szeretek kockáztatni, és ezt sem zártuk ki. Azonban ahonnan ő jön, amilyen kapcsolata van a csapattal, és amilyen lehetőség ebben rejlik a következő szezonban nem hiszen, hogy ilyen szélsőséges döntést kellene hozni.
Beszélt Reid edzővel arról, hogyan lehetne egyszerre megőrizni saját népszerűségét és védelmezni a csapatot is, ami a sajtónyilatkozatokat illeti? Igen, beszéltem vele erről. Ez egy olyan terület szerintem, ahol Andy tanulhatna olyan edzőktől, akiknek ez könnyen megy. Persze ez nem egyszerű, főleg ha a csapat 8-8-cal áll, akkor, amikor mindenki arra számított, hogy rég a rájátszásban vagyunk. Szerintem egy olyan edzőnél, aki eleve védelmezőbb típus a játékosokat illetően, könnyen válik még védelmezőbbé, ha egyre több támadás és kritika éri, mi mind emberek vagyunk. Szóval, szerintem ebben az irányban kell haladni, és itt Önök is segíthetnek és biztos vagyok benne, hogy Andy is szeretne egy egyensúlyt teremteni a játékosok védelme és a sajtónyilatkozatai között, amelyek például lehetnének akár kisebb csoportokban, vagy interjúk formájában.
Gondol arra, hogy változtat valamit Reid edző szerződésén, hiszen már csak két évig érvényes? Erről még nem esett szó.
Mit gondol Reid edző azon képességéről, ahogyan a draft-on választ játékosokat? Ez egy elég összetett kérdés. Nyilvánvaló, hogy erős védelemmel rendelkeztünk, az is, hogy sok tapasztalt, korábban sikeres játékos került a csapatba, ami a draft választásainkat is befolyásolták. Ha visszanézünk a két évvel ezelőtti védelmünkre, akkor láthattuk, hogy mennyire örült Andy és a csapat is, hogy Brandon Graham egészséges volt a szünetben, de mégis bekerült a csapatba egy hasonlóan kiváló kaliberű játékos ugyanazon a poszton, mert nem feltétlenül bíztunk abban, hogy Brandon egész évben egészséges lesz. A mai NFL-ben fontos a draft, a szabadügynökök és egyéb lehetőségek megfelelő kombinációja, minden részletre figyelni kell, pontosan kell összeilleszteni a darabokat.
Reid edző hozza meg a végső szót draft kérdésben? Igen, teljes mértékben!
Esetleg tartott attól, hogy meghozza azt a döntést, hogy lecserélje Reid edzőt? Nem tartottam. Ilyesmitől nem. Kockázatvállalónak tartom magam. Vajon hány tulajdonos igazolta volna le Michael Vick-et akkoriban, választott volna teljesen más utat, jelölt volna ki más irányt? A legutóbbi edzőcserénk Andy Reid volt, az Eagles valaha volt legsikeresebb edzője, aki Green Bay-ből érkezett, aki akkoriban még nem volt kiemelt edzői szerepben sem, de egy pillanatig se haboznék újra így dönteni, és abban is biztos vagyok, hiszen egyetlen edzői szerep sem tart örökké, hogy legközelebb sem fogok.
A segédedzőkkel kapcsolatban sem érezte azt, hogy cserére lenne szükség? Folyamatosan szó van ezekről a dolgokról, de a legfontosabb az az, hogy Andy mondja ki a végső szót a csapattal kapcsolatban. Szeretném, ha a játékosok tisztában lennének azzal, hogy ő a felelős a csapat személyzeti kérdéseiben. Ha én mondanám meg, hogy mit csináljon a védelem, vagy a támadó csapat vezetője, akkor nem jó vezetőedzőt választottam. Akkor sem, ha nem bíznék a döntéseiben. Előfordul, hogy ő is téved, de bízom a következő évben, hogy sokkal jobban sikerül. Mindenesetre jók a kilátásaink.
Joe Banner, az Eagles elnöke, a csapatnál marad? Igen.
Fordította Kovács András és Szabó Tamás