Jarrett után nézzük a harmadik kör végén, letrade után választott CB, Curtis Marsh mit mondott pár perccel a draft után.

Hol tartasz az igazi CB-é válás terén? (korábban RB posztokon játszott – szerk.) Úgy érzem, egyre magasabb szinte kerülök, amiben óriási segítséget nyújtott Raymond edző. Most már ugyanúgy tekintek magamra, mint az ország összes CB-jére, hogy CB, nem más. Nem érzem egyáltalán a váltást már. Csak játszottam és a szezon végén szerintem már nagyon magas színvonalon. Így csak annyi van hátra, hogy tanuljam az NFL rendszereket, az Eagles rendszerét, bekerüljek a depth-be, és segítsek a csapatomnak!
Miért lettél RB-ből CB? A legelső lépés efelé Brent Guy edző elküldése volt. Nekünk új edzőnk lett, ráadásul 3 senior CB távozott az iskolából, illetve futó poszton volt több alternatívája is a csapatnak. Így úgy gondoltam, megpróbálom szívesen újra a CB posztot, még középiskolában ritkán játszottam ott is, mert éreztem magamban a képességet a jó teljesítményre, illetve az NFL-be kerülésre is nagyobb esélyem volt onnan. Megbeszéltem az új edzővel, aki egyetértett, és elkezdődött az átképzés.
Mennyi idő kellett, mire kényelmes lett a CB poszton játszani? A tavaszi felkészülés során még sok gondom volt, de a végére meg voltak már az alapjaim, aztán a nyáron visszamentem az felkészítő iskolámra gyakorolni, és akkor kezdtem el igazán érezni a posztot, a ritmust. Olyan 6-8 hónap kellhetett, de folyamatosan javulok az óta is.
Édesapád is játszott az NFL-ben, ez segített az átállásban? Persze, mert bármikor tudtam hozzá kérdéssel fordulni. Valamint ő inspirált engem mindig is, amikor kicsi voltam, csak azért kezdtem el focizni, mert rá akartam hasonlítani. Ugyanis minden környékbeli srác szerint cool, hogy ő NFL-ben volt. Annál meg nincs szerintem kényelmesebb, mikor a fociról édesapámmal tudok beszélni. Az meg csak plusz jó, hogy ő elkapó volt, így el tudja mondani, mire figyeljek a szemben álló WR esetén többnyire. A következő hónapokban is biztosan sokat fog segíteni, amiért már most hálás vagyok.
Mi állt a döntésed mögött, hogy jelentkeztél a Haditengerészeti Akadémia felkészítő iskolájába? (2006-ban oda is járt, utána lett Utah State játékos – szerk.) A döntésem egyik oka az volt, hogy nem volt nagy tekintélyű iskola, aki betoborozott volna a középiskola után. Egyedül az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiája ajánlott ösztöndíjat a divízió egyes iskolák közül. Elfogadtam, mert nagyon akartam focizni a Divizíó-I-ben, így még a hadsereggel járó rossz dolgok se érdekelte. Ott azonban úgy döntöttek, hogy redshirt-tel elküldenek a felkészítő iskolájukba egy évre Newportba. Én elmentem oda, és rájöttem, az egész katonai dolog nem nekem való. Iskolát akartam váltani, és esély szerettem volna, hogy NFL-be kerülő játékossá válhassak. Ott erre volt esély, csak a sorrend az Akadémián ez: 1. sereg, 2. a tanulás és 3. a sport. Úgy gondoltam, egy junior egyetemre megyek. De szerencsére a Utah State hamarosan ösztöndíjat ajánlott, amikor tavasszal éppen hazamentem. Örömmel fogadtam el, és játszottam 4 évig ott.
Mi a legfontosabb képességed, ami kiemel a többi CB közül? A sebességemet mondanám, a magasságom és a karjaim hosszát. Különösen jól használom ezeket cover esetén. A karom az például körülbelül 32 inch hosszú, amit több edző is dicsért. Illetve edzőim szerint foci-IQ-m is jó. De igaz, sose éreztem, hogy különösebben nehezen tanultam volna meg bármelyik rendszert, amiben fociztam. Nagyon érzem a pályát is, 8 éves korom óta focizom. De saját szempontomból a legfontosabb tulajdonságom az, hogy elvárom magamtól a jó teljesítményt, ezzel ösztönzöm saját magam, ami átragad csapattársaimra is.
Hol vagy most? Simi Valley-ban, Kalifornia államban, az otthonomban a családommal.
Vártad, hogy a 3. körben fogsz kimenni? Előzetesen úgy gondoltam a 2.-tól a 4. kör végéig választanak ki majd, szóval igen, vártam azért.
Milyen volt a találkozásod Juan Castillo védelmi koordinátorral? Csak annyit mondott nekem, hogy tetszik a játékom és a személyiségem is. Úgy éreztem, ez egy jó találkozás volt, én is megkedveltem őt gyorsan. Egy kicsit csak beszélgettünk úgy mindenről, a hátteremről, édesapámról, az ő fiáról, aki DB az Iowa egyetemen. Jó érzéssel hagytam el Phillyt, de most is jó érzéssel fogok vissza térni.