Jeremy Maclin, WR
A csapat egy újabb tehetséges játékosa kerül terítékre most, akik a szakértők jobb képességűnek látnak a posztján, mint DeSean Jackson-t. Ő nem más, mint a tavaly draftolt, idén berobbant Jeremy Maclin. A 18-as számú játékos bemutatása következik a tovább gomb után.
Maclin 1988. május 11.-én született, azaz 22 éves múlt egy kicsit több mint két hét után. Szülővárosa, egyben gyermekkori lakhelye Missouri államban lévő Chesterfield. Chesterfield St. Louis körzetében található, mintegy 40 kilométerre a Rams városától. Ám Jeremy csak iskolás éveinek elejét töltötte itt, a család nem sokára költözött Kirkwood városában, ami körülbelül 15 kilométerre található Chesterfieldtől. Ide járt középiskolába is, a Kirkwood High School-ba, mely eddig 5 nemzetközileg elismert amerikai futballistát adott (név szerint: Jay Leeuvenberg (1991-ben All-American center); Kent Layman (1998-ban All-American WR); Art Miller (volt Houston Oilers és Denver Broncos játékos); Alvin Miller (Buffalo Bills szabadügynöke jelenleg) és Jeremy Maclin). Maclin az iskola legjobb sportolója volt, míg odajárt (2002-től 2006-ig), mind football, mind kosárlabda terén. Igazi letterman volt. Egy ideig gondolkodott is, hogy foci ösztöndíjat vagy kosárlabda ösztöndíjat válasszon az egyemre, végül az állami bajnoki cím elérése segítette a döntésben, hogy a foci az ő sportága. Jól döntött szerintem. Végül a Missouri Tigers csapatát, ezzel a University of Missouri egyetemet választotta, így élete során immár a harmadik városba került, most Columbiába.
A Tigers a Big 12 csoportjában szereplő első osztályú gárda az NCAA-ban, ahol Jeremy a 9-es mezt választotta. Nem indult jól számára a szezon, a nyáron megsérült, így a 2006-os évet ki kellett hagynia teljesen, jobb térdében szakadtak el a szalagok egy ütközés során. Redshirted jogot kapott, így ugyanúgy első évesként tekintettek rá 2007-ben, ahol azonnal nagyot alakított. Legelső héten az Illinois Fighting ellen léptek pályára az Arch Rivalry Game-en (a Tigers és Fighting csatáit hívják így 1896 (!) óta, az állás: 16-7 a Missouri-nak – azért csak ilyen kevés a találkozók száma, mert különböző konferenciában vannak (de 2007 óta minden évben játszanak, idén is fognak, szerintem, aki tudja, nézz meg, jó meccs lesz)). Nézzük, hogyan is alakult a meccs: 7 perc telt el, amikor puntolni készült a Tigers, ám a blokkolta a Fighting, majd megszerezték a labdát és vissza is vitték TD-ra. De az extra rúgás is blokkolva lett, így 0-6. Ezután egy teljes drive-ot tudott vezetni a Tigers, melynek végén, az év végén Heisman Trophy esélyesnek is tartott Chase Daniel 1 yardos passzával Chase Coffmann-ak zártak le, az extra sikerült, így 7-6. A következő pontszerzésre a második negyed közepéig kellett várni, amikor is az Illinois 2 és goal szituációban 3 yardra az end zone-tól egy futással próbálkozott. Sean Weatherspoon érkezett a megállításra, mely annyira jól sikerült, hogy ki is ejtette a labdát a HB, azt Brown szedte fel és 100 yardon keresztül cipelve TD-t ért el. Két pontossal próbálkozott a Tigers, Maclin futott volna, de nem sikerült, így 13-6. Újra Tigers pont következett Chase Daniel passzát most Willi Franklin kapta el, a rúgás jó, 20-6. Még a félidő előtt sikerült egy FG-t is értékesíteni, így 23-6-tal mentek szünetre. Egy Mendelhall futással jött vissza a meccsbe a Fighting, az extra jó, 23-13 az állás. Maclin gondoskodott róla, hogy újra csak zárkózni tudjanak: előbb egy 18 yardos, majd közvetlen utána egy 25 yardos passzt kapott el, ezzel TD-t ért el. 30-13. Majd újra Jeremy jött, aki egy puntot 66 yardon keresztül cipelve újabb TD-t ért el, ezzel 37-13. Ezután Eddie McGee irányító percei jöttek, előbb futott, majd passzolt is egy-egy TD-t, így 37-27 a harmadik negyed végén. Majd Mendelhall futott be 6 pontért, ezzel máris 3 pontra csökkentette a Fighting a hátrányát. Csak FG-ig jutott a Tigers, de erre nem tudott már válaszolni az Illinois, így 40-34 lett a végeredmény. Nem rossz bemutatkozás, nézzük számokkal: 2 elkapás, 43 yard, 1 TD; 1 futás, 29 yard; 3 punt return, 74 yard, 1 TD; 4 kick return, 81 yard; összesen 227 szerzett yard és 2 TD, mellyel elhúzott a Tigers.
Az alapszakaszt nagyon jól teljesítette a Tigers, csak az Oklahoma tudta legyőzni őket, igaz kétszer is, másodszor pont Big 12 döntőjén. Így 11-2 után Cotton Bowl maradt az Arkansas ellen, melyet simán megnyertek 38-7-re. Maclin legjobb meccsét a Kansas State ellen játszotta, ekkor összesen 360 yardot szerzett, ebből 143 yardot 9 elkapásból (2 TD-t ér). Az évet végül 307 punt return yarddal, 375 futott yarddal (7,4-es átlaggal), 1039 kickoff return yarddal, 1055 elkapott yarddal zárta (80 elkapásból), azaz összesen 2776 yardot (NCAA újonc rekord), meccsenként átlagosan 198,3 yardot szerzett, ez természetesen első helyre volt elég csapaton belül. 12-szer volt kezdő, 16 TD-nal zárt (9 elkapott (legtöbb a csapaton belül), 4 futott, 2 pr, 1 kr), volt egy passzolt 2 pontosa, ezzel 96 pontot szerzett, mely a csapatból a legtöbb, ha nem nézzük a rúgó Wolfertet. Természetesen ezt több helyen is díjazták, így többek között bekerült a 2007-es All-American csapatba, mind WR-ként (4. számú; előtte volt: Crabtree, Nelson, Harvin), mind returner (1. számú; második egyébként DeSean lett).
2008-as szezon előtt a szakértők szerint a Heisman Trophy egyik esélyese volt, ha egy kicsit feljebb tud lépni első évéhez képest. Az év természetesen újra Arch Rivalra Game-mel indult, ahol Maclin visszavitt egy 99 yardos kick-off-ot, illetve volt 4 elkapása 31 yardért, de összeszedett egy bokasérülést. A második héten már hozta az első elkapott TD-ját, sőt egy trükkös TD-t is összehozott Daniel irányítóval. Jeremy állt be QB-nak, Daniel WR-nek, de ő hátra lépett a snap után, Maclin odapasszolt, majd egy 28 yardos TD-t adott Daniel. Legjobb meccsét Maclin a Nevada ellen játszotta, 6 elkapás, 172 yard, 3 TD. Az évet megint hasonlóan jól fejezte be összes yard területén, volt 270 punt return yardja, 293 futott, 1010 kick return yardja és 1260 elkapott, azaz összesen 2833, meccsenként 202, mellyel az egész NCAA legjobbja lett. 10-4-es eredmény után az Alamo Bowlra kaptak meghívást, az ellenfél Northwestern volt. Az első pontokat a Wildcats szerezte, Bacher passzolt Peterman-nek. Ezzel 7-0. Ezután egy-egy sikeres FG következett előbb a Tigers, majd a Wildcats részéről, 10-3. Majd, mikor már csak 1 perc volt hátra az első félidőből a saját térfeléről puntolt a Northwestern, melyet Jeremy 75 yardon keresztül cipelve TD-ra vitt, ezzel 10-10. A harmadik negyedet a Wildcats kezdte, rögtön egy 3 perces drive-ot zártak le 46 yardos TD passzal, Bacher adta Wardnak. Az állás 16-10, miután a rúgás kimaradt. A következő drive már-már megakadni látszott a Tigers részéről, de Maclin elkapásával meglett a first down, így életben maradt a drive. Vége egy Alexander által elkapott TD lett, 16-17 a Tigersnek. Ezután újabb Tigers pont következett, egy hárompontos rúgás, 16-20. A Northwestern támadása gyorsan megakadt ugyan, de a Tigers 1&15-re (büntetés miatt) interceptiont csinált. Ezzel máris a Missouri 24-eséről indíthatott akciót a Wildcats, melyet 3&9-ra egy újabb Bacher passzolt TD-vel (most Lane-nak adta) fejeztek be. Újra 3 ponttal vezetnek a Macskák. A következő támadás sorozatok nem értek el egyik oldalon sem eredményt, 2-2 punt után került újra pont a táblára, Wolfert rúgott be egy 37 yardos field goal-t, ezzel egál 2:49 perccel a vége előtt. A Wildcats akciója puntig jutott, még first down sem sikerült, így újra jöhettek a Tigrisek, egy perc harminckettővel a vége előtt a saját térfelük közepéről. Két first down-nal a félpályánál tartottak, mikor egy facemask segítségével a Wildcats 23-asára jutottak. Két térdeléssel 3 másodpercig futatták az órát, amikor Wolfert rúghatott egy 44 yardos game winning FG-t, ami kimaradt. Jöhetett a hosszabbítás, ahol a pénzfeldobást választották, ahol a kezdést választották. A feladat adott volt, meg kell tenni 25 yardot, TD-t kell elérni, majd maximum FG-t engedni a Wildcats-nek. Első kísérletre Jeremy futott 11 yardot, ezzel már csak 14 yardra voltak az end zone-tól. Két Washington futással a 7 yardos vonalig mentek előre. Majd jött Daniel és Maclin és egy passz-elkapás után meglett a TD, az extra jó, az állás 23-30. Jöhetett a Wildcats. 1&10 a 25-ösről, Bacher futott 6 yardot, majd 2&4-re adott egy 10 yardos passzt Peterman-nek (Weatherspoon szerelte). 1&goal a kilencesről egy incomplate pass, főleg azért mert Bacher-nek nem volt ideje, Weatherspoon centikre volt tőle. 2. kísérletre Bacher futni próbált, de egy yard után elkapta Weatherspoon és Hood és Ziggy. Third down: Moore sackeli le Bachert, aki kiejti a marhabőrt, szerencséjére csapattársa Netter szedi fel. 4. és goal jön, 31 yardot kellene megtenni. Moore a sack után most elüti a passzt, így a végeredmény is kialakul, 30-23 a Tigers-nek, Maclin győztes TD-jával.
Az évet összesen 2 futott, 13 elkapott, 1 pr, 1 kr TD-nal, azaz összesen 17-tel zárja. Ennél még nagyobb teljesítmény, hogy több mint 100 elkapása volt. Természetesen a díjak sem maradtak el, 5. számú WR-ként és második számú returnerként választják be az All-American 2008-as csapatába. Ezután pedig úgy döntött, jelentkezik a draftra (hivatalosan 2009. január 9.-én adta be jelentkezését), hiába volt csak két évet az egyetemen, illetve szobatársa Sean Weatherspoon is hiába győzködte. Persze, a 2 év azért annyira nem volt kevés idő, hogy rekordokat ne tudjon felállítani, a már említett NCAA rekord mellett több iskolai rekordot is tart. Nevéhez fűződik az éves rekordok közül (tehát egy év alatti eredményeket nézve): legtöbb kick return (43), legtöbb kick return yard (1039), legtöbb elkapás (102), legtöbb elkapott yard (1260 yard), legtöbb elkapott TD (13), legtöbb total yard (2833). Ezek mellett van 5 olyan rekordja, mely az egész iskolai pályafutására vonatkozik: legtöbb punt return TD (3), legtöbb kick return (85), legtöbb kick return yard (2049), legtöbb kick return TD (2), legtöbb total yard (5609).
A draft előtt Crabtree mögött a második legjobb WR-ként volt számon tartva, de a Combine-on változtathatott volna ezen, hiszen Crabtree sérülés miatt kihagyta. Jeremy igazán nagyot a 40 yardon szeretett volna robbantani, 4,29 alá akart menni. Ám kisebb sérülései hátráltatták Indianapolisban, így nem tudott maximumot nyújtani sem a drillek, sem a 40 yardos sprinten, mindössze 4,45-öt futott. (Én örülök neki, ki tudja 4,29 alá megy, akkor is Herward-Bey-t választotta volna Al papa!?) Azért a Scouting Combine egy részén villantott, átlagosan a WR-ek 18 pontot érnek el a Wonderlic teszten, ő 25-ig jutott. Pozítiv oldalon szerepelt még mellette, hogy nagyon nagy atléta kis termete ellenére (183 cm), nagyon jól tud elszakadni az emberétől, megvan a sebessége, hogy mélyen befusson a secondary-be. Bármikor képes új lendületet adni azzal, hogy egy-egy lehetetlen elkapást pródukál, elkapásai után is képes yardokat megtenni, jól olvassa a DB-ek helyzetét. Emellett mint visszahordó is használható (bár nekünk van egy DeSean-unk is), illetve sokak szerint képes lehet fejlődni is még. Hátrány vele kapcsolatban, hogy spread offense sémában játszott csak, és mindössze két évet, tackle-ből nem bújik ki. Hosszú távon képes figyelmetlenné válni, blokkjai néha kapkodósak. Fizikailag erősödnie is kell az NFL-hez. A drafton végül 3. WR-ként kellt el, Herward-Bey és Crabtree mögött, de Harvin előtt. Az 1/19-es pickkel választottuk ki, melyet a Cleveland Browns-tól szereztünk (mi adtunk 1/21 és 6/195).
Csak augusztus 3.-án írta alá a szerződését, akkor állt csak edzésbe. Azonnal nagy üzletet kötött, 5 évre 15,5 millió dollárért (9,5 millió dollár garantált) írt alá. Szeptember 20.-án, a második héten lépett először pályára a Saints ellen, 2 elkapásból 12 yardot szerzett. Következő héten már kezdő volt a Chiefs ellen (Curtis sérülésének köszönhetően), itt 4 elkapásból 33 yardot szerzett. Nem kellett sokat várni az első TD-jára sem, az 5. héten a Buccs ellen kapta el D-Mac 51 yardos passzát, illetve ugyanezen a meccsen elkapott még egy 40 yardos TD-is. Véleményem szerint ezen a meccsen játszott a legjobban az idei szezonban, 6 elkapásból 142 yard, 2 TD.
Az utolsó előtti héten ő lett a hét újonca, főleg azért mert másfél perccel a vége előtt 2&8-nál elkapott egy 27 yardos passzt, előre dőlve, arcra esve, ezzel FG helyzetbe hozva a csapatot. Az elkapás azért érdekes, mert elsőre nem adták meg, de a challenge után kiderült, hogy még benn volt a lába. Pár play-jel később Akers nem hibázott, így 30-27-re nyert az Eagles.
A Dallas Cowboys elleni play-off meccsen egy újabb rekordot bealított, Vick 76 yardos passzából ért el TD-t, mellyel ő lett az NFL legfiatalabb játékosa, aki TD-t szerzett a PO-ban (21 éves és 243 napos volt). Egyébként ez az elkapás a leghosszabbja jelenleg az NFL-ben (Vick-nek pedig a leghosszabb PO-passza). A meccsen ő volt az egyik legjobb a csapatból, 7 elkapásból 146 yardot szerzett (ezzel átadta Keith Jackson 142 elkapott yardos PO-meccs Eagles-rekordját a múltnak). Az évet 56 elkapással, 773 elkapott yarddal (13,8 elkapás átlag), valamint 4 elkapott TD-nal zárta. Volt két futása is, de ebből csak mínusz 7 yardot ért el. 6-szor hordhatott ő vissza puntot, amiből 30 yardot szerzett és volt két szerelése is. Esélyes volt az év támadóújonc díjra, de végül azt Percy Harvin kapta meg.
Nem rég megjelent egy cikk több helyen is, mely azt boncolgatja, hogy milyen második évet produkálhat Jeremy. A cikk írója megnézte 2004 óta a legjobb újoncok közül tízet (többek között Larry Fitzgerald-ot, DeSean Jackson-t, Anthony Gonzalez-t), illetve az ő második évük számait is. Ez alapján kiderült, hogy 10 emberből 6-an még jobb második évet tudtak nyújtani, egy játékos közel hasonlót, 3-an estek vissza. Reméljük Maclin is abba a 6 emberbe fog tartozni. Illetve még egy egyéni dolog a végére, szerintem Jeremy hamarosan első számú WR-é lép elő a csapatban, megelőzve DeSean Jackson-t. Ezt abból gondolom, hogy jobb kezei vanank, illetve jobb elkapónak tartam. Valamint D-Jax főleg mélységi fegyver, akinek segítség, ha más elveszi előle az embereket, plusz az se hátrány, ha nem a legjobb CB van rajta. Mindenesetre Jeremy elsőkörös választása szerintem teljesen megérte, vele teljes lett az elkapó brigádunk, melyre lehet építeni, és kegyetlenül fiatalok.
Felhasznált források: NFL.hu prospect ismertetői; ESPN adatbázisa, Wikipedia tudása, Sport1-2 közvetítései
Végére pedig az idei évből számomra talán legkedvencebb TD (jó nézni az ellenféltől az arcokat):