Egy új sorozat indul a blog életében, Szabler rövid írásai alapján több részben végig fogunk menni 50 olyan mérkőzésen/eseményen, mely sorsfordító jelentőségű volt, akár az év, akár egy dinasztia szempontjából. A könyv címe egyébként „Reuben Frank – Mark Eckel: The 50 Greatest Plays In Philadelphia Eagles Football History, 2009” vagy újabb nevén „Game Changers”. Vágjunk is bele, következzen az első rész:
Előre leszögezném, hogy sok részen, főleg a mérkőzés nevénél nehéz jó fordítást találni, ezért nincs megírva. A címsor jelentése sorrendben: elnevezés, dátum, ellenfél, főszereplő(k).
50. A Real-Life Rocky – 1976. szeptember 19., vs New York Giants, Vince Papale
A Legyőzhetetlen című filmet valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, ha mégis, itt találja. Vince Papale, miután bekerül a csapatba, 30 évesen bemutatkozhat a speciális egység tagjaként NFL mérkőzésen az Eagles színeiben. Egy punt után a visszahordó new yorki játékos kiejti a labdát, amit Papale szerez meg. Fontos: a filmben TD-ra is viszi, a valóságban csak megszerzi, hiszen a szabályok értelmében muffed után nem lehet előre felé haladni. A mérkőzést végül az Eagles 20-7 arányban nyerte meg, ezzel sikeres mutatkozott be hazai pályán az új főedző Dick Vermeil. Itt látható a filmből a jelenet, illetve alatta a valódi esemény mozgóképen.
49. O’Brian To Toon – 1988. december 19., New York Jets – New York Giants, Ken O’Brian és Al Toon
Nem Eagles mérkőzésről, hanem a Nagy Alma házi rangadójáról szól a 49. pont. Miért fontos ez? Mert az Óriások vereségével juthatott be az Eagles a rájátszásba, Buddy Ryan irányítása alatt először. Pedig fél perccel a mérkőzés vége előtt, még a Giants állt nyerésre, de Ken O’Brian, a Jets irányítója megtalálta Al Toon-t egy 6 pontos átadással, mely eredményeképpen a Jets 27-21-re nyert. Érdekesség, hogy O’Brian pár évvel később még Philadelphiában is szerepelt, onnan vonult vissza, valamint ő szerezte a legtöbb passzolt yardot (431) tökéletes rating (158.3) mellett. Videó sajnos a mérkőzésről nem lelhető fel, csak a felvezetője (illetve levezetője).
48. Miracle Afternoon – 2008. december 28., vs Dallas Cowboys, Joselio Hanson, Brian Dawkins, Chris Clemmons és az egész Eagles védelem…
Az elmúlt évek egyik legkellemesebb emléke Eagles-drukkerként, ahogy Szabler írja. Maximálisan egyet értek vele. Az utolsó körben verni kellett a ’Boys-t, valamint a szerencsés mérkőzés alakulások is kellettek a rájátszás eléréséhez. Dawkins-ék 44-6 lépték le a Dallas gárdáját. Aki még nem látta a mérkőzést, valahonnan szerezze be, és nézze meg, addig ne írjon sehova semmit. Alapmű:
47. Breaking The Ice – 1993. január 3., at New Orleans Saints, Fred Barnett (képen)5 év alatt negyedszer jutott rájátszába az Eagles gárdája, de a korábbi 3 alkalommal a Bears, a Rams és a Redskins jobban bizonyult. 1992-es évet követő rájátszásba az Eagles és Saints is „csak” wild card helyen jutott be. A mérkőzést a Saints otthonában rendezték, közel 69000 szurkoló előtt. A Szentek szerezték az első TD-t Craig Hayward futott 1 yardot a 6 pontért, de Randall Cunningham egy 57 yardos TD átadása megtalálta még az első negyedben Fred Barnett-et, aki egalizálta így az eredményt. A második negyedben csak két new orleansi pontszerzés jött, előbb egy 35 yardos FG Morten Andersen-től, majd egy Bobby Hebert 7 yardos TD passz. Ezzel a szünetben 17-7 a hazaiaknak az állás. A harmadik negyedben a két csapat egy-egy mezőnygólra volt csak képes, így 15 perccel a találkozó vége előtt 20-10 volt az állás. 4 perc tellt el a játékrészből, amikor Cunningham újra az end zone-ba jutatta a labdát, újfent Barnett kapta el, most a 35 yardos passzt. A következő játék azonnal labdaeladással indult a Saints részéről, Seth Joyner, az Eagles LB vadászta le Hebert passzát. Ezután jöhettek az Eagles támadói kedvező mezőny pozícióból, a támadást egy 6 yardos Heath Sherman futással zárták újabb 7 ponttal. Egy jó kezdőrúgás után megint Herbert jöhetett, de Reggie White, az Eagles egyik leghíresebb játékosa sackelte a vég zónában, ezzel labdát szerzett és 2 pontot, tehát safetyt ért el. Ezután Roger Ruzek bevágta a mérkőzésen a 2. mezőnygólját is, így 9 pont volt a Sasok előnye. Hiába támadott Hebert révén a Saints, 19 másodperc múlva még egy hibája volt. Eric Allen vadászta le a labdáját, majd 18 yardot futva újabb TD-t ért el az Eagles, ezzel 36-20-ra módosítva a mérkőzés állását. A végeredmény ez maradt.
46. Duuuuuuuuuuuuuce! – 2003. január 19.,Tampa Bay Buccaners, Duce Staley (képen)Az NFC döntőjében vagyunk, helyszín az Eagles búcsúzó pályája a Veterans (Következő évtől a Lincoln lett a csapat otthona), ellenfél a Tony Dungy féle Buccs. Az Eagles hordhat először vissza, Brian Mitchell a saját 30-osan kapja el a labdát, majd 70 yardot sprintelés után tudják csak megállítani. 2 játékkal később Duce Staley 20 yardos futása után azonban robban a stadium, 7-0 az Eagles-nek. A Buccs azonnal válaszol pontokkal, a drive végén egy 48 yardos FG jön Martin Gramatica-tól. Az Eagles puntra kényszerült, majd jött egy hosszú Buccs drive, amely végén a FB Mike Alstott szerezte meg a Tampa Bay számára a vezetést. A következő negyed elején, hiába jutott el az Eagles a vörös zónába, csak FG-lal zárult, David Akers 30 yardról nem rontott. Újabb hosszú drive jött a Buccs-tól, a 12. játék egy 9 yardos TD átadás lett Keyshawn Johnsonnak Brad Johnsontól. McNabb a félidő vége előtt még felvitte a Sasokat a Buccs térfelére, de Simeon Rice sackelte és D-Mac még a labdát is elejtette, amit a Buccs szerzett meg, így maradt a 17-10 oda a szünetre. A következő negyed is rosszul indult, az Eagles újabb sack utáni fumblet mutatott be, melyet szintén megszerzett az ellenfél. A jó mezőny pozíciót ki is használták, egy perccel a 3. negyed vége előtt újabb jó mezőnygólt rúgtak, ezzel 20-10 oda.
A következő drive végre jól indult, McNabb egészen az ellenfél 10 yardosáig vezette a csapatot, azonban akkor eladta a labdát, és Ronde Barber vissza is hordta egészen az Eagles vég zónájáig. A végeredmény már nem változott, így sorozatban második NFC döntőjét is elbukta az Eagles, és egy ilyen csúnya vereséggel búcsúztatta a régi otthonát. A mérkőzéshez még hozzátartozik, hogy Reid Duce Staley TD futása utáni 19 hívásból mindössze 3-szor választott futójátékot. Ebből adódóan McNabb rengeteg passz lehetőséget kapott, szám szerint 49-et, ám ebből mindössze csak 243 yardig jutott, TD nélkül. Duce Staley, a csapat legjobbja így nyilatkozott: „Amikor 52 másodperccel a mérkőzés kezdete után TD-t szereztem, kétségem sem volt afelől, hogy megnyerjük a meccset, és megyünk a Super Bowl-ba.” Hát, nem így lett…
A következő drive végre jól indult, McNabb egészen az ellenfél 10 yardosáig vezette a csapatot, azonban akkor eladta a labdát, és Ronde Barber vissza is hordta egészen az Eagles vég zónájáig. A végeredmény már nem változott, így sorozatban második NFC döntőjét is elbukta az Eagles, és egy ilyen csúnya vereséggel búcsúztatta a régi otthonát. A mérkőzéshez még hozzátartozik, hogy Reid Duce Staley TD futása utáni 19 hívásból mindössze 3-szor választott futójátékot. Ebből adódóan McNabb rengeteg passz lehetőséget kapott, szám szerint 49-et, ám ebből mindössze csak 243 yardig jutott, TD nélkül. Duce Staley, a csapat legjobbja így nyilatkozott: „Amikor 52 másodperccel a mérkőzés kezdete után TD-t szereztem, kétségem sem volt afelől, hogy megnyerjük a meccset, és megyünk a Super Bowl-ba.” Hát, nem így lett…A mérkőzés teljes egészében megtekinthető itt.
Egy hét múlva folytatás, a 45-40. helyezettekkel.
Címkék: ismertető history off season