Szomorú kötelesség egy vereség után beszámolni a rekordokról, említésre méltó számokról, eseményekről, de sajnos így teljes a kép. Illetve remélem egy kis pozitív dolog is árad majd belőle. Nézzük, mi történt a wild card körben, amire emlékezhetünk a 21-16, az Akers rúgások, a Celek kilépés, a defense-offense impotenciáján kívül jövőre, illetve pár év múlva?
Első lépésként haladjunk a mérkőzés időrendjében. Sajnos nem sikerült a mérkőzést pontokkal nyitni, sőt az első negyedben végig egy nulla állt a csapat neve mellett az eredményjelző táblán, melyre az elmúlt 19 rájátszás meccsünkből (azaz Andy Reid-éra alatt) 14-szer volt példa. Ha csak az utolsó 8 találkozónkat nézzük az utószezonban, akkor egy alkalommal várhattuk pontokkal a második negyedet. Pedig elvileg ezeket a játékokat már előre megtervezi a stáb, de valamiért mégse stimmelnek. Egyébként eddig 38 rájátszás találkozó volt a csapat történelmében, ezeken 11 TD, illetve 109 szerzett pont az első negyedek összesített mérlege. Tehát 2.9 pontot szerzünk átlagosan az első negyed alatt. Nem igazán hízelgő számadat…
Volt olyan pont, amikor a Green Bay Packers 14-0-s előnyben állt ellenünk (két Rodgers TD passz, Crabtree-nek és Jonas-nak), ilyen hátrányban utoljára a rájátszásban 2003-ban voltunk, szintén egy Lincoln-on rendezett találkozón, és pont a Packers ellen. (Mondjuk, ott drámai körülmények után a hosszabbításban Akers berúgta a győztes mezőnygólt.)
A félidőre aztán 11 pontos hátrányban érkeztünk, ami azért nevezetes, mert ez idáig 10 olyan rájátszás mérkőzésünk volt, ahol 10 ponttal az ellenfél vezetett legalább a nagy szünetben. Ebből a 10 találkozóból egyet nyertünk meg, kilencet vesztettünk el. Az egyetlen győztes találkozó 1992-es Saints elleni mérkőzés, akkor 17-7-re vezettek a Szentek a szünetben, a vége 36-20 lett javunkra.
Az 1992-es félidei fordítás óta amúgy 109 olyan rájátszás találkozó volt, amikor valamely csapat legalább 10 pontos hátrányban volt ekkor. Ezeken 103-szor nyert az előnyben lévő gárda, mindössze 3 fordítás jött össze.
A szünet után aztán Jason Avant szerzett egy elkapott TD-t. Ez azért érdekes, mert a 24 yardos TD eddig a leghosszabb TD Avant profi karrierje során. A tavalyi csúcsát döntötte ezzel meg, akkor McNabb 15 yardos passzát szedte le a vég zónában a Broncos elleni hazai találkozón.
Ezek után újabb Aaron Rodgers TD átadás következett, immáron a harmadik tőle. Ez is jelentős sajnos, ezzel bekerült az a 4 irányító mellé, akik 3 TD-t tudtak legalább dobni eg rájátszás mérkőzésen ellenünk. Az eddigi névsor: 1980-as Super Bowl-on Plunkett, 1981-ben Brunner, 1995-ben Majkowski, 2008-ban az NFC döntőben Warner pedig négyet is adott.
A záró negyedben következett egy újabb kihagyott Akers mezőnygól sajnos. Akers koncentrálatlanságáról terveim szerint hamarosan lehet olvasni majd egy kissé bővebb bejegyzést is. De itt meg kell említeni, hogy David korábban 35 mezőnygólt próbált értékesíteni a rájátszás során, ebből 30-at be is vágott, azaz 85.7%-os pontossággal bírt. Ez a 9. legjobb arány az egész liga fennállása alatt.
A Green Bay Packers meglepetés embere teljesen egyértelműen a hatodik körben kiválasztott futó, James Starks volt, aki végül 123 futott yarddal zárta a találkozót. Ez a mennyiség több mint amit a 16 alapszakasz meccsen összesen összehozott.
Mint tudjuk, a találkozót végül megnyerték a Sajtfejűek, Rodgers vezetésével, aki 122.5-ös ratinggel zárt. Ez azért lehet kissé érdekes, egyben elkeserítő is, mert az utolsó 5 rájátszás vereségünk alkalmával az irányítók mindig fantasztikus ratinggel zártak, konkrétan annyira, hogy mind az 5 bekerült a top9 playoff ratingbe. Az utolsó ötös szégyen lista ránk nézve: Rodgers (122.5), Romo (104.9), Warner (145.7), Brees (96.2), Brady (110.2).
Most pedig jöjjenek az egyéni érdemek, amik nem kerültek szóba. Ígérem, itt már több pozitív dolog is szóba kerül.
Darryl Tapp megszerezte élete első rájátszás sack-jét, illetve kiharcolt fumble-jét is. (Ezt Parker vette fel, majd 2 játékkal később megszületett az első TD az Eagles-től.) Itt érdemes megjegyezni, a Green Bay 4 fumble-t hozott össze, a második legtöbbet, melyet bármely csapat bármikor ellenünk elért a playoffban. (Első 1981.01.11., vs Cowboys, NFC döntő, 5 fumble-t csinált a ’Boys.)
Keenan Clayton is túl van most már élete első sackjén.
Avant-ról már volt szó, de arról nem, hogy ez volt élete első rájátszás TD-ja. Illetve nála kell meg említeni, hogy vezette a csapatot elkapásokban és elkapott yardokban is (7 elkapás, 93 yard).
Vick karrierje során már több rájátszás találkozót is játszott, de ez volt az első olyan, amikor TD-t futott, illetve az általa passzolt 292 yard is a legtöbb a rájátszás meccsei közül.
Akers negatívvá tette a meccsét, pedig ez volt a 19. rájátszás találkozója Eagles mezben, mellyel lehagyta David Akers-t, aki 18-cal zárt, így ő vezeti az egész csapat történelmét a rájátszásokban való pályára lépéssel. Érdekesség, hogy mind a 19 mérkőzésen szerzett legalább 1 pontot, mellyel holtversenyben áll a 2. helyen George Blanda-val, aki szintén ennyi találkozón sorozatban egy pontot mindig elért. Összesen Akers 134 szerzett rájátszás pontnál jár, ezzel megelőzte Jerry Rice-t, és már ő a harmadik az egész NFL történelemben. (1. Adam Vinatieri 187-tel; 2. Gary Anderson 153-mal.) Sikeres FG számában is 3. a ligában, szintén a két úriember mögött, Vinatieri 45-nél, Anderson 32-nél, Akers 31-nél jár.
DeSean Jackson nem játszotta élete meccsét, így is bekerül a házi rekordok könyvébe, miután összesen 145 punt után visszahordott yardnál jár a rájátszásokban, ezzel ő érte el a legtöbbet az Eagles történelem során.
Quintin Mikell-nek ez volt a 12. rájátszás találkozója, mely a 8. helyre repítette a házi versenyben a rájátszásos meccs szereplések számában.
Ez volt az idei szezonra a rekordok rovat, remélem tetszett, kritikákat erre is természetesen szívesen fogadok, akár kommentben, akár e-mailben, akár bárhol.