Week 4 vs 49ers

 

Az a Niners ellen, akik úgy érkeznek vendégségbe hozzánk, hogy jelenleg vezetik az NFC nyugati csoportját. A Seahawks és a Cardinals egy meccsel, míg a Rams kettővel van mögöttük, ugyanis a San Francisco mérlege 2-1. Legútobb a Cincinnati Bengals ellen nyertek, igaz nem szép játékkal, de sikeressel. Jim Harbaugh, az újonc vezetőedző egyre jobb csapatot formál a Friscoból, köszönhetően a játékosokra szabott playbookjának is. A védelem is elkapta a fonalat aktuális ellenfelünknél, idén átlagosan 17 pontot engednek, így nem várhatunk könnyű pontokat a támadóinktól. Érdekes lesz mindenképpen David Akers visszatérése a városba, korábbi rugónk a nyár folyamán távozott San Francicoba, ahol eddig 7-ből 7 mezőnygólt értékesített, ebből kettőt több mint 50 yardról. Ennek ellenére természetesen a hangsúly rajtunk van, mindenképpen 50%-os mérlegre kell javulnunk, lehetőleg minél jobb játékkal és minél kevesebb engedett ponttal.

 

A San Francisco előtti meccsen a kezdő irányítónk Mike Vick megsérült egy csoport rivális ellen. Ja, nem csak idén, tavaly is, igaz akkor a Redskins ellen, és nem is tudott játszani a következő hetekben Vick. Helyén Kevin Kolb játszott, aki 250 passzolt yard fölé juttatva a csapatát kemény, de 3 pontos sikerhez vezette, amellyel már sorozatban ötödször bizonyultunk jobbnak a nyugati parti csapat ellen. Ha a tavalyi találkozóra gondolunk, azonnal LeSean McCoy-nak kell még beugrani: Shady 138 yardot szerzett futásból és elkapásból összesen, pedig repedt bordával játszott…

 

Összesen a két csapat eddig a múltban 30 alkalommal találkozott egymással, melyeken 17 San Francisco siker, 12 Eagles győzelem és egy döntetlen (1956-ban még) született. Saját pályánkon is 49ers dominancia van, 4 Eagles siker ellenében 9 Niners győzelem áll, valamint az említett döntetlen is itt született. Ebből a 14 meccsből hármat játszottunk jelenlegi otthonunkban, a Lincoln Financial Fielden, ahol 1-szer ők (hosszabbításban), kétszer mi nyertünk. Rájátszásban eddig mindössze egyszer futottunk össze velük, 1996 decemberében, akkor sima 14-0-ra nyertek a wild card meccsen. Legnagyobb különbség a 2 csapat között 2005-ben volt, akkor 42-3 arányban nyertünk, egyébként általában 10-15 pont körül marad a különbség. Jelenleg 5-ös győzelmi szériában vagyunk ellenük, mely 2005. szeptember 18-a óta tart. Andy Reid eddig 8 alkalommal játszatta csapatát 49ers ellen, ezeken 6 siker született. Értelemszerűen Jim Harbaugh még nem tud ellenünk semmit felmutatni, hiszen mindössze 3 meccs óta van a ligában. Reidről amúgy elmondhatjuk, hogy eddig 28 meccsen játszhatott újonc HC ellen, melyekből 20 meccset meg is nyert, ebből hazai pályán 16 találkozó volt, ott 13-3 a mérlege. Ja, és a 49ers legutóbbi 15 idegenbeli találkozójából 13-at elveszített.

 

 

Életveszélyes papíron az Eagles támadósor, de ez eddig három meccsen nem robbant, csak fel-fellobbant. Az se különösen jó jel, hogy még az apró szikra is kialszik, amikor az ellenfél utolsó 20 yardjában járunk. Annyira kialszik, hogy a Giants ellen 5 ilyen helyzetünkből egyszer sikerült touchdownt szerezni. Hogy még rosszabb legyen a kép, a 49ers idén a liga legjobbja a vörös zónán belüli védekezéseket tekintve (3 meccs alatt 2 engedett TD 7 lehetőségből). Azaz azonnal kijelenthetjük, függetlenül Vick kezének épségétől, pontosabbnak kell lennie, mint eddig, mivel láthattuk a támadófal fél yardról sem tudta betolni sem őt, sem a FB-et a Giants ellen három próbálkozásból. Vick segítségére lehet mindenképpen LeSean McCoy. A harmadéves RB nagyon éretten játszik, látszólag sima negatív yardos szereléseket hoz ki pluszba, eddig három meccsen 345 futott yardig jutott, mely a legtöbb az NFC-ben. Ami még kiemelkedőbb, hogy mindezt 6.1-es átlaggal tette, illetve összesen 4 futott TD is került neve mellé, ennél többet pedig egy futó sem szerzett idén az egész ligában. Várhatólag sok lehetőséget fog kapni, mivel sem a támadófal nem remekel Vick megvédésében, sem az elkapók valahogy nem találják a formát (DeSean Jackson és Jeremy Maclin is egy-egy jó meccsel büszkélkedhet). Persze, benne van, hogy D-Jax 2 nagy játékból is pontokat szerez, vagy Steve Smith robbant először Eagles mezben. De magam részéről jelenleg jobban bízok Shadyben. Pedig a statisztika ellene szól, mivel a San Francisco idén nagyon jól védekezik futás ellen, átlagosan 62.7 yardot engednek egy meccsen (futásonként 2.97 yardot, 2. legjobb ligában), ez az egész ligában a harmadik legkevesebb. Ennek legnagyobb érdeme a középső LB-é, Patrick Willisé, aki talán posztja egyik legjobbja. Hatékonyságát nagyban segíti a hármas fal előtte (Ray McDonald, Justin Smith, Isaac Sopoaga). Ebből látható, a Niners 3-4-es védelemben áll fel, idén mi pedig még ilyen ellen nem játszottunk. De el kell kezdeni, mivel utána lévő 12 meccsünkből 9 szintén 3-4-es rendszerben áll fel. Fontos lesz még a labdatartás is: idén eddig 7 alkalommal adtuk el a labdát, míg aktuális ellenfelünk már 8-at is szerzett, tehát fokozottan figyelni kell a játékszerre.

 

Számok alapján nézve, sok yardra számíthatunk tőlünk, idén átlagosan 408.7 yardot szerzünk meccsenként, mely a ligában a 6. legtöbb, míg a konferenciában a harmadik. Sok first down is várható, idén eddig 79-et szereztünk, mely ligaszinten 4. legtöbb, de ami fontosabb, elég kiegyenlített a passz és futás aránya (36 futott 1. down, 34 passzolt, és 9 büntetés), míg a többi csapatnál általában egyik oldalra borul ez a mérleg. Gondot okozhat a 49ers-nek a 3. down levédekezése is, mi a liga 4. legjobbja vagyunk e területen 51.3%-os hatékonysági mutatóval. Pontokban is nehéz lesz megfogni minket, hiába hatékony a Niners védelme ez ellen, ugyanis átlagosan 26 pontot szereztünk a 3 meccs alatt, mely a 4. legtöbb az NFC-ben. Amire különösen figyelnie kell ellenfelünknek, az a harmadik negyed: 3 meccs alatt 31 pontot termeltünk ebben a szakaszban, mely a 2. legjobb az egész ligában, és legjobb a konferenciában.

 

 

Érdekes a Frisco támadósora: nem haladnak túl sok yardot meccsenként (213.7 yard), de ehhez képest elég sok pontot szereznek (23.3 pont, 12. legtöbb ligában). Gyengék még futásban, mindössze két és fél yardos átlaggal futnak, hiába Frank Gore (aki ráadásul sérüléssel is bajlódik jelenleg, könnyen elképzelhető Kendall Hunter). Ez nekünk kedvező, mert mi ez ellen vagyunk gyengék, mindössze a 30. legjobbak vagyunk e kategóriában az egész mezőnyben. Ha pedig sikerülne megfogni a futásokat és ezzel (vagy netán korai előnnyel) passzra kényszeríteni Alex Smith irányítót, az meg még kedvezőbb nekünk. A védőfalunk idén óriási formában van Washburn edzőnek hála, átlagosan minden 7. passzkísérletet sackkel hárítunk (legjobb hatékonyság liga szerte), a 49ers meg átlagosan minden 7. passzkísérletét sackkel fejezi be (leggyengébb mutató egész ligában). Fura egybeesés? De a védelmünkről beszélve, fontos kitérni arra is, mennyire bírják erővel: elmúlt 2 meccsen is 2-2 nagy játékot engedtek utolsó negyedben, mely jelentős volt a vereség szempontjából. A fáradtság megelőzése miatt hasznos lehet Darryl Tapp visszatérése, így a védőfal még a mérkőzés végén is friss maradhat. Azt pedig, hogy a LB, CB és S egységek tagjainak fejlődnie kell, szerintem mondanom sem kell. A lehetőség meg van rá, több változás is történt a kezdőben (Casey Matthews és Kurt Coleman helyére Brian Rolle, illetve Nate Allen került), meglátjuk, mennyit érzékelünk ebből máris.

 

Számok alapján ne lepődjünk meg, ha Trent Cole folytatja idei brutális évét, a 49ers ellen hagyományosan jó, 5 meccsen 4 sack, 24 szerelés és egy kiharcolt fumble a mérlege. Cullen Jenkins sem panaszkodhat, ő 3 meccsen jutott 3.5 sackig ellenük, valamint 13 tackle is társul emellé. Nem lesz könnyű helyzetben a Niners, ha 3. down jön, ugyanis az egész ligában mi védekezünk ez ellen a legjobban, átlagosan csak minden harmadik kísérletet lehet megcsinálni ellenünk.

 

Hagyományosan gyengék vagyunk a TE elleni védekezéseket tekintve. Vernon Davis a liga egyik legatletikusabb TE-je. Ezek alapján nagyon kemény feladat vár a védőinkre. Az elmúlt 3 találkozónkon eddig sikerült visszafogni Davist, ha megállítani nem is, de egyre több yardot ér el már ellenünk ő is (43, 75, majd 104 yard). Azonnal beugorhat nekünk idén már egy TE, akit egyáltalán nem tudtunk tartani: Tony Gonzalez. Ő 2 TD-ig is eljutott ellenünk. De Gonzo esetén azért hozzá kell tennünk, hogy volt két nagyszerű elkapó társa is. A Ninersnek ez nincs meg, három legjobb elkapójuk három meccs után áll együtt 164 elkapott yarddal. Ezért ne lepődjünk meg, ha Davis különleges védőt kap, több esetben fellép hozzá safety, vagy belép Nnamdi Asomugha rá. Juan Castillo már az Atlanta meccs előtt is utalgatott rá, ha Cromartie nem lenne sérült, akkor Aso beállt volna párszor Gonzalezre. Most nem sérült DRC.

2007-es drafton a Miami az első kör 9. választási jogával csapott le Ginnre, olyan emberek előtt, mint Darrelle Revis vagy Patrick Willis. Ted Ginn nem igazán vált be elkapóként, de visszahordásai mindig képesek teljes fordulatot adni egy találkozónak. Tavaly például harmadik volt punt utáni átlagos visszahordások hosszában, idén pedig a második legjobb a kezdőrúgások átlagos visszacipelésében az egész mezőnyben. Illetve idén 3 meccs alatt már 1 punt és 1 kickoff utáni TD visszahordása is van. A mi speciális egységünk visszahordások ellen átlagos, 17. vagyunk punt után engedett visszahordott yardokban, 20. kezdőrúgások utániba. Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy szorosabb állásnál nagy játékot csinált Ted Ginn Junior.

 

Meglépem a váratlant, és nem a nyilvánvaló David Akers került itt első helyre, hanem jelenlegi támadókoordinátorunk, Marty Mornhinweg. Marty 1997 és 2000 között volt szintén támadókoordinátor és irányító edző jelenlegi ellenfelünknél. Annyira jól tette, hogy 1998-ban a 49ers mind passzban, mind futásban a liga legjobbja volt, melyre előtte utoljára az 1941-es Chicago Bears volt képes. Ha pedig edzők, akkor folytatóm a sort, Howard Mudd, a támadófalért felelős szakemberünk 1977-ben ugyancsak ezt a pozíciót töltötte be San Franciscoban is. Előtte pedig (1964-’69 között) a 49ers játékosa volt, szintén támadófalban szerepelve. És még mindig van edzői kötödés, Johnny Lynch, a seconadryért felelős edző 1996-ban volt a Niners CB edzője. Volt 49ers játékos ellenben csak játszik nálunk, Joselio Hanson még draftolatlan szabadügynökként először hozzájuk került. A túloldal legnevesebb képviselője David Akers. David 1999-2010 között rúgta a marhabőrt a mi mezünkben, összesen 188 meccsen játszott (franchise rekord), összesen 1323 pontot szerzett (franchise rekord), 357 mezőnygól kísérlete volt (franchise rekord), amiből 294 volt sikeres (franchise rekord), emellett 447 extra pont kísérlete volt (franchise rekord), melyből 441 célt is talált (franchise rekord). 2008-ban 144 pontot rugdalt össze (franchise rekord egy év alatt szerzett legtöbb pontban). Greg Jackson, a 49ers secondary edzőjének segítője is játszott nálunk Akers mellett, pontosabban előtt, 1994-es és 1995-ös szezonban volt csapatunk S-je. Kevin Tolbert, erőnléti edző ugyancsak ilyen szerepben 1996-’97-ben volt nálunk alkalmazva.

Természetesen volt csapattársak is egymásnak feszülnek vasárnap 19 órától. Jason Avant múlt héten Mari Manningham, volt michigani elkapó társa ellen léphetett pályára, most Braylon Edwards, szintén elkapó ellen léphet pályára (bár valószínűleg Edwards nem fog játszani sérülés miatt). Pedig 2004-ben együtt 1777 elkapott yardig jutottak. Másik elkapónk, Steve Smith pedig Chilo Rachal (T/G) ellen szerepelhet, miután korábban a USC egyetemen együtt fociztak. Antonio Dixon volt csapattársa Tavares Gooden, LB, mindketten stabil tagjai voltak egy időben a Miami védelmének. Vince Young is régi ismerőssel futhat össze, 2 évet húzott le a Longhorns színeiben akkor, amikor a CB, Tarrell Brown is. Az új kezdőnk, Brian Rolle pedig elképzelhető, hogy egy-egy blokk esetén találkozik Alex Boone-nal, akivel az Ohio Statere járt.

 

Patrick Willis az egyik legszabványosabb LB az egész ligában. Azonnal újoncként azt tette, amit egy középső LB-nek kell: szerelt, sokat. Emellett kezdetektől fogva a pályán kívül is elismert játékos. Óriási atléta, talán sosem volt még LB, aki akkora súlypontemelkedéssel bírna, mint ő. Megvan a focihoz az intelligenciája is, illetve ösztönös, fizikális játékos is. ha McCoy három meccs után megtorpan, várhatólag miatta.

 

Megváltunk az elmúlt évek során olyan ikonoktól, mint Brian Dawkins, Donovan McNabb, Brian Westbrook és idén David Akers is csatlakozott e társasághoz. Pedig nem kis eredményeket ért el nálunk: ötször jutott Pro Bowl gálára, a valaha volt legtöbb pontot szerezte Eagles mezben az itt eltöltött 12 éve alatt. Persze, bátrabban lehetett ilyet lépni, amikor Alex Henery egyelőre nagyon jónak tűnik. De a túloldalról Davidet a maga 36 éves korával sem szabad leírni, idén eddig hibátlan: 7-ből 7 rúgása lett jó. Biztosan óriási tapsot fog kapni, ha kilép a Lincoln gyepére.

 

Megszokásból kezdem a sort DeSean Jacksonnal, hisz rá mindig érvényes, ha 100 elkapott yardos meccset hoz, akkor feljebb lép csapat tábláján e kategóriában. Illetve punt utáni yardban is közeledik a csapatunk 2. helyezettjéhez szép lassan, de egy nagy visszahordással akár vasárnap helycsere történhet.

Shady McCoy előtt nagyobb lehetőség áll, idén eddig minden meccsen futott legalább egy touchdownt, ha most is megtenné, akkor már 4 meccses sorozattal büszkélkedhetne, mely holtversenyben a leghosszabb lenne csapatunk történelme során. Sőt, 1960 után újra lenne Eagles játékos, aki első 4 meccse mindegyikén fut egy TD-t. Ha pedig Shady fut 56 yardot, akkor azzal ő lesz minden idők legjobban kezdő futója Eagles mezben az első 4 találkozót nézve, ugyanis Montgomery, az eddigi rekordtartó 400 yardig jutott anno. Shady után Trent Cole sorozatára is érdemes ránézni, karrierje során sosem tudott 4 egymást követő meccsen „zsákolni”, most itt a lehetőség. Az offense egésze is figyelmet érdemel, idén eddig minden meccsen sikerült 25 first downt szerezni. Korábban még sosem sikerült ezt 4 meccses sorozatban is fenntartani, most vajon fog?