A sorozat 10 részét olvashatjátok itt a blogon már, azaz következik a 16. helyen végzett momentum a 2010-es szezonból. Ez se egy konkrétan megfogható pillanat, de elégé fontosnak vélem.
Tény: Michael Vick volt a legértékesebb játékosa a szezonban a csapatnak. Tény: Andy Reid szereti, ha a legjobb játékosa egészséges. Tény: A Texans egy csütörtök esti rangadón nem kimélte néha egyáltalán az irányítót, még késői ütésekkel sem. Ezek után nem csoda, hogy Reid kiborult, és számon kérte a nem bedobott zászlókat. „Zavar engem, ez nagyon zavar engem! Ő fut, de ő irányító, így nem lehet vele szemben annyit engedni, mint egy futó esetén!” Nem ismerte el, de valószínűleg nem most akadt ki először. De most a média előtt is már, sőt hivatalos vizsgálatot is kért a ligától a főedző, hogy vizsgálják ki az ütközéseket. Vick az esetre így reagált amúgy: „Én már megszoktam az ütközéseket. Ez nem olyan rossz. Ha elkapnak és levisznek, az nekem nem a legjobb, nekik igen. De elég keménynek tartom magam ahhoz, hogy utána is megpróbáljam a futást, ha azt hozza a helyzet. Sőt, el is táncolok a védők elől, ha sikerül.” De pár mondattal később azt is elismerte, néha ő is várta volna a zászlót, ami nem jött.
A vizsgálat ellenére a liga nem változtatott szinte semmit Vick-re mért ütések büntetésén. Jó példa erre egy következő heti késői ütközés a Cowboys stadionjában, ami szintén szabályosnak lett ítélve. Bár később a meccs folyamán egy hasonló be lett fújva. Tehát Reid kifakadása nem változtatott igazán a szituáción, nem hagyott semmi maradandót. Akkor mégis mit keres itt? Mert számomra ez volt az első igazi jele az évnek, amikor megnyílt Reid a média előtt idén, megmutatta igazi karizmatikus személyiségét, valamint ami fontosabb, ekkor, ha nem is nyíltan, de utalt arra, hogy sztár irányítója van, aki a Super Bowl döntőig vezetheti az Eaglest. Szerintetek ennek van itt helye?