Egy rövid kis kihagyás után újra bejegyzéssel jelentkezik a blog. Mivel véget ért hivatalosan is a 2010-es év az NFL világában így úgy érzem eljött az idő, hogy a számomra legemlékezetesebb 25 pillanatot publikáljam a szeretett csapatunk idei esztendejéből. A mai rész tehát ennek a legelső felvonása lesz. Vágjunk is bele.
Ez volt sorozatban a 3. év, amikor a Dallas Cowboys ellen zártuk az alapszakaszt. 2008-ban egy örökre felejthetetlen találkozón 44-6-os sikerrel mutattuk meg nekik, milyen az, amikor az Eagles futballt játszik. 2009-ben kissé kellemetlenebb emlékek ugranak be mindenkinek (0-24 oda). Az idei azonban újra egy jó mérkőzés lehetett volna. Meg volt a lehetőség, hogy hazai környezetben egy gálát rendezzünk egy izgalmas szezon végén a csalódást okozó Cowboys ellen. De sajnos a találkozó előtt pár nappal kedvenceink pocsék teljesítménnyel rukkoltak elő a Vikings ellen, ezzel teljesen tét nélkülivé téve a Dallas elleni találkozót. Talán ez volt az eddigi legcéltalanabb Eagles, amit pályán láttam.
Michael Vick, LeSean McCoy, DeSean Jackson, Jason Peters, Todd Herremans, Winston Justice, Asante Samuel, Trent Cole és Quintin Mikell. Azoknak a névsora, akik nem léptek pályára. Mind a kilencen a 2010-es csapat jobb játékosai közé tartoztak. Mindössze 4 korábban stabil kezdő volt ezen a meccsen is kezdő: Fokou, Maclin, McGlynn és Dimitri Patterson. (Maclin pályára léptetése is egy érdekes döntés volt, de ebbe most ne menjünk bele.) Igazából a legfurcsább az volt, hogy Reid ott volt egyáltalán. Simán felmehetett volna a VIP boxok egyikébe, és nézhette volna, ahogy McDermott vagy Mornhinweg HC szerepkört játszik. Lehetett volna ettől még jó a meccs, ha a cserék jól játszanak. De Kevin Kolb nem tudta vezetni a csapatrészt, 50%-os pontosság, kevesebb, mint 200 yard és 3 labdaeladás az egy touchdown ellen mindössze. Egyedül Chad Hall (6 elkapás, 84 yard) és Jerome Harrison (21 futás 99 yard) tudott valamit felmutatni. Ami még beugrik a meccsről, az Stephen McGee győztes TD átadása Jason Witten-nek (ki másnak) a negyedik negyed végén.
Még egyszer: a vereségnek semmi jelentősége nem volt a végső helyezésünk szempontjából, ha lett volna, várhatólag Vick-ék könnyedén megnyerik a találkozót. De akkor is rossz érzés volt egymás után másodszor kikapni hazai pályán, ráadásul a Dallas ellen. Unalmas, felesleges meccs, ami ezért lett emlékezetes az utolsó helyen.
Címkék: top25 cowboys regularseason