A múlt hétvégén és e hét első napjain lezajlott az éves Scouting Combine Indianapolisban. Természetesen nem csak a csapatok, hanem a média, a szurkolók is figyelemmel kísérték idén is az eseményt. Erről szeretnék egy cikket írni nektek, mely főként az általunk hiányposztokon szereplő játékosokat figyelte meg, jó-rossz oldalról egyaránt. A cikket eredetileg Tommy Lawlor írta a SBNation című oldalra, ehhez raktam hozzá saját benyomásaim, tapasztalataim, illetve más, külföldi szakértők meglátásait. Nem kívánom részletezni, miért kerültek be az egyes posztok, a már majdnem teljesen végére érő sorozatunkban (Menjen? Maradjon?), lehet látni a legnagyobb hiányokat nálunk.
Közel 300 játékos volt jelen az eseményen, köztük a legnagyobb sztárok, pár várhatóan bust, valószínűleg mind a 32 elsőkörös, de természetesen olyanok is, akik nem fognak gazdára találni. Ki lehetett közülük a legnagyobb hatással a csapatra, ki ronthatta le a róla alkotott képet pár nap alatt? Nehéz lenne megmondani, biztosat még a draft után sem lehet kijelenteni, hiszen a Pro Day-ek is hátra vannak, illetve egy esetleges csoda folytán a FA-piac is.
Kezdjük a sort a támadó falemberekkel. Ők voltak szinte az első jelentős csoport, akik megjelentek a drillekre, futásokra, felmérőkre (előttük csak a rúgók, speciális játékosok voltak, tőlük most tekintsük el). Tyron Smith (OT, USC) nem tudott sérülés miatt semmit végrehajtani, így is pozitív benyomást kelltet a szimpla méréseknél, ugyanis 196 centijéhez 139 kilogramm párosul, mely meglepő, mivel a szezon során kb. 130 kg volt „csak”. Eddig csak a tehetsége volt egyértelmű, sokan aggódtak termete miatt, hát most cáfolta ezeket. Csapatunk személyében komoly érdeklődője lehet, de elképzelhető, hogy a class első OT-je lesz, és a top10 választás alatt elkel. Pár szakértő szerint csak Kevin Kolb bevonásával lehetne feltrade-elni érte. A másik három nagy név: Gabe Carimi (OL, Wisconsin), Anthony Castonzo (OT, Boston College) és Nate Solder (OT, Colorado; képen) edzett, és jó teljesítményt, formát is mutattak. A három emberből szinte egy biztos elérhető lesz a 23. helyen, de akár mind a hárman is benn lehetnek még. Ben Ijalana (OL, Villanova) sajnos sérülés miatt nem tudott semmit mutatni, vele szemben egyelőre megoszlanak a vélemények, kéne egy sikeres workout tőle, de akkor aztán ugorhat az értéke. Marcus Cannon (OG, TCU) pár hónapja még simán célpontunk lehetett volna, de Mudd érkezésével nem várható. Egyébként jó képet alkotott magáról, 163 kg-os súlya meg lenyűgöző. De Mudd nem kedveli az ilyen szörnyeteg, masszív blokkolókat, ő szereti, ha tudnak gyorsan mozogni is az emberei. Két potenciális jelölt RG posztra Danny Watkins (OT, Baylor) és Clint Boling (OT, Georgia). Mindketten jó napot hoztak Indyben, nekem különösen Boling tetszett nagyon. De ő egyébként is nagyon keményen odateszi magát a draft előtt, érdemes lesz a Pro Day-en újra megnézni, szerintem második kör elején simán elkelhet, ha így folytatja. A „sztár” C/G, Mike Pouncey (OL, Florida) szolid, de stabil teljesítményt hozott, egy célpont ő is lehet, bár neve miatt hajlamos vagyok feljebb vizionálni valódi tudásánál.
A sorban tovább haladva, következzen a RB poszt, ahova szükséges mindenképpen ember, még ha csak csere, tartalék szerepkörbe. De nem egyszerű kiegészítő ember kellene, hanem egy erőfutó, akit évek óta keresünk, egyelőre hiába. A méretek alapján potenciális jelölt egy hátsó körös választásra akad természetesen. Engem leginkább Delone Carter (RB, Syracuse; képen) nyűgözött le, akinek már a 40 yardos futásán látszott, hogy milyen felső teste van. Szerintem pont jó párja lenne Shady McCoy-nak. Alex Green (RB, Hawaii) jó évet tudhat maga mögött. 102 kiló, de mégis 4.53-as 40 yardra volt képes, és agilitását is bizonyította a többi gyakorlat során. Mivel a Hawaii támadósorból érkezik, így elkapni is tud, ami nálunk alapkövetelmény szint egy futónál. Pár éve Reid húzott egy hasonló játékost, ugyaninnen, Ilaoa személyében, aki semmire nem vitte. Nos, Green nem ilyen lesz, ezt szinte én is megígérem. Ilaoa futó volt, FB testtel, állítólag. Hát nem az volt. Green tényleg futó, kissé FB testtel. Mario Fannin (RB, Auburn) is szintén ott szerepelhet a jegyzetfüzetekbe 105 kilója mellé egy laza 4.38-at futott. Ismert pontos útvonal futásairól elkapásoknál, magáról az elkapásairól (97 elkapás a teljesen futás centrikus Auburn támadósorban), emellé visszahordani is tud kezdőrúgásokat. Soha nem futott egy meccsen 20-nál többször, így nem lesz újdonság neki az sem, hogy nálunk sem futna.
Minden évben rengeteg védő falember jön a draftra, idén sincs másképpen. Ebből adódóan, ha a Sasok szeretnének egy játékost megszerezni, lesznek potenciális jelöltek. Bár nem vagyok egyáltalán én személy szerint biztos abban, hogy a draft mely részén lesz D-Line pick, és ez DE vagy DT lesz. Ha netán korai DE választásban gondolkodnánk, akkor Ryan Kerrigan (DE, Purdue) lehet a mi emberünk, 193 centijével nem a kis testűek közé tartozik, mint ahogyan 121 kilójával sem. Atletikus, produktívan játszik, és mind passz ellen, mind futás ellen használható, akár rövid yardos, akár long szituációkban, ezt bizonyította is idén a szezon során, de a Senior Bowl-on se szerepelt rosszul, mint ahogyan most sem. Egy kicsit Kyle Vanden Bosch-ra hasonlít, akiből tudjuk mit hozott ki Washburn. Ugyanakkor egyáltalán nem gondolom, hogy az első körben Reid idén is DE-det vinne, Trent Cole helye biztos, míg Graham azért csak 1/13-as, így ne temessük. Természetesen a fal közepére is vannak neveim, akiket érdemes lehet követni, elképzelhető, hogy később Eagle szerelést öltenek. Muhammad Wilkerson (DT, Temple) csoda lenne, ha mi előttünk kimenne. 143 kg, 193 cm, aki jól szerepelt a felmérőkön is szörnyeteg teste mellé. Ugyanakkor ő várhatólag azonnal nem lesz bevethető, de nekünk nincs is szükségünk azonnali DT-ere, így őt azért komolyabban nem várom. Ellenben a középső körökben is elérhető lehet Terrel McClain (DT, South Florida), aki most is bizonyította, hogy lábmunkája kiváló, mint ahogyan tette ezt korábban két All Star találkozón is. Marvin Austin (DT, North Carolina; képen) a szezon során fel lett függesztve, de most figyelemre méltó edzést produkált. Én személy szerint nem kedvelem, de ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy hozzánk kerül. Jarvis Jenkins (DT, Clemson) nem volt jó a Colts otthonában, de a szezon során azért bizonyította, hogy jó játékos ő. Szinén 193 cm-es, emellé 140 kg párosul. Ő elsősorban futás ellen tud jó lenni, de atlétikai képességei megvannak, hogy passz ellen is fejlesszék.
Lépjünk tovább a front seven hátsóbb részére, azaz a LB-ekre. Rögtön szögezzük le, hogy az idei class itt nem erős, sőt kimondottan átlag alatti. De természetesen a nagy számok értelmében itt is van néhány érdekes játékos, akik nagyot alakíthatnak a profik között. Akeem Ayers (OLB, UCLA; képen) a combine előtt a „sztár” kategória volt, én is top10 pick felé vártam, maximum top15. De most ezen rontott rendesen, 4.8-as futása kimondottan lassúnak tűnik, és a workout-ja sem volt éppenséggel lenyűgöző. Azért az első körben el fog kelni, de akár már hozzánk is lecsúszhat simán. 190 centiméter és 115 kilogramm, nálunk Sam LB poszton bevethető lenne, illetve sok snap-et tölthetne a pályán az első héttől kezdve, ha nem is feltétlen kezdőként. Tud blitzelni (14 sack az UCLA mezében), nyomást is ennek megfelelően helyez az irányítóra, valamint zóna esetén is megállja helyét (6 interception). Amint írtam, lassabb futása miatt eshet le hozzánk, ellenben elkelt volna feljebb. Kérdés, mi eltekintünk-e ettől a lassabb sebességtől (2 tizedről beszélünk körülbelül, illetve ezt Pro Day során javíthatja könnyedén). Tisztán Sam játékosnak nem hoznánk, de van annyira sokoldalú, hogy nickel illetve más felállások során más posztra álljon be. Azt se felejtsük el, hogy Reid nem pártolja a korai LB választást. Ross Homan (OLB, Ohio State) 109 kilóval mérlegelt, az egyetemen OLB-ként játszott. Nálunk is ez lehetne, esetleg középre is kerülhet. Nagy junior évet hozott, 5 interceptionje mutatja ezt jól, ennek ellenére sem playmaker. Felmérőin nem nézett ki rosszul a teljesítménye, fekve nyomáson elért 32-es eredménye sem rossz. Martez Wilson (MLB, Illinois) 192 cm és 113 kg, ráadásul 4.49-es 40 yarddal zárt, azaz remek kombinációja a nagy testű LB-eknek, akik gyorsak is. A drillek során elég merevnek tűnt, így egyértelműen nem a szélen, hanem középen lehetne használni, esetleg Sam-ként, mint Bradley-t 2007-ben.
És elérkeztünk a legérdekesebb poszthoz, a CB-khez. Az idei class elég mély és nagyon tehetséges, így tökéletes számunkra. De pont emiatt lehet, hogy nem első körben, hanem csak később érkezik ide játékos. A két nagy nevű prospectet most nem említem meg, mind Patrick Peterson (CB, LSU), mint Prince Amukamara (CB, Nebraska) szinte biztosan kimegy a top10-13 környékén. Mindketten nagyok, gyorsak és óriási potenciállal bírnak. Sokak szerint egyenesen PP az egész 2011-es class legjobb játékosa (nem egyenlő az 1/1-gyel). Véleményem szerint a sorban a harmadik legjobb Jimmy Smith (CB, Colorado), akiről korábban is írtunk már ebben a cikkben. Sebességét, méreteit, játék képességeit fantasztikusan használja, igazi vakfoltként működik. A Combine során csak a felmérőkön vett részt, így igazán majd a Colorado Pro Day-én lesz érdemes figyelni. 190 centiméteres, 95 kilós, 4.46-os 40 yardot produkált. Ennek ellenére is rontott összképén, az interjúi nem sikerültek a legjobbra. Több kellemetlen kérdés-válasz is született a korábbi drogozásairól, valamint kissé túlságosan beképzeltnek tűnt (már-már Asomugha-hoz hasonlította egyes képességeit). Így könnyen elképzelhető, hogy nem ő lesz a 3. CB, aki kimegy a drafton, hanem csak 4-5., ami nekünk jól jöhet a 23. helyen. De persze, lehet, emiatt mi is lemondunk róla, mint pl. Ayers esetében. Ha valóban ez történik, mármint Smith lecsúszik a 3. CB rangsorról, akkor helyére Brandon Harris (CB, Mimai; képen) kerülhet, akiről szintén volt szó a fentebb említett cikkben. Nincs olyan gyors, mint Smith, kisebb is, de a drillek során nagyon jó volt. Gyors, és kiemelkedő lábmunkája van, illetve a csípőmozgása is profikat megszégyenítő már most. Valamint a labda kezelése sem rossz. Olyan természetes zónázó CB-nek tűnt, aki pont illeszkedik a mi rendszerünkbe. Igaz, nem volt olyan jó éve, de ezt tudja ellensúlyozni ezekkel a felmérőkkel. Kendric Burney (CB, North Carolina) is az egyik általam is favorizált CB még, de a 4.7-es futása nagyon ront az értéken. Ha jó Pro Day-t produkál, akkor simán visszakerülhet a 3.-4. kör környékére. A példa ott van előtte, tavaly Joe Haden 4.62-öt futott csak a Combine során, de javított saját környezetében, és végül top10-es pick lett. Burney ha nem tud javítani, akkor akár safety is lehet a sebessége miatt profik között.
Ha már safety, akkor ide is van pár említésre méltó név. DeAndre McDaniel (S, Clemson) az év során az egyik legjobb safety-nek tűnt, második kör elejére, első kör végére várták. (Köszönhetően a nagyon gyenge felhozatalnak a posztján.) De a Combine során rengeteg gyengesége kijött, pl. atlétikusság. Ennek ellenére azért ő még jó játékos, de nem annyira, mint sokan gondolták. 98 kilóval mérleget, mely elsősorban SS-nek tűnteti fel. A Combine előtt fel se vetettem volna magunkhoz, de ezek után benne van, hogy csúszik a 3., esetleg 4. kör végéig is, ahol behúzhatjuk akár. DaNorris Searcy (SS, North Carolina; képen) a szezon végén egészen kiváló volt, aki bizonyított Indianapolisban is. 100 kilós, ennek ellenére passz és futás ellen is hatékony tud lenni. Ráadásul nagyon jó visszahordási képességei is vannak, így a középső körökben őt el tudom képzelni, mint Eagles választottat. Shiloh Keo (S, Idaho) nem a leggyorsabb játékosok közé tartozik, de a drillek során jó képet alkotott magáról. Ő pont olyan tipikus Eagles választásnak tűnik.
Nos, ez lett volna a Combine + Eagles összefoglaló, remélem mindenki számára nyújtott hasznosat. Ha nektek esetleg más emelkedett ki, vagy esett nagyot, írjátok meg kommentben, kíváncsi vagyok a véleményekre, benyomásokra.
Még annyi, hogy aki esetleg lemaradt volna pár korábbi drafttal kapcsolatos cikkről, itt vannak összeszedve:
Címkék: draft ismertető combine off season