Újabb legenda távozott Phillyből – Búcsú Donovan McNabbtől

Vasárnap este valódi indián mágiának lehettünk szemtanúi: sasból rézbőrűvé változott egy legenda és most nem egy Karl May regény könyvajánlóját olvassátok. Donovan McNabb a nagy csoportrivális, a Washington Redskins játékosa lett egy korai második körös (37.) draft pickért és egy jövő évi 3. vagy 4. conditional pickért cserébe. Tulajdonképpen egy hónapja pedzegették már a közel 34. éves irányító elcserélését, de mivel Andy Reid kijelentette, hogy „Donovan is our starting quarterback” (vagyis Donovan a mi kezdő irányítónk), lehetségesnek tűnt a maradás. Hiába jöttek sorban a nevek: Rams, 49ers, Browns, Raiders, Broncos, Bills, konkrét ajánlat talán nem is érkezett, de legalább is nem tudódott ki. Végül magyar idő szerint vasárnap felröppent egy újabb hír, hogy a Redskins érdeklődik, hétfőn pedig már le is zajlott az üzlet.

 

Reid elmondása szerint McNabb érdekeit is figyelembe vették, erről tanúskodik a játékos sajtónyilatkozata is, amiben azt írja, boldog, hogy a fővárosban folytathatja. Ha azt nézzük, hogy Donovanben van még pár jó év, Philadelphia viszont egy új csapatot szeretne összeszoktatni, akkor valóban mindkét fél jól járt, de soha sem könnyű a búcsúzás egy legendától. Márpedig „Supa 5” kétségtelenül az Eagles legendája lett, álljon itt ezt bizonyítandó egy - a pályafutás jelentőségéhez képest - rövid összefoglaló.

 

Donovan Jamal McNabb 1976. november 25-én született Chicagoban. A szeles városban töltötte gyermekkorát és iskoláséveit is, a Mount Carmel High Schoolt 1991-ben állami bajnoki címhez segítette. Az amerikai futball csapat mellett az iskola kosárlabda alakulatában is játszott, a mai napig szívesen hódol a sportnak.

 

Habár sok főiskolás csapat érdeklődött iránta, végül csak a Nebraska-tól és a Syracuse-tól kapott ösztöndíjlehetőséget. DMac végül a Syracuse mellett döntött ahol azonnal kezdőként számítottak rá. Első évében a Big East konferencia legjobb újoncának választották. 1997-ben és 98-ban is megnyerték a Big Eastet, 1999-ben pedig a Syracuse Orange a nevéhez illő Orange Bowl-ban játszhatott, ott azonban vereséget szenvedett a Florida-tól.

 

Amellett, hogy McNabb rendkívül jól passzolt, szívesen döntött a futás mellett is, 77 TD passza mellett (Big East rekord) 19-szer futott be az endzoneba a disznóbőrrel. A Syracuse University szinte minden irányító rekordját megdöntötte, volt olyan meccse, amikor 4 TD passzt is kiosztott a Miami ellen pedig egyszer 3 levegőben elért hatpontos mellett két futott TD-vel is keserítette az ellenfél védőit. Ezzel egy időben reserve-ként az egyetem kosárcsapatának is tagja volt.

 

Game-winning TD a Virginia Tech ellen

  

 

McNabb 1999-ben jött ki a draftra, miután az 1990-es évtized legjobb Big East játékosának választották és 3-szor volt az év legjobb támadó játékosa a konferenciában. A 99-es évet nagyon erősnek tartották QB szempontból, habár ma már csak Culpepper van a ligában és tulajdonképpen senki sem tudott maradandót alkotni DMac-en kívül. Donovan 1/2-ként kelt el, Tim Couch irányító után és – amint a bevezetőben már említettem - az Eagles szurkolói kifütyülték, mivel ők a University of Texas futóját, Ricky Williams-t szerették volna.

 

Aki nem hiszi, íme a bizonyíték

 

 

Donovan első évében csak novemberben kapott lehetőséget egy Redskins elleni csoportrangadón (milyen érdekes a sors…) és a győztes meccsen egy futott és egy passzolt két pontos kisérlettel debütált. Innentől kezdve a hátralévő meccseken már McNabb kezdett (kivéve egy sérülés miatt kihagyott Pats elleni találkozót) és a Colts ellen megdobta első TD passzát is.

 

2000-től McNabbre valódi sztárként tekintettek, második évében máris elkönyvelhette az első 300 yardos meccsét, az első Offensive Player of the Week címét és a Redskins ellen (már megint a rézbőrűek) futott 125 yardja az 1940-ben bevezetett T-formáció óta a 6. legtöbb földön szerzett yard egy irányítótól. Donovan amellett, hogy Pro Bowl kerettag lett, a rájátszásba vitte a Sasokat és a Buccaneerst sikerült is legyőzni, a Giants azonban már túl nagy falatnak bizonyult.

 

2001-ben sikerült visszavágni az Óriásoknak: az Eagles kétszer is hátrányból nyert a csoportrivális ellen és az NFC East-et is megnyerték. A rájátszásban egészen az NFC döntőjéig menetelt a csapat, de a sokkal esélyesebb Rams-en nem tudott átlépni. McNabb a Playoffban a Chicago ellen játszott a legjobban, két passzolt TD-je mellett, egy futott pontszerzése is volt, ez volt az utolsó 6 pontos az öreg Soldier Fielden.

 

2002-ben Donovan nem akármilyen tettet hajtott végre: egy elszenvedett sack (és fumble) után az öltözőbe vonult, ahol a meghúzodott bokáját bekötözték. Visszatért a pályára és 4 TD passzal megsemmisítette a Cardinals-t. A meccs után derült ki, hogy a „meghúzódott boka” igazából törött volt… Supa 5 a rájátszásra térhetett vissza, a Falcons ellen még sikerült nyernie, de harmadszorra már kikapott a csapat az esélytelenebbnek tartott Bucstól.

 

 

2003-ban 0-2-vel kezdte a szezont az Eagles az újonnan felhúzott Lincoln Financial Fielden. Ennek ellenére simán jutottak a rájátszásba és csak az NFC döntője jelentette a végállomást, a Carolina Panthers ellen McNabb borzalmasan játszott, majd Will Witherspoon úgy leütközte, hogy nem tudott visszajönni a pályára. Ekkor merült fel először az a vád, hogy Donovan az igazán fontos meccseket mindig megremeg (a konferenciadöntőkön 50.5-ős irányítómutatóval rendelkezett). Ez az év leginkább a Divisonal Round-ban, a Packers ellen „elkövetett” 4th and 26-ról marad emlékezetes, McNabb egy Freddie Mitchellnek dobott 25 yardos rakétával és egy futással Akerst field goal pozícióba juttatta, így az Eagles ki tudta harcolni a hosszabbítást, majd a győzelmet.

 

 

A 2004-es szezon előtt rájött a vezetőség, hogy McNabbet igencsak gyenge WR-corp veszi körül és egy sztár elkapóval, Terell Owens-sel erősítettek. Meglett az eredmény: 5 héttel a szezon vége előtt(!) az Eagles megnyerte az NFC Eastet és Owens nélkül is sikerült bejutnia a franchise történetének második Super Bowl-jába. Az ellenfél a bombaerős Pats volt, és mint ismeretes a Sasok 24-21-re kikaptak. McNabb 3 interception-t dobott ezen a meccsen a 3 TD passz mellett. Mivel a labda eladása nem igen jellemző rá (pláne nem ennyiszer) mindenféle pletykák felreppentek róla, miszerint beteg volt, egy ütközés következtében egész meccsen szédült, illetve, hogy összeveszett Reiddel, de McNabb cáfolta ezeket a kifogásokat, azt mondta, egyszerűen fáradt volt. Ez persze nem vigasztalta a rajongókat, ha akkor az Eagles SB-t nyer, McNabb valószínűleg még mindig az Eagles játékosa és Philadelphia legnépszerűbb embere, de nem így lett…

 

 

2005-ben McNabb hamar megsérült, ráadásul Owens kijelentette, hogy nem beszél vele többet, mivel őt okolta az SB vereségért. Az Eagles végül 6-10-es mérleggel zárta a szezont. Donovan ebben a szezonban és a 2006-os idényben is kiváló számokat produkált, ám a sérülések nem kerülték el. DMac 2006-ot sem tudta végigjátszani, viszont a csereirányító, Jeff Garcia bevitte a csapatot a rájátszásba.

 

2007-ben az Eagles a második körben draftolta Kevin Kolbot, aki McNabb cseréje, majd későbbi távozásának egyik kiváltó oka lett. 2007-ben sokan már azt várták, hogy #5 nem fog visszatérni, de pozíciója továbbra is biztos volt. Ezt a szezont sem sikerült végigjátszania, a Miami ellen megsérült, A.J. Feeley pedig nem volt elég a Playoffhoz. A szezonzárón Pam Oliver bejelentette, hogy a következő évben már Kolb kezd, de McNabb megint visszatért és újjászületett.

 

2008-ban az Eagles igazi hullámvasutazásba kezdett. Megverte a későbbi SB győztes Steelerst, de ledöntetlenezett a harmatgyenge Cincinattivel. Ismert történet, hogy McNabb nem tudta, hogy az alapszakaszban a 15 perces hosszabbítás végén lehet döntetlen egy meccs végeredménye. A cukkolás hatására, vagy sem Donovan élete legborzasztóbb produkciójával rukkolt elő a következő, Ravens elleni meccsen és NFL karrierje során először lecserélték. Mutatványát egyébként a csereként beálló Kolb szinte leutánozta, így McNabb visszatérhetett az Arizona elleni Hálaadás-esti rangadón. McNabb 4 TD-vel tért vissza és a Redskins elleni vereséget leszámítva a továbbiakban kiválóan teljesített. Az utolsó héten filmbe illő módon megadatott a lehetőség az Eaglesnek, hogy a Cowboys-szal Win and In meccset játszhasson a rájátszásért. McNabb és a védelem is remek meccset produkált, az Eagles 44-6-ra gázolta el leggyűlöltebb riválisát. A rájátszásban az Eagles „underdog”-ként az NFC döntőig menetelt, ahol az évközben megalázott Cardinals vissza tudott vágni. McNabb élete egyik legjobb meccsét produkálta (a kritikusoknak ez sem volt elég), 18 pontos hátrányból visszahozta a csapatot, de a védelem nem bírta végig a meccset és végül 32-25-ös vereség lett a vége.

 

 

2009-ben Donovan új játékszert kapott Jeremy Maclin személyében, ez a szezon mégis DeSean Jackson és McNabb tökéletes egymásra hangolódásáról szólt. McNabb már a szezonnyitó során megsérült: 2 passzolt TD után, a harmadikat megfutva több védő is ráesett és így eltört a bordája. Helyén Kolb kapott lehetőséget, aki a Saints elleni vereség és a Chiefs elleni győzelem alkalmával is remekül játszott, beverve ezzel még egy szöget DMac philadelphiai koporsójába. McNabb visszatérhetett a Bucs ellen és a statisztikák alapján élete harmadik legjobb idényét produkálta. Elérte a 30000 yardot és a 200 TD, de az utolsó három meccsen nem úgy játszott, mint korábban. A 49ers és a Broncos ellen belefért, a Dallas viszont lenullázta a csapatot. Az Eagles így is bejutott a rájátszásba, de az első héten nem tudott túllépni a Cowboyson, 34-14-el búcsúztak. McNabb a visszamondások miatt Pro Bowler lett, ahol még azt nyilatkozta, jövőre is ő kezd majd Phillyben. Nem így lett…

  

A szezon után jött a már megszokott recept: a szurkolók mindenért McNabbet okolták és trade-t követeltek. Reid eddig sem hallgatott a szurkolókra, azonban Kolb jó produkciója és a tény, hogy szerződéshosszabbítás nélkül McNabb most képviselt utoljára értéket még őt is meggyőzte.

 

McNabb összesen 7 franchise rekordot állított fel, közöttük a legtöbb passzolt yard, a legtöbb passzolt TD és a legtöbb NFC döntő rekordját. Az NFL történetében rendelkezik a legtöbb egymást követő sikeres passzkísérlettel (24, 2004-ben a Giants és a Green Bay ellen is!), ő minden idők legkisebb interception-aránnyal rendelkező irányítója. McNabb minden idők második legjobb TD-INT aránnyal rendelkező irányítója és ő volt az első, aki 30 TD fölött tudott dobni egy szezonban úgy, hogy közben 10-nél kevesebbszer adta el a labdát. Emellett tagja annak a dicsőséges hatosnak, akik 25000 passzolt és 3000 futott yarddal is rendelkeznek.

 

Néhány statisztika itt.

 

De ezek olyan statisztikák, amiket ha valaki 20 év múlva megnéz, akkor is ott lesznek, mi viszont láthattuk őt a pályán, ha képernyőn keresztül is, de élőben. Láthattuk a mai napig lenyűgöző lézereket, bohóckodásokat a pálya szélén, a sisakrács mögül kivillanó széles mosolyokat, a fél pályát átívelő dobásait, nagy futásait, sack-eket elkerülő táncait és a két kezet, amely minden egyes passzolt TD után az ég felé mutatott. Philadelpha Eagles mezben összesen 240-szer.

 

McNabb ezentúl a rézbőrűek mezében dobálja majd a TD-ket és a Philadelphiai szíveknek most már (még nagyobb…?) örömet jelentő interception-öket. Őt mindig lehetett hibáztatni és minden vereségnél elő lehetett venni, soha nem tudták megbántani a szurkolók. Ő maradni akart Phillyben, mégis mennie kellett, de ezen sem sértődött meg. Mert Ő egyszerűen nem olyan. A Redskins egy nagyon jó játékossal és egy nagyon jó emberrel lett gazdagabb.

 

Eagles rajongóként azt kívánom, hogy Kolb be tudja majd tölteni azt az űrt ami DMac távozásával keletkezett. Szerencsére McNabb rajongóként is kívánhatom ezt, hiszen akárki is jön majd utána a franchise történetében, statisztikákban, eredményekben lehet, hogy felül tudja majd múlni, mi akkor sem felejtjük el az Eagles legendás 5-ösét, Donovan McNabb-et!

 

Köszönünk mindent Donovan, és akármilyen mez is lesz rajtad, nekünk örökre Sas maradsz!

 

Sok szerencsét Washingtonban, évente kétszer biztosan találkozunk:)

 

Várunk vissza Philadelphiába!