A szezon előtt titkon reménykedtünk, hogy ennek a meccsnek már nem lesz tétje. De persze nem ilyen értelemben. Mert sajnos a Redskins vendégjátéka a Lincolnon csak annyi jelentőséggel bírt, hogy melyik csapat hol választhat a drafton. A mérkőzést megnyertük, sőt, ezzel az éjjeli meccs alakulása miatt a csoport második helyére is feljöttünk, de igazából kegyetlen rossz érzés tudni, hogy hiába vertük meg nagyon simán múlt héten a Dallast, előtte a Jetset, ezek már csak halovány rájátszás kísérletek voltak. Gondolom, a Redskins szurkolók meg annyira sem akarták ezt a találkozót, mint mi. 4 jó forduló, négy hét, amíg úgy tűnt, hogy idén végre valamiben bízhatnak. Aztán szétesett az is a fővárosban, ami még működött.
Szívesem mondanám, hogy teljesen meggyőző volt a sikerünk, de a 24 pontos győzelem ellenére ez nem így van. Jobb csapat vagyunk, ez nyilvánvaló. De ez a különbség a Redskins miatt jöhetett létre, akik kegyetlen rosszak voltak vasárnap este is. Egyszerűen számomra maga a tény, hogy Rex Grossman irányíthat valahol még kezdőként elfogadhatatlan. Nem tagadom, vannak bíztató jelek Washingtonban, a védelmükben sok nagyon is jó képességű játékos szerepel. Egy gond azonban van itt is, az ő erősségeik a védelemben azok, ahol mi nem igazán támadunk. A mi igazi támadóarzenálunk ellen nem a legalkalmasabb ez a Redskins D#. Hogy miért?
Mert passzok ellen maximum irányító siettetésben jók. Ugyan szedtek egy labdát Vick passzából, de így is úgy vélem, Mike talán idei legjobb formáját hozta. Vick végig nagyon jól olvasta a védelmet, egyetlen egyszer nézett el valamit, abból lett Atogwe lehúzott passza. De emellett dobott 355 yardot, amiből 3 touchdown passz is volt. Pedig a Rézbőrűek védelme készülhetett a passzokra, Shady McCoy hiányában ismerve Andy Reid mentalítását egyértelműen passzokra épültek a támadások. Ugyan mind Dion Lewis, mind Ronnie Brown nem játszott rosszul, de ők tényleg csak kisegítők voltak a passzok mellett. Nem kezdem kiemelni Maclint és Celeket a szerzett yardok, a küzdés vagy épen a pattogó, szinte egykezes elkapás miatt; nem dicsérem nagyon DeSean hosszú elkapást, amivel történelmet írt (soha senki nem szerzett 25 éves kora előtt annyi legalább 60 yardos touchdownt, mint ő), csak inkább említem őket.
Ami miatt én speciel megnéztem a meccset (pontosabban ez egy plusz volt amellett a tény mellett, hogy még a tétnélküli Eagles meccs is jobban érdekel, mint bármelyik másik találkozó), hogy láthassam a védelmet Asante Samuel és Kurt Coleman távollétében. Az idény végére feljavult Juan Castillo egysége (mely szerintem az állását meg is fogja menteni), és most a secondary két alapember nélkül állhatott ki. Könnyen elképzelhető, hogy rövid időn belül ez lesz az alap secondary (Asomugha, Allen, Jarrett, Cromartie), ergo jó ötlet megnézni, mire számítsunk. Ráadásul Castillo kedvezet is nekem, nekünk, több időt kaptak a csere linebackerek, mind Casey Matthews, mind Keenan Clayton sokat játszhatott. Előbbinél jó volt látni, hogy az év eleji teljesen homály teljesítménye után javult, utóbbi pedig nekem egyik favoritom a védelemben, nálam sokkal többet szerepelne, főleg egyértelmű passz elleni helyzeteknél. Összességében elégedett voltam a védelemmel, ha minden meccsen így játszott volna a D#, akkor azt hiszem nem 8-8 mutatóval állnánk most. Persze, futás ellen szenvedtünk, illetve egy nagyon elnézett screen passz is volt, úgy látszik, Royster még nem akkora név, hogy a védőink komolyan vegyék, ami óriási hiba is lehetett volna. Szerencsére belefért, mert rajta kívül senki nem volt faktor a ’Skinsből.