Máris a top 5-ben vagyunk, és egy olyan pillanat következik, mely kissé józanító hatású pofon is volt a szurkolók számára. Ugyanis Vick a szezon során sokáig szinte érinthetetlen, kikapcsolhatatlan volt az ellenfelek számára. De a Giants aztán kitalált valamit.
Vick az első hat mérkőzésén, amin játszhatott (beleértve a két rövidebb szereplését a Packers és Redskins ellen) 11 touchdown passzt dobott, interception nélkül. Összesen 153 passzából 96 volt sikeres, ebből 1530 yard született, ez idő alatt az irányító mutatója 115.1-es volt, ami fantasztikus. Ehhez jön még a 44 futásból elért 341 yardja és 4 futott TD-je. És ebből sem vesztett labdát. Tehát ennyi kísérlet után is turnover nélkül állt! Persze, az elvárás, hogy a többi meccsen is ilyen szinten vigyázzon Mike a labdára, irreális lett volna. De azt ekkor nehezen tudtuk elhinni, hogy lesz védelem, mely szinte teljesen ki tudja kapcsolni Vicket. De Perry Fewell, a Giants védelmi koordinátora kitalált valamit a 11. hétre. Rengeteg okos, jó helyről érkező blitz és nyomás. Vick ugyan nem teljesített ekkor sem rosszul (24/38 passz arány, 283 yard interception nélkül), de a 11 futásból 34 szerzett yard (egy TD azért lett belőle) már előre vetíti, hogy nehéz dolga volt. Ennek ellenére nyertünk, 27-17 arányban, köszönhetően a negyedik negyedbeli fordításnak.De a varázslat Mike-tól, amit a Lions, a Jaguars, a Colts vagy a Redskins ellen láttunk, eltűnt. A Giants tudta, hogy Vick-ben meg van a képesség a nagy játékokra, de tökéletes zavarták ki mindig a zsebből, ahol pedig a fellépő LB-ek, DB-ek nem engedték kibontakozni, megindulni. Ugyanakkor nem agyatlanul rohamozták, hogy a passz sávok is le legyenek fogva. Csak egy adat, de Antrel Rolle, a safety a játékok 40%-ban ment blitzre fel. Safety-ként. És ha valaki visszanézni azt a találkozót, akkor láthatja, többször is oda ért Vick-re. Aztán a következő héten a Bears ezt még magasabb szintre emelte. Nem tudták teljesen megfogni ők sem Vicket, de lassítani, hátráltatni igen. És ők már nyertek is. Ez pedig ráébresztette az ellenfeleket, hogy milyen védelmi sémát kell alkalmazni Vick ellen. És például a Green Bay csapatának ehhez tökéletes emberei is voltak. Erős fal, amely nyomja a zsebet, jól blitzelő LB-ek, jól zónázó secondaryvel.
Jöttek is az ütések felé, néhol megkésve is. Panaszkodott Reid erre a Texans ellen, megsérült emiatt Vick a Vikings ellen (mindegyiket olvashattátok korábban ebben a sorozatban már). De például a playoff meccsen, Charles Woodson, CB is az első játék során olyan sacket vitt be, mely előrevetítette Vick-nek, mi vár rá. Egy statisztika szerint, Vick a szezon második részében kétszer annyi ütést kapott, mint az első felében (az ő meccseit nézve felében, sérülés nem számít). És ez nem csak a támadófal hibája. Ez az ellenfél védelmeinek stratégia váltása is ellenünk. Az utolsó hat találkozón 9 labdát ejtett el Mike, négyet el is veszített. Ezeken a mérkőzéseken még dobott 6 interceptiont is. Mindezt azért, mert folyamatos nyomás, blitz alatt volt (két legjobb példa a Vikings és Packers mérkőzés a szezon végén).